Sorsunk és a gének

Egy elismert orvosi szaklapban publikált felmérésre hivatkozva – mint megrögzött kávéivó, talán némi elfogultsággal – ismertettem, hogy a kávéfogyasztás segíthet a Parkinson-kór megelőzésében. Kommentárként – egy kitűnő magyar szerző tollából – az eredeti közleménynél is sokkal izgalmasabb cikk jelent meg ugyanitt. Kötelességem, hogy ennek főbb gondolatait, az eredeti felmérésénél sokkal mélyebb összefüggésekre utaló állításait is elmondjam.A szerző nem vonja kétségbe a hatalmas, 8004 személyre kiterjedő, 30 éven át folytatott felmérés pontosságát, tisztaságát, de az ok-okozati összefüggést megkérdőjelezi. A nem szakember számára követhetetlen ideggyógyászati, kórszövettani leírás, a koffein hatásmechanizmusának részletes bemutatása után (amit itt mellőznék) a következő, nagyon fontos megállapítást teszi: a Parkinson-betegek megbetegedés előtti (premorbid) személyisége befelé forduló, visszahúzódó, szorongó. A visszahúzódó személyiségű egyének családjában jelentősen több Parkinson-beteg családtag fordul elő, mint a kontrollcsoportban. Hogy teljesen világos legyen: a betegség – esetleges – kialakulásában döntő szerepe lehet a genetikailag, molekuláris szinten meghatározott személyiségjegyeknek.Ezek a gondolatok már messzire vezetnek. Eszembe jut Szondi Lipót sorsanalízise. A Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola 1944-ben Svájcba kényszerült tanára még itthon, igen gondos genetikai tanulmányok után alakította ki elméletét, miszerint betegség-, pálya-, társ-, sőt még halálválasztásunk is meghatározott genetikailag. Állította mindezt, amikor a „kettős spirálról”, a génhelyekről sejtelmünk sem volt, mikroszkóp nélkül, „pusztán” az általa kifejlesztett különleges pszichológiai teszt eredményei alapján. Állításainak egy része a legújabb „géntérképvizsgálatok” összefüggéseiben igazolódni látszik. A genetikusok szerint nincs messze az idő, amikor mindenki tudhatja majd, hol van a gyenge pontja, milyen bajokra hajlamos, mire kell vigyáznia. Hihetetlen távlatok a gyógyításban.Végül térjünk vissza a kávéhoz. Lehet, hogy egészen egyszerűen csak arról van szó, hogy a Parkinson-betegek nem szeretik a kávét, holott talán jót tenne nekik. Dr. Kamondi Anita pontos fogalmazása szerint „a betegség bizonyos személyiségjegyek formájában már jóval a mozgási tünetek kialakulása előtt jelen van, és emiatt a beteg a szociálisan elfogadott, de mérgezőnek tartott anyagokkal szemben elutasító, ezért nem fogyaszt sem kávét, sem alkoholt, és nem is cigarettázik. A felmérés tehát azt bizonyítja, hogy a Parkinson-kórra hajlamos betegek nem isznak kávét, de nem bizonyítja, hogy aki iszik, az nem lesz beteg, vagy a betegsége később alakul ki”. Az ismertetett gondolatok az orvostudományi tanulságokon túlmenően messzemenő filozófiai következtetéseket sugallnak meghatározottságról, talentumról, érdemről és hibákról, de ezek ismertetése külön tanulmány feladata.