Segély helyett üzlet

Ha egy erdélyi vállalkozó magyarországi cégtől vásárol banki átutalással, a pénze vándorútra indul: Bukarest után vagy Frankfurtnak vagy New Yorknak veszi az irányt, hogy pár nap múlva megérkezzen Budapestre. Ha egy határon túli kisembernek netán sikerül spórolnia kevéske pénzt, ezt vagy forintba, vagy valutába konvertálja, és eldugja a szalmazsákba. Romániában a Caritas, Vajdaságban Milosevics bankárjai, Kárpátalján pedig a kiszámíthatatlan infláció ingatta meg végképp az ottani bankrendszerbe vetett hitet.Tíz éve már fennáll a lehetőség, de egyetlen magyar bank, biztosító sem gondolkodott a regionális terjeszkedésben. A Budapest Banknak még az előző kormány alatt volt egy hamvában holt kísérlete Romániában, de a budapesti intézmény azóta amerikai tulajdonban van, a bukarestben megalakított Páterbank pedig görögöké. Sokak számára érthetetlen, hogy a pénzügyi szféra miért ilyen óvatos, mert sokan gazdagodtak meg abból, hogy üzletet csináltak a határon túli magyarokkal. Emeljünk ki egyet a sikersztorik sorából: bár a Mol-üzemanyag tíz-tizenöt százalékkal drágább Romániában az ottani, állami tulajdonban levő kutak árainál, a töltőállomások forgalma óriási. Hogy ezen túl mit jelent a lelki kötődés, mi sem bizonyítja jobban, hogy a harminc kút közül a harmadik legnagyobb forgalmat az alig negyvenezer lakosú székelyudvarhelyi állomás bonyolítja. A székely anyavárosban a tizenkét és fél ezer háztartásban tizenkétezer autót üzemeltetnek. A legjobban menő bankban háromszor annyi a lakossági betét (hangsúlyozom, az általános bizalmatlanság ellenére), mint amennyit a vállalkozásoknak hitel formájában ki tudnak helyezni. Vegyük Szlovákia esetét: az ottani vásárlőerő talán nagyobb is a magyarországiénál, a több mint félmillió magyar tehát potenciális ügyfélként legalább olyan jó üzlet, mint idehaza.A határon túli magyarság ahhoz még nem eléggé tőkeerős, hogy saját pénzintézeteket, biztosítóhálózatokat hozzon létre. Megtették helyettük ezt a multik, akik ugrásra készen várták a piacnyitást (Romániában például már ott az összes nagy biztosító). De van hárommillió ember, aki kulturálisan, emocionálisan Magyarországhoz kötődik, a zsigeri bizalmon kívül az anyaország mellett szól a logika is – gazdasági eredményeink, politikai és pénzügyi stabilitásunk a legjobb a régióban. És ami egyáltalán nem elhanyagolható: egy nyelvet beszélünk, rendelkezünk olyan szakemberekkel, akik jól ismerik mindkét piacot.A nem egészen kétmilliós Szlovénia nyolc biztosítót és tucatnyi bankot tart el. Erdélyben ugyanennyi magyar él, a vállalkozók, a magyar többségű önkormányzatok és a lakosság boldogan vinné pénzét inkább ott az OTP-be, mintsem táskában hordja át a határon. Egy magyar bank segítené az anyaországi vállalkozókat is – a gyors pénzforgalom, a jól ismert rendszer megkönnyítené a befektetők dolgát. Talán egyszer lesz határokon túlra átnyúló Széchenyi-terv is. És a pénzvilág is észreveszi: a kisebbségi sorban élő magyarok nemcsak egy kiadási tételt jelentenek, hanem üzletet.