Halfogyasztásiszokásainkaz elmúlt években semmit semváltoztak.A magyarkifejezettenkarácsonyi halevő, már csakhagyománytiszteletből is, ám év közbene tiszta húsaz élelmi listáink végére szorul.Átlagosan 3-3,5kilogrammnyi halat eszünk meg évente, amellyel az európai rangsor végénkullogunk.A tiszai ciánkatasztrófa még rontott a helyzeten, s nem csupán a környezetszennyezéssel érintett folyó mentén – állítja Vida András, a szigetközi Kisbajcson működő halászati szövetkezet vezetője. Az emberek hosszú heteken át nézték a televíziók adásait, amelyekben döglött halakat sodort a folyó, s vasvillával dobálták partra az elpusztult példányokat. Nem csoda, hogy ezek után nem rohantak a boltba fékezhetetlen vásárlási kedvvel. Ennek ellenére az ágazat képviselői a népszerűsítéssel próbálkoznak, a bortermelőkkel közös kiadványokat jelentettek meg, s rendezvényeikre is elmennek. Kitartó propagandamunkával talán elérhető a kitűzött cél: öt év múlva évi ötkilós hazai halfogyasztás. Vannak biztató külföldi példák, többek között a lengyeleknél, ahol sikerült ennyi idő alatt három kilogrammnyi növekedést elérni, s már közelítik a személyenkénti nyolckilós fogyasztást.A debreceni egyetem egy kutatócsoportja foglalkozik a halkultúra vizsgálatával. Ez is tanulságos lehet a termelő és a feldolgozó számára. Kiderül ugyanis, hogy a vásárlók ma már nem az élő, hanem a konyhakész árut keresik, amely a feldolgozás, a csomagolás minőségi fejlesztését követeli meg. Az elnök szerint a multik megjelenésével javult a helyzet, hiszen náluk egyértelműen a feldolgozott áru kerül a pultra. Igaz, nagy tételben forgalmaznak tengeri halat, amely csökkenti esélyeiket. Megveszik ugyan a hazai pontyot, ám folytonos az árháború. Az ostor pedig mindig a termelőn csattan. Időnként még az önköltség sem térül meg a piacon. A magyar pontyot ugyanis mérhetetlenül kevéssé értékelik. Most, az ünnepek előtt 310–330 forint volt a felvásárlási ára.Mindez nem is lesz másként, amíg nem sikerül összefogniuk a termelőknek. Ám ennek egyelőre nem sok jele mutatkozik. Létezik ugyan a terméktanács, de különösebb jogosítványok nélkül. Meghirdetett áraik nem kötelező érvényűek, szankcionálni sem tudnak. Míg Nyugaton előre tudható, mennyit, milyen haszonért vesznek majd át, addig itt mindig a pillanatnyi helyzet diktál. A versenyben pedig sokan, főként a kicsik véreznek el. A halgazdálkodás befektetést igényel, ami nem is térül meg egyik napról a másikra. A hibrid ponty például három év alatt éri el a piacképes súlyt. Addig sok bizonytalansági tényezőt – időjárás, madarak, rapsicok – kell legyőzni, túlélni.A kisbajcsi szövetkezet főleg természetes vizeken gazdálkodik. Az 5400 hektárba beletartozik a Fertő tó, a Rába, s a szigetközi Duna-ágak rendszere is. Klasszikus tógazdaságuk viszont nincs, hiszen a Kisalföldre nem jellemző a kiterjedt halastórendszer. A föld túl jó ahhoz, hogy ne szántóként műveljék, s a sík vidéken patakot sem lehet hozzá duzzasztani. Éves árbevételük mintegy háromszázmillió forint. Nyereségük azonban roppant szerény. Hiába fedik le a teljes vertikumot a keltetéstől a kereskedelmen át a vendéglátásig, fejlesztésre nem jut. Régebben feldolgozót, vendéglátó-ipari egységeket építettek saját erőből, kamionokat vásároltak, s export-import tevékenységük is volt. Ma erre nem lennének képesek.Tervek persze léteznek a feldolgozói háttér korszerűsítésére, de az ahhoz szükséges mintegy ötvenmillió forintot nem tudják előteremteni. Hitel pedig a mai helyzetükben túl kockázatos, egyelőre ugyanis nem tudják, miként szerepelnek a halászati jogra kiírt pályázaton. Vízterületeik többségére ugyan csak ők nyújtottak be ajánlatot, de a legkelendőbb Fertőre és a Szigetközre mások is szemet vetettek. Még nem lehet tudni, mi lesz, de az biztos, hogy súlyos gondokat okoz, ha vesztenek. Akkor hiába volt a sok munka, a telepítés, a feldolgozói háttér kiépítése, mert hal nélkül semmire sem jutnak. Ugyanakkor az esetleges nyertes sem derülhet önfeledten, hiszen már kiszámították, hogy a tíz évre visszamenő beruházásaik alapján milyen kártérítési igénnyel jelentkeznének. Az összeg esetükben akár a 300 milliós értéket is elérheti.
Szentkirályi Alexandra: A gyűlölet, a politikai indulat és az erőszak soha nem hozhat közelebb bennünket egymáshoz
