Lesz-e éjféli mise Betlehemben?

Marokkói származású izraeli fegyveres igazítja el az érdeklődőket a Krisztus születése templom előtti téren. Alig vannak néhányan, akik most idemerészkednek. Az erkélyeken és a balkonokon mesterlövészek. Ők is félnek éppúgy, mint a többi zsidó katona. A marokkói fiú, francia gyarmati zsargonban, amit algériai haditudósítói időnkben sajátítottunk el (1962), odaszól: „Nemigen lesz itt 2000-ben éjféli mise, és az angyalok szárnyait is lenyeste az intifáda.” Ezt is csak azután mondja, miután látja, hogy nem arabbal beszél.Olyan távol van innét a béke, mint a szóbeszéd szerinti Makaó Jeruzsálemtől. Jasszer Arafat belső munkatársa, a palesztin önkormányzati hatóság tagja, Fejszál Huszeini Bécsbe jött, hogy elmagyarázza Klestil államelnöknek és Ferrero-Waldner külügyminiszter asszonynak, miért van ez így közel három hónapja, és miért oly kevés kilátás nyílik arra, hogy a szenteste után hamarosan visszatérjen az angyalok által meghirdetett állapot. A Magyar Nemzet kérdésére, miért van mindez, ezt válaszolta a politikus:„Ariel Saron templom-hegyi sétája ezernyi zsidó fegyveres kíséretében a valaha elkövetett legnagyobb szentségtörést jelenti az iszlám világgal szemben. Az izraeli hatóság, mint erre illetékessel, előzőleg velem egyeztetett, mielőtt végrehajtotta volna Barak miniszterelnök tudtával a példátlan provokációt. Óva intettem a zsidó kormányt ettől, és vérfürdőt jósoltam, ha mégis tartanák magukat eredeti tervükhöz.”Karl Blecha volt szocialista belügyminiszter, az Osztrák–Arab Társaság elnöke a Huszeini tiszteletére rendezett ünnepségen még keményebben fogalmazott. „Saron, Bejrút hóhéra (őt teszik felelőssé az 1982-ben a Szabra és Satila menekülttáborban végrehajtott tömegmészárlásért) és Barak kirobbantották az ötödik közel-keleti háborút. Izraelt vallási fanatikusok és gátlás nélküli szélsőségesek tartják a markukban. Fittyet hánynak az ENSZ-határozatokra, napirenden van a kínvallatás, az emberrablás és a házrombolás. Amerika tétlenül tűri Izraelben a cionista rasszizmust.”Ugyancsak keserűen fogalmaz az amerikai zsidó liberális Tikkun hírmagazin. A nagy tekintélyű folyóirat főszerkesztője, Michael Lerner főrabbi vezércikkében úgy véli, hogy a palesztinoknak joguk van a Templom-hegy látogatásához, és Izraelnek semmi joga nincsen ennek megakadályozására. Sőt a zsidó vallás kifejezetten tiltja is a zsidók számára az Al Aksza- és az Omar-mecsetek környékére való belépést „a próféta eljövetele előtt”. Ez pedig eleddig nem történt meg, és Ézsaiás próféta szerint csak akkor fog bekövetkezni, amikor „a farkas együtt él a báránnyal, amikor a párduc nyugodtan a kecske mellett fekszik, amikor a csecsemő a viperával játszik, és amikor az egyik nép nem tör a másikra”.Lerner főrabbi „vérlázító nacionalista arroganciának” tekinti Saron és kísérete fellépését, amely Barak izraeli kormányfő és Slómó Ben-Ami miniszter tudtával és beleegyezésével történt szerinte. „Saronék nem ájtatoskodni jöttek a Templom-hegyre, hanem azért, hogy arcul csapják a palesztinokat, s azóta több százuk haláláért felelősek” – írja a Tikkun. Nem lesz nehéz dolga az Amerika által kiküldött G. Mitchell szenátor által vezetett bizottságnak. Ennek a közel-keleti vérfürdő okozóinak kiderítése a feladata. Miközben a Mitchell-bizottság vizsgál, naponta közel nyolc palesztin hal meg. Kétharmad részben fiatalkorú vagy gyermek áldozata van az izraeli tűznek.A Lerner rabbi szerint „vérlázító” válság persze nem új keletű. Főleg abból ered, hogy Amerika az ottani zsidó lobbi (American Israeli Public Affairs Committee, Aipac) hatása alatt nemcsak eltűrte, de támogatta is a zsidó telepesítési politikát palesztin területen. Százötven, Arafat fennhatósága alatt álló ilyen helységbe közel 200 ezer, többnyire fanatikus, felfegyverzett telepest segítettek. Ezeket izraeli katonák vigyázzák és támogatják a bennszülött arabokkal szemben. Az így keletkezett néprajzi pokolgéppel szemben David Grossman izraeli békeharcos novemberben foglalt állást egy nyilvános vita során.„Minden eddigi izraeli kormány módszeresen és céltudatosan oda telepített zsidókat palesztin területekre, ahol a leghatékonyabban akadályozzák az arabokkal való megbékélést, és ahol a legdurvábban darabolják fel a palesztin állam egységét. Ennek folytán minden zsidónak azt kell kérdeznie, hogy hajlandó-e azért meghalni, mert néhány ezren, állig fegyverben, arabok által körülvett szigeteken kívánnak élni.” Már javában folyt az „ötödik közel-keleti háború”, amikor a jeruzsálemi parlamentben (knesszet) felszólalt Jossi Sarid, a baloldali Merec párt főnöke. „Úgy véljük, hogy az izraeli telepítési politika a legbolondabb kezdeményezés volt, amit a cionizmus valaha kiagyalt. Ezáltal magukat a telepeseket veszélyeztetjük, de a katonáink életét is.”Amikor Jossi Sarid az eddigi telepítési politikával való azonnali felhagyást követelte, nem láthatta előre a párizsi Population et Société néprajzi kutatóintézet felmérését. Eszerint a forrongó területen 2020-ban kétszer annyi arab lesz, mint zsidó. A „sok lúd disznót győz” mondás veszélyét Bruno Kreisky, Ausztria volt szocialista kormányfője elsőként látta előre bölcsen. A vérfürdő elkerülése érdekében vállalt közvetítő szerepet a két fél között, és mondotta e sorok szerzőjének: „Addig, amíg tőlünk kétórányi repülőútra véres háború folyik, nem aludhatunk nyugodtan Európában.”