Láng és parázs

Czuczor Gergelyről akarok megemlékezni, akinek holnap ünnepeljük születése kétszázadik évfordulóját, először mégis Kodályról szólok. Amit elmesélek, az hiteles – egy Kodály-tanítványtól hallottam –, de lehet, hogy jobb, ha legendaként írom meg, mi történt Kodály Zoltánnal 1905 augusztusának első hetében. Röviden: megszületett az a Kodály, akit ma ismerünk. Ekkor indult el Galántáról népdalt gyűjteni: „Hátizsákkal a vállamon, bottal a kezemben és 50 koronával a zsebemben indultam el a Csallóközbe” – írja visszaemlékezésében. Augusztus 10. körül érhetett Vágfarkasdra.Most filmbe illő jelenet következik. A falu határában dinnyeszüret volt. Valószínűleg megszólított valakit, az is lehet, hogy fordítva történt. Szintén valószínű – így képzelem el a kapott szűkszavú visszaemlékezés alapján –, hogy megkínálták dinnyével. Leült az útszélen falatozni, és közben érdeklődött. Jó énekesek és énekek után kutatott. Valaki dalra is fakadhatott, mert az alábbi különös népdalt ott hallotta: „Fúj, süvölt a Mátra szele, / Ingem, gatyám lebeg bele, / Kalapom is elkapta már, / Tiszába vitte az aszály, / Kalapom a Tiszán úszkál, / Subám zálog a bírónál, / De a szívem itten dobog, / Forró lángja feléd lobog.”A történet és az általunk elképzelt film szempontjából fontos, hogy legyen ott egy darus kocsi. Mikor Kodály elköszön, és továbbindul, felemelkedik a daru, s a kép kitágul. Látjuk az utat, a széles határt, a közeli Negyed falut, a Vág folyót s azon túl, távolabb ott dereng egy másik falu, látjuk a temploma tornyát. Az a kis falu Andód, ahol 1800. december 17-én született Czuczor. De ezt a falut nem látja Kodály, nem erre megy tovább, nincs is arra semmilyen út, ám lehet, ekkor már tudta, hogy annak a népdalnak a szövegét Czuczor Gergely bencés szerzetes költötte. A vers a Pesti Divatlapban jelent meg 1845 januárjában, Alföldi legény címmel.Ez a népdal Kodály első gyűjtőútján került elő, de csak később derült ki, hogy a fontos példák egyike, amely megmutatta a magyar népdal ősiségét, s amely elvezet bennünket az őshazáig. A népdal rokon (csuvas és cseremisz) megfelelőit Kodály közölte 1936-ban megjelent A magyar népzene című könyvében. Ezek szerint a dal legalább 1500 éves, mert ennyi idő telt el azóta, hogy a magyarok különváltak a cseremiszektől és a csuvasoktól.A dalszerző Czuczorról könyvet is írtam. Az erről a szövegről szóló fejezetet azzal zártam, hogy „bár nem vagyok léleklátó, de érzem, hogy Czuczor most valahol mosolyog”. A róla készült rézmetszetet és a csuvas aszszonyról készült képet nézve ugyanerre gondolok.