Magyar várak

Más nemzetekkel ellentétben kevés az épen maradt műemlékünk. Az évszázadok bőséggel zúdították csapásaikat a régi falakra, azután elvonultak ugyan a hadak, de érkezett a szocializmus negyven éve, amelyben nem volt becsülete a hagyománynak, a nemzet történelmének. Ekkor lettek kastélyainkból magtárak, szociális otthonok és laktanyák, várainkból pedig jószerével építési alapanyagok.Van tehát bőséggel mit pótolnia hazai műemlékvédelmünknek, és azoknak is, akik dokumentálni akarják a múlt emlékeit. Dercsényi Balázs, Kaiser Ottó és Koppány Tibor Magyar várak című, az Officina ’96 gondozásában megjelent kötete a nagy sikerű Magyar kastélyok című albumuk folytatása. Kaiser Ottó kétszáz felvétele mutatja be a könyvben megtalálható negyven várat, várkastélyt és várromot. Csupán kevés ép várunk maradt. Sárospatak, Gyula, Siklós, Sárvár, Kőszeg még áll, ám a legtöbb hegycsúcson csak kőhalmok emlékeztetnek az egykori erős építményre.Koppány Tibor tanulmánya a magyarországi várépítés történetét tárja elénk. Ezek az építmények nemcsak fontos politikai és hadi szerepet kaptak a történelem során, hanem a hazai műveltség és szellemi élet központjai is voltak. A haditechnika túllépett ugyan a magas szirtekre épített erődítményeken, ám ezek a sasfészkek mindenkor a hatalom jelképei maradtak. A várak lakhelyül is szolgáltak, ezért az évszázadok folyamán alakultak, fejlődtek az ott élő emberek igényei szerint. A szerző végigköveti a hazai várépítés történetét a korai Árpád-kortól a XVI. századig, és megismerteti az olvasókat a falak között zajló élettel. Elbeszéli a várak utóéletét is. Régi metszetek mutatják be a ma készült szép fotók mellett, milyenek voltak egykor ezek az építmények, amelyeket ma jószerivel csak az autóból szemlélünk meg. Talán ha végiglapozzuk a könyvet, és megismerjük a kövek történetét, nagyobb kedvet érzünk ahhoz, hogy megmásszuk a meredek ösvényeket, és emlékezzünk az elődökre.(Dercsényi Balázs–Kaiser Ottó–Koppány Tibor: Magyar várak. Officina ’96 Kiadó, Budapest, 2000. Ára: 4500 forint)