Prosperók ha találkoznak

Csehovval kezdődött (Théâtre National Populaire), és Csehovval fejeződött be (Malij Tyeatr) a héten a Jack Lang és Giorgio Strehler kezdeményezésére 1990-ben Párizsban megalakult Európai Színházak Uniójának fesztiválja, amelyet 1993 után másodszor fogadott Budapest. A közönség három hét alatt tizenegy darabot láthatott tíz színház művészeinek előadásában, több helyszínen. A házigazda a Katona József Színház, az unió egyik alapító tagja volt.Színházcsináló Prosperók találkoztak Budapesten az elmúlt három héten. Gazdag, sokszínű választékkal jöttek, és varázsoltak. Már jöttük híre vihart kavart. Ki ne szerette volna látni a megrögzött színházrajongók közül a Royal Shakespeare Company (RSC) vadonatúj A vihar előadását, amelyet eleve turnéra készített a színház; a Madách Színházban 1993-ban bemutatott Gaudeamus óta visszavárt szentpétervári Malij Tyeatr Csehov-produkcióját; a bukaresti Bulandra Turandotját; a litván Meno Fortas minden eddigitől eltérőnek ígérkező Hamletjét Eimuntas Nekrosius rendezésében, vagy a Molière-színjátszásban gyökeresen újat teremtő Roger Planchon első Csehov-rendezését.Láttunk sokféle stílust és sokféle felfogást. Költői mesét: a Csehov-novellák alapján készült Hannoch Levin-darabot, a Rekviemet a tel-avivi Cameri előadásában. Meseszerűen előadott Shakespeare-t, A vihart, amelyet a kortárs darabokhoz szokott rendező, James Macdonald állított színre. Közéleti gondokat ránk zúdító mikrodrámát, a Thomas Ostermeier rendezte Parazitákat, ma is érvényes erkölcsi konfliktusok elé állító klasszikus drámát: a düsseldorfi Schauspielhaus Brecht-előadását, a Galileit. Láttunk nagy színészeket, köztük egészen kiemelkedőket: az egymagában öt személyt elénk varázsoló Jeroen Willemset a Hangokban (Theatergroep Hollandia), a bolgár énekesnő-színésznő Anna Prucnalt a Hattyúdalban (TNP), Szergej Kurisevet a Platonovban (Malij Tyeatr), Viktoria Kuodytét mint Opheliát a Hamletben (Meno Fortas), és sorolhatnánk tovább. Láttunk lenyűgöző színpadképeket a Hattyúdalban (Luciano Damiani), A viharban (Jeremy Herbert), a Platonovban (Alekszej Poraj-Kosic). Hallhattuk, amint a Royal Shakespeare Company menedzsere, Nick Chesterfield arról beszélt: ők halálosan komolyan veszik, hogy mindenkihez el kell juttatniuk a színházat. Olyanokhoz is, akik még egyetlen előadást sem láttak. A viharral most indulnak turnéra először Angliában, apró kis falvakba is elviszik, mozgó színházukkal pajtákban, sporttelepeken is játszanak majd. Hallhattuk, hogy az RSC hat hét alatt készül el egy-egy produkcióval, hogy Angliában ez soknak számít, mert általában négy hét a megszokott próbaidő. És hallhattuk, hogy Nekrosiusék hét hónapig küszködtek a Hamlettel.Újra megtanultuk, hogy nem csak „igazi” színházban lehet jó előadást tartani. A pokol bugyraiba szálltunk le, amikor lebukdácsoltunk egy óbudai sporttelepen felépült amfiteátrum lépcsőin, ahol a berlini Schaubühne lelki és fizikai nyomorúságot árasztó Paraziták előadását láthattuk. Jól vizsgázott a Mafilm nagyvetítője is, ahol szinte ijesztő állványerdőre épült nézőtér előtt tárult elénk a szentpéterváriak előadásának díszlete: egy vízzel körülvett fürdőház, előtte homokos part. A hazai színjátszást a Katona József Színház két produkciója: a Schilling Árpád által rendezett, Kleist elbeszélése nyomán készült Közellenség (Tasnádi István műve) és az Ascher Tamás által rendezett Hóhérok hava, Hamvai Kornél darabja képviselte.Épp ennek a sokféleségnek a tudatosítása volt a cél. Különböző színházi gondolkodásmódokkal akarta megismertetni a hazai közönséget Zsámbéki Gábor, a fesztivál házigazdája, aki a produkciókat meghívta.Arra törekedett – nyilatkozta lapunknak –, hogy segítsen betájolni, mi történik ma az európai színházi életben. Az izraeli Cameri azért került bele a válogatásba, mert azt a „költői színházat” képviseli, amelyet Georges Lavaudant a párizsi Odéonban (ők nem tudtak eljönni), és mert a gyökerei európaiak Sztanyiszlavszkij révén, amint Omri Nitzan, a Cameri vezetője hangsúlyozta.A válogató teljességre nem törekedhetett, a szélsőségeket kerülte. A Katona József Színház direktora két végletes kritikustípustól óvja a közönséget: „a leborulós öngyalázóktól”, akik ájult alázattal néznek mindent, ami külföldről jön, és a „lepöckölőktől”, akik mást sem tudnak hangoztatni, csak azt: „hol-jön-ez-a-magyar-tehetséghez?” Zsámbéki Gábor meg van győződve arról, hogy a lényeges előadások hoszszú távon is hatnak az emberekre, beépülnek a gondolkodásukba.– Fájdalmas – mondja –, hogy miközben már nem vagyunk elzárva a világtól, egy fiatal magyar rendező sokkal kevesebbet tud arról, mi történik a világban, a szakmájában, mint például egy fiatal dán rendező. Nem engedheti meg magának, hogy „elugorjon” Párizsba, Berlinbe, Bukarestbe, Londonba megnézni egy-egy új előadást. Pedig Európa más fővárosaiban szélesebb választékot kínálnak a színházak, mint Budapesten. Van azonban remény arra, hogy ez megváltozik, épp annak köszönhetően is, hogy Budapest gyakrabban ad otthont színházi találkozóknak. (Hogy mikor „decentralizálódik” színházi szempontból is ez az ország, az messzire vezető kérdés.) Jövőre egy másik szervezet, a Convention Théâtrale színházai jönnek el hozzánk (ennek Magyarországról a kaposvári színház tagja), elnöke, Daniel Benoin végignézte az unió mostani fesztiváljának előadásait. Ha több érdekes vendégjátékot látunk, nyitottabb szemmel nézhetünk néhány itthon szokatlannak tűnő produkciót is, és könnyebben lelepleződnek a „kis másolók” is – mondja Zsámbéki Gábor, és hozzáteszi: az együttműködésre törekvés mindig nagyobb haszonnal jár, mint az ellenségeskedés.Minden előadásra beügyeskedték magukat, nagyon helyesen, a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatói is. És mindegyikben találtak valami olyasmit, amiről másnap jót beszélgettek a mesterségórákon – tudtuk meg Huszti Pétertől. A színész-rektor úgy látta: minden produkció mögött, amit megnézhetett, érezhető az elmélyült műhelymunka, az, hogy a művészek „egymásból játszanak”, egymásra összpontosítanak, valahogy úgy, mint a légtornászok, amikor védőháló nélkül repülnek a mélység fölött.A Színház- és Filmművészeti Egyetemen nagy volt a mozgolódás ezekben a hetekben. A Nemzetközi Színházi Intézet (ITI) Nagy András vezette magyar központjának segítségével az unió itt rendezett mesterkurzusokat. Johan Simons, a holland Theatergroep megalapítója, a Hangok rendezője Büchner Woyzeckjét elemezte a hallgatókkal. Ivica Boban horvát koreográfus és rendező Maszk és maszkon túl címmel tartott mozgásműhelyt, az improvizációval és a színészi kreativitással foglalkozott (a téma jól illeszkedik az első évfolyamon tanultakhoz). Vaszilij Galengyejev, Lev Dogyin társulatának beszédtanára hang- és beszédgyakorlatokra várta a fiatalokat. Itt, az egyetemen tartotta egyhetes konferenciáját az ITI oktatási bizottsága. Tagjai délelőttönként arról tanácskoztak, hogyan lehet módszereket, olvasható és látható anyagokat cserélni, és hogyan lehet minél gyakrabban összehozni közös munkára a hallgatókat. Délutánonként pedig látogatták az egyetemen az órákat. (A negyedévesek vizsgaelőadását most épp Stefano di Luca, a milánói Piccolo Teatro művésze rendezi.) A bizottság tagjai Amerikából, Angliából, Belgiumból, Franciaországból, Németországból, Romániából, Skóciából, Szlovákiából érkeztek. Meghallgatást is hirdettek a diákoknak. Tizenketten jelentkeztek, a két legjobbnak lehetősége lesz arra, hogy részt vegyen a scarborough-i nyári Shakespeare-kurzuson.A kísérő rendezvények sorában a Piccolo igazgatója ismertette a Eurolab nevű új, internetes európai színházi oktatási programot a Merlin Színházban, az Ernst Múzeumban pedig az olasz díszlettervező, Ezio Frigerio munkáiból láthatunk kiállítást.A fesztiválra érkező színházaknak már a híre vihart kavart, mondtuk. Sokkal többen szerették volna ugyanis látni őket, mint amennyien egy-egy helyszínre beférnek. Aminek örülhetünk, még ha a rendkívül nagy érdeklődésen túl lehetett ebben része némi szervezési ügyetlenségnek is (1993-ban mintha minden rendezettebben zajlott volna). És persze némi sznobériának. De mindez nem változtat azon, hogy az elmúlt három héten valódi színházi ünnepnek lehettünk részesei. Az előadásokat összesen 14 ezer néző látta.