Kolónia

A Magyarországot a külföldi sajtóban lejárató élőlények között találunk egy egész családot. A kolóniában Vásárhelyi Miklós a rangidős, aki „alapelvek nélküli, rendkívül tehetséges személynek” nevezi Orbán Viktort. Az ifjabb példányok Vásárhelyi Miklós leszármazottjai, Júlia és Mária. Mindez természetesen jelen időben értendő, mert voltak boldogabb napok, amikor Vásárhelyi Miklós bizony keményen fellépett a magyar kormány védelmében. „Az amerikai rádió az ellenzéki sajtó elnémításáról beszél, ugyanazon a napon, amelyen a már eddig meglévő ellenzéki sajtótermékek mellett egy új ellenzéki hetilap megjelenésére adott engedélyt a magyar kormány” – írta 1948-ban a Szabad Nép máig nyúló hasábjain.Soros György magyar marionettje figyelemre méltó látnoki képességgel bírt, mert mintha megérezte volna saját jövőjét, a verdeső szárnyalást a pénz körül. „Ezért nevezhetjük méltán a Tőke magyar megjelenését kulturális fejlődésünk komoly állomásának, amely múltbeli elmaradottságunk egyik legkiáltóbb kulturális szégyenfoltjának eltörlésével lényegesen hozzájárul pártunk és a magyar nép elméleti színvonalának emeléséhez” – írta, persze nem akkor, amikor Soros György kinevezte, hanem szintén 1948-ban. Ámde, vegyül üröm az örömbe, „a Tőke megjelenése felett érzett örömünk nem feledtetheti velünk, hogy az elmúlt évtizedek elnyomásának, kulturális elmaradottságának, tudományos fejlődésünk gyengeségének egyik legkirívóbb jelensége a mű magyar fordításának hiánya volt.” A globalizációval persze még voltak bizonyos problémái: „Az USA, Anglia és Franciaország, miután az elmúlt három évben mindent megtettek, hogy a Marshall-terv alkalmazásával megfosszák Olaszországot önállóságától, a már eljátszott nemzeti függetlenség helyett egy várost (Triesztet – a szerk.) ígérnek oda a saját hazájukban elnyomott olasz népnek.”Mindemellett már akkoriban is leleplezte azokat – persze a mainál jóval alacsonyabb flekkdíjért –, akikre tisztelettel tekintett a megtévedt nyáj: „egy szánalmas féreg, riadt gonosztevő, egy leleplezett Tartuffe áll a bíróság előtt, aki sutba dobva elveit és céljait, csak eggyel törődik, hogy menthetné meg nyomorult életét. (...) Minden jóérzésű ember undorral és megvetéssel fordul el az emberi elaljasodásnak attól a szörnyű gyalázatától, amelyet Mindszenty testesít meg.” Mi több, a hazugságokat sem kedvelte, legalábbis a Nitrokémia vezetői ellen indított koncepciós per idején, amikor az egyik vádlottat így jellemezte: „ravasz rókaképével, prémgalléros bundájába burkolózva végignézett a bíróságon, és nekiállott – szemrebbenés nélkül – folyékonyan hazudni, ahogy azt harmincesztendős lakájpályafutása alatt megszokta.” Ez a sehonnai és ifjabb egyedei ma a nyugati és a hazai sajtóban egymással versengve csuklóztatják Magyarországot és a magyar kormányt. A jelek szerint erre tették fel az életüket. Tulajdonképpen ez is egy cél.Ami egyébként az alapelvek nélküli embereket illeti, nem árt felidézni Vásárhelyi Miklós, a Szabad Nép tajtékos szájú kolumnistája életének egy korábbi pillanatát. A jeles jellembajnok ezúttal magáról beszél: „Rómában a politikatudományi karon tanultam, úgy gondoltam ugyanis, hogy az olasz fasizmus mutat kiutat az akkori idők igazságtalan társadalmából.” Így persze mindjárt más. Így könnyű később kommunistának, majd pedig ultraliberálisnak lenni. Kötelező mindig a kor uralkodó eszmeáramlatát vallani – ez a családi evolúció összegzése.