Ramon Llull és a hittérítő automata

A XX. század legnagyobb felfedezése, úgy tűnik, a számítógép. Ma már alig hihető, de az utóbbi évtizedek szédületes fejlődésének egyik igen fontos kiindulási pontja a XIII. században élt spanyol misztikus teológus, Ramon Llull, latinosan Raymundus Lullus munkássága.Lullus volt az, aki – Werner Künzel kifejezésével – az első szöveggépet alkotta meg. Fölfedezése kis híján feledésbe merült, bár Athanasius Kircher jezsuita szerzetes Lullus után négyszáz évvel ismét hasznosította a vértanúhalált halt misztikus hithirdető kombinatorikai tudását, Kircher révén pedig több jezsuita – köztük a kitűnő magyar természettudós, Szentiványi Márton – is ismerte, felhasználta és hivatkozott rá.De sokkal nagyobb azoknak a száma, akik elítélően vagy éppen megvetően nyilatkoztak róla, Bethlen Miklóstól Descartes-ig. Az író Swift a szellemi tehetséget és a gondolkodás örömét féltette tőle: „Az ő módszere szerint megfelelő eljárással, s nem szellemi, hanem tisztán testi munkával a legtudatlanabb személy jutányos áron írhat bölcsészeti munkákat, verseket, politikai, jogi, matematikai és teológiai értekezéseket anélkül, hogy egy szikra tehetsége vagy műveltsége volna hozzá.” És bár sokan magyarázták, és még többen gúnyolódtak rajta, a meg nem értés mindinkább a lényeg elfedéséhez vezetett. Lullus útja évszázadokon keresztül zsákutcának látszott.Ennek a különös feltalálónak, a megvilágosodott doktor Raymundus Lullusnak az élete kész kalandregény. 1232-ben született a spanyolok által frissen meghódított Mallorca szigetének fővárosában, Palma de Mallorcán. A trivium és a quadrivium ismereteinek elsajátítása után I. Jakab udvarába került apródnak, ahol a csinos fiatalember hamarosan kitűnt szellemességével és művészi képességeivel. Afféle aranyifjú lehetett, akinek kicsapongó életét egy idő múlva az uralkodó is megsokallta, és parancsot adott a nősülésre. Llull házassága nem volt éppen boldogtalan, hiszen Blanca Picanytól két gyermeke is született, ám korábbi életmódjával nem tudott szakítani. Önéletrajza szerint a gondviselés drasztikus módon ébresztette rá élete haszontalanságára. Nős emberként beleszeretett a sziget egyik szépasszonyába, Ambrosia de Castellóba, akit saját dalával akart meghódítani. Fékevesztetten vágyódott az asszony után. Lefekvés előtt az ágyán ülve írta szerelmes versét, amikor megjelent neki a Keresztrefeszített. Ez azonban nem térítette el Ambrosia kegyeinek keresésétől. A legenda szerint választottját követte az utcán, és amikor az imádott a templomba tért, lóháton ment utána. A felháborodott hívek zavarták el. Raymund pedig nem bírt magával, és kisvártatva a hölgy lakásán kopogtatott. A kapu kinyílt, és Lullus joggal gondolhatta, elérte célját. Az igazi szörnyűség csak ekkor várt rá: Ambrosia megmutatta neki ráktól szétroncsolt, beteg mellét. A szépasszony haldoklott.Az aranyifjú visszatért még az udvarba, de a nagy hangú trubadúrból csöndes, félrehúzódó ember lett. Tanulni akart, hogy hirdethesse az evangéliumot. Amikor Szent Ferenc halálának ünnepén a Poverello életéről hallott prédikációt, végleg elszánta magát, és mindent hátrahagyva útnak indult. A nagy misztikusok mindig realisták is. Lullus is tudta, hogy a hithirdetéshez a teológián kívül meg kell tanulnia a hitetlenek nyelvét és egész gondolkodásmódját, kultúráját. A tanulás és a szemlélődés évei következtek. Mindent tudni akart, az arabok logikájától kezdve az alkímiáig. Majd ismét családi birtokára utazott, ahol Randa hegyén remeteséget épített a maga számára. Egy alkalommal az eget szemlélte, amikor megvilágosodott, és megkapta főművének, az Ars Generalisnak a formáját, amellyel minden hitetlent megtéríthet.És a miramari kolostorban nekilátott „a műnek”. Ezenkívül írt még vagy 204-et (Láng Benedek szerint két és fél százat, én csak 205-tel találkoztam). Megvilágította a titkok művészetének homályos pontjait. De legfőbb művét szinte élete végéig csiszolgatta, tökéletesítgette. (Llull feleségét eközben némi aggodalommal töltötte el férje különös viselkedése. A kicsapongó élethez már hozzászokott, Isten és a tudományok minden mértéket elvető keresése azonban számára már megemészthetetlen volt. Bírósághoz fordult, hogy a gyerekek jövőjének biztosítása érdekében a megmaradt családi vagyont gondnok kezelhesse. Az elöljárók számára bizonyítást nyert: Ramon Llull valóban annyira szemlélődő lett, hogy vagyonával már semmit sem törődik, ezért meghallgatták a feleség kérését.)Mi hát az idea, hogyan működött a titokzatos és komplikált szöveggép? Az Ars nemcsak kora tudományosságának szintézise, hanem bonyolult tudomány-rendszertani és kombinatorikai fejtegetés egy „gép” tervrajza örvén. A szerkezet hivatása pedig nem más, mint Isten mindenki (minden világvallás) által elfogadott tulajdonságai révén csalhatatlan érvekkel bizonyítani a katolicizmus igazságát, és megismertetni az egész tudomány szerkezetét és tartalmát. Fantasztikus ötlet. Egy modern szoftver és hardver, amely azt bizonyítja, hogy Isten van, és szeret minket. Valóságos hittérítő automata! A teológiai érveket e gép működéséhez persze olyan neves hittudósoktól kölcsönözte, mint amilyen Aquinói Szent Tamás. Az alapfeltevés, praeambulum fidei, hogy Isten a természetes ész segítségével megismerhető. Igaz persze, hogy a gép tökéletes működése esetén csorbát szenvedne vagy az emberi szabad akarat, vagy az emberi elme, hiszen a cáfolhatatlan érveknek ki állhatna ellen, és miért tenné, ha elméje ép? Ez a probléma a XIII. század gondolkodóit még nemigen foglalkoztatta.A minden tudást összegző nagy mű birtokában európai körútra indult, hogy minél több embert győzzön meg a missziók szükséges voltáról. III. Miklós pápa az ő ösztönzésére küldött hithirdetőket a tatárok közé. Raymundus szerette volna elérni azt is, hogy a Magna Hungariában maradt pogány magyarokkal megismertessék Krisztus örömhírét, de ha elvben egyetértettek is nagy ívű terveivel, támogatást már keveset kapott.Így aztán a maga erejéből kelt útra, bejárta Észak-Afrikát, Kis-Ázsiát, Portugáliát és Andalúziát. Tanult és tanított, elviselte a megpróbáltatásokat, megaláztatásokat. Többször utasították ki arab országokból, börtönben is volt. Visszatért az akkori világ központjaiba: ismét Rómában próbált támogatást találni, majd Párizsban, ahol a Sorbonne előadója lett. Utolsó, tuniszi útjára nyolcvanéves korában került sor. Ekkor a feldühödött mohamedánok megkövezték a hittérítőt. Az általa megálmodott gép megalkotására még pár évszázadot várni kellett.