Közösséggé szerveződve

Ha az évszázad nem is, de az utolsó évtized a miénk volt – nyilatkozta a Magyar Nemzetnek Markó Béla. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke szerint az erdélyi magyarság megerősödött, szolidaritást mutatott, ismét közösséggé szerveződött, a szó politikai és civil társadalmi értelmében is. Ezzel a bizalommal készül Markó Béla a következő évtizedre.Hogyan értékeli az elmúlt évet az erdélyi magyarság, illetve az RMDSZ tekintetében?– A 2000-es év nehéz volt az erdélyi magyarság, és nehéz az RMDSZ számára is. Köztudott, hogy ez a választások esztendeje volt, nehéz döntéseket is meg kellett hoznunk, például az elnökválasztás második fordulójával kapcsolatban. Nem volt könnyű döntést hozni, de azt gondolom, hogy végül az RMDSZ és az erdélyi magyarság is bebizonyította érettségét és felelősségérzetét. Úgy fogalmaznék, hogy ez az év a bizalom éve is volt a politikai képviselet számára. Bizalmat kapott az RMDSZ a helyhatósági választásokon, és ez előrelépést jelentett az önkormányzati munkánkban is. Hogy csak egy példát említsek: ma négy romániai megye önkormányzatát vezetjük, míg 1996 és 2000 között csak kettőt irányítottunk.Nagyon fontos a parlamenti választásokon elért siker is, hiszen négy, sokszor megkérdőjelezett, sok kétellyel szemlélt kormányzati év után kaptuk meg ismét az erdélyi magyarság bizalmát, és tudtunk az eddiginél számosabb és erősebb parlamenti csoportokat létrehozni. Ugyanakkor a felelősség éve is volt az idei, és a felelősség időszaka lesz az, ami következik, hiszen a fokozott bizalom felelősséget is jelent. Én elégtétellel tudok visszatekinteni erre az esztendőre, többek között azért is, mert 2000-ben az államelnök által aláírt első törvény a föld- és erdőtörvény volt, melynek megkezdődött az alkalmazása. Bár e tekintetben még nagyon az elején tartunk, kevés helyen kaphatták viszsza erdeiket a volt tulajdonosok, de a folyamat megindult, és ez mindenképpen eredménynek minősül.Ugyanúgy elégtétellel tudok visszagondolni arra, hogy ha nem is akkora lépésekkel, mint ahogy szerettük volna, de az anyanyelvi oktatás terén is tudtunk előrelépni. Számomra fontos eredmény az is, hogy a kolozsvári Babes–Bolyai Egyetemen a jogon és a közgazdaságon elindíthattuk a magyar oktatást, s az utóbbi szakon magyar csoport indulhatott ebben az évben. Ez az év tehát a választásoké, a bizalomé, a felelősségé, de egyben az aggodalomé is volt. Az aggodalom a parlamenti választások eredményére vonatkozik – nem az RMDSZ által elért eredményekre, hanem arra, hogy előretört a szélsőséges nacionalizmus.– Miként vélekedik a magyar– román államközi kapcsolatokról, illetve az anyaország és a határon túliak viszonyáról?– Számunkra öröm az, hogy a magyar és a román kormány közötti kapcsolatokban felmutathatók voltak az idén olyan előrelépések, mint a két új határátkelőhely megnyitása. Ugyanakkor azt is meg kell jegyezni, hogy még mindig nem nyílt meg a csíkszeredai magyar főkonzulátus. A magyar–magyar kapcsolatokban új fejezetet nyit a szomszédos országokban élő magyarokról szóló törvénytervezet. Ez a jogszabály-tervezet ugyanakkor csak egy elvi keret, és szerintem elfogadása után is csak hónapok, évek alatt telítődik tartalommal, de a lényeg az, hogy jogi formát ad egy olyan összetartozásnak, amely szellemileg eddig sem volt megkérdőjelezhető.– Milyen gondolatokkal zárja ezt az évtizedet, és hogyan tekint a következő időszak elé?– Igazuk van azoknak, akik azt mondják, hogy ez az évszázad nem volt igazán a magyarok évszázada. Igaz az is, hogy ez az évszázad nem volt az erdélyi magyarság évszázada, hiszen a XX. században kerültünk kisebbségbe, ekkor szakítottak el bennünket a nemzet többi részétől. De a beolvasztást – amit végül is tenni akartak velünk ebben az évszázadban – nem sikerült végigvinniük.Mi megmaradtunk, és megőriztük magunkat. Ez az évszázad nem volt a miénk, de ez az évtized, 1989-től a miénk volt. Megerősödtünk, szolidaritást mutattunk, ismét közösséggé szerveződtünk a szó politikai és civil társadalmi értelmében is. Ezzel a bizalommal készülök a következő évtizedre, amely szintén a miénk kell, hogy legyen, és a miénk kell, hogy legyen a következő évszázad is.