Mi vár Bushra?

Tegnap az Egyesült Államok 538 elektora eldöntötte, ki lesz a Fehér Ház következő lakója. Az öthetes választási utójáték és a bírósági procedúrák lezárulta után nyilvánvalóvá vált: George W. Bush, Texas állam eddigi kormányzója lesz a 43. amerikai elnök. Az elnökválasztás drámai végjátéka, a jogi és politikai adok-kapok, a szoros eredmény miatt sokan féltették egyfajta nemzetközi tekintélyvesztéstől és hazai legitimációs válságtól a leendő elnököt. Tény, a néhány száz szavazatnyi floridai győzelem és a négyfőnyi elektori többség jelzi, hogy az Egyesült Államok társadalma talán évtizedek óta nem volt ennyire megosztott.Az mindenki számára világos volt, hogy a választások utójátékának sebeit a leendő elnök négyéves mandátuma végéig viseli majd. Az is valószínűsíthető volt, hogy a vesztes hívei még az utolsó utáni pillanatokig küzdenek majd, vagyis az elnöki beiktatás utáni, az elnökség szempontjából de jure már érdektelen időszakban is igyekeznek bebizonyítani igazukat. Ilyen előzmények után Bushnak nagy politikai érettségről kell tanúbizonyságot tennie, hogy az elmúlt hetekben egyre hevesebbé váló pártharcoknak és az amerikai társadalom megosztottságának véget vessen. Nem könnyű feladat. Bush texasi kormányzóként sikeresen egyeztetett a helyi demokratákkal, Washington azonban más terep. A választási eredmények szorosságát látva sokszor elhangzott tanács volt, hogy a leendő győztesnek választania kell minisztert a másik oldalról is. A demokraták persze megosztottak, hogy szabad-e elfogadni egy esetleg felajánlott tárcát a most alakuló Bush-kabinetben. Szemük előtt ott lebeg ugyanis, hogy 2002-ben részleges kongresszusi választások lesznek. Ezeken pedig jobb esélye lehet az elnökválasztásban alulmaradt demokratáknak a törvényhozási többség visszaszerzésére, ha nem kötelezik el magukat túlságosan a kormányzatnak.A most formálódó Bush-csapatban azért így is akad egy-két figyelemre méltó kinevezés. Ilyen Colin Powell külügyminiszteri és Condolezza Rice nemzetbiztonsági tanácsadói megbízatása. Ezek részben azt mutatják, hogy az új elnök miként kívánja elfogadtatni magát a választáson ellene voksolókkal, másrészt jelzés arra, milyen irányvonalat készül követni az amerikai vezetés a nemzetközi politikában. A két színes bőrű (amerikai szóhasználattal afroamerikai) kinevezése azt mutatja, hogy Bush szeretné, ha a jövőben senki sem tartaná őt a feketék ellenségének. (Az afrikai származású amerikai szavazók 90 százaléka nem Bushra szavazott novemberben.) Az, hogy ennek a belpolitikai értelemben rendkívül bölcs döntésnek mekkora lesz a szavazatokban is mérhető hozadéka, csak a következő elnökválasztáson derül majd ki. A kinevezések külpolitikai következményeinek értékelésével is érdemes várni, de az első női nemzetbiztonsági tanácsadó személye eddigi megnyilvánulásai miatt némi riadalmat keltett Washington európai szövetségeseinek körében, hiszen most néhányan attól tartanak, hogy a Balkánon állomásozó amerikai békefenntartókat hamarosan kivonja majd a Bush-kormányzat.Még csak találgatni lehet, hogy vajon mennyire lesz képes Bush a kétpárti alkukra a törvényhozásban, vajon milyen lesz az amerikai külpolitika új irányvonala és vajon meg tudja-e valósítani nagyszabású adócsökkentési terveit Bush az azt elutasító Alan Greenspan jegybankelnök és több gazdasági szakember ellenzésével szemben. Egyvalami azonban biztos, hogy január 6-án a választásokon szoros versenyben alulmaradt Al Gore-ra vár még egy kínos feladat. A leköszönő alelnök ugyanis a szenátus elnökeként ismerteti hivatalosan az elektori döntést arról, hogy az elnökválasztás nyertese George W. Bush. Utóbbi pedig ezzel visszavágott apja nyolc éve elszenvedett vereségéért.