Nizzai maraton

Az Európai Unió eddigi leghosszabb csúcsértekezletének finisében a várakozásoknak megfelelően kompromisszumok árán, de felszállt a fehér füst. Az állam- és kormányfők maratoni tárgyalás után megállapodásra jutottak az intézményi reformokról, amelyek előfeltételei a bővítésnek. Baljós előjelek után, de végül mégis sikeresnek nevezhető a kormányközi konferencia, hiszen mind a négy fő refomterületen, így a szavazati súlyok újraosztásában a bizottság létszámát és összetételét a minősített szavazattöbbséggel hozandó döntések körének kiterjesztését, valamint a megerősített együttműködést illetően is előrelépés történt. Elmaradt a várt éles francia–német összecsapás, helyette felszínre került a nagy és a kis országok csatája. Hosszasan lehetne elemezni – s a szakértők fogják is –, hogy a hatékonyság és a legitimitás kettős célját illetően a csúcs, illetőleg az ott javasolt átfogó megoldások valóban segíteni fognak-e a jövőben, avagy, mint azt szkeptikusok már most megjegyzik, még bonyolultabbá teszik majd a döntéshozatalt. A szavazati súlyok újraosztásában végül fennmaradt az egyenlőség a négy legnagyobb tagállam között, s az is kirajzolódott, hogy a résztvevők a kontinens északi (Nagy-Britannia, Németország, Lengyelország) és déli (Franciaország, Spanyolország, Olaszország) tengelye közötti egyensúly fenntartására is ügyeltek. Tény az is, hogy a tizenötök vitájában a jövő tervezésekor még nagyon is hatott a múlt befolyása a jelenre. Önrendelkezésének történelmével érvelt Portugália, az utolsó pillanatban adta fel ellenállását Belgium, Franciaország és Németország is az EU alapításakor kötött egyezségekre hivatkozva bír majd azonos számú szavazattal, noha Németország lakossága jóval nagyobb. Lehet vitatkozni azon is, milyen problémákat okoz majd a későbbiekben, hogy Nagy-Britannia ellenállása miatt az egyhangúság helyett minősített szavazattöbbséggel történő döntéshozatalra nem lehetett áttérni az adózás és a szociálpolitika egyes részterületein.Mindezek ellenére leszögezhető azonban, hogy az Európai Unió, ha nagy nehézségek árán is, de szembenézett a bővítés miatt is mind nagyobb súllyal ránehezedő korszakváltással. Ha nehezen is, de valamit mindenki feladott történelmi érzékenységéből a nagy cél, az akár huszonhét tagot is elérő unió működőképessé tétele érdekében.S ami számunkra a legfontosabb, az Európai Unió immár velünk is számol alakuló új rendszerében. A tizenötök megerősítették az Európai Bizottság bővítési stratégiáját, s ennek szellemében reményüket fejezték ki, hogy a megfelelően felkészült tagjelöltek 2004-ben már részt vehetnek az Európai Parlament soron következő újraválasztásán. Mindez azt jelenti, hogy felgyorsulhatnak és 2002 végére be is fejeződhetnek a csatlakozási tárgyalások, s legkésőbb 2005-re Magyarország is beköltözhet az átépítés alatt lévő európai házba. Számunkra ez a legfontosabb, s igazán örülhetünk, hiszen az unió első alkalommal adott egyfajta időhorizontot a csatlakozási folyamat alakulásának.