Száll az angyal

Ady Endrével kezdődik, Zalán Tiborral fejeződik be a magyar irodalom legszebb karácsonyi verseit a szerzők neve szerint betűrendbe szedő szép kötet költészeti sora. Köztük ismert nevek, ismert sorok és ismeretlenek, vegyesen. A szerkesztőknek (Lengyel Annának és Rados Péternek) láthatóan nem volt más szempontjuk, „csak” összegyűjteni a magyar irodalomtörténeti múlt és az irodalmi jelen végtelen gazdagságából a legszebb sorokat, és az Esztergomi Keresztény Múzeum táblaképeiről hozott Mária-képek társaságában kötetbe foglalni valamennyit. A betlehemi történet, lám, mindenkit megihlet egyszer, tanúsítja e kis kötet, hívőt és hitetlent, zsenit és közepes képességű poétát egyaránt. Azt is, akit emberként is becsülhetünk módfelett, s azt is, akinek költői teljesítménye mellől jobb volna végképp elfeledni a karaktert. „Karácsony van, száll az angyal”, hirdeti fenyőzöld betűkkel a fenyőzöld könyvecske, s egymás mellett dicsérik az Urat, az égi csodát a Holnap Kiadó bölcs elgondolása szerint a millennium karácsonyán, akik a hétköznapokon – régen és most – nem szívelték-szívelik egymást, Ady és Szabolcska Mihály, József Attila és Babits Mihály... hogy csak a múltbeli nevezetes ellentétpárokat említsük. Igy van ez rendjén, karácsony éjjelén béke költözik a szívekbe s a versekbe is. A könyv olvasójának lelkébe-elméjébe legelébb. Mert boldog érzés fölfedezni, mily varázslat ejtette rabul irodalmunk zseniális mókamesterét, Karinthy Frigyest, mikor az Ige testté lőn: „Makogó két vastag cserepes ajkam / Kínjában széttárt nyílása közül / Bugygyanó könnyek magzatvize mellől, / Ahogy előrebukó torokkal / Hörgöm el az új jeladást: is-ten... / Is-ten... is-te-nem könyörülj!” És fájdalmasan szép megtalálni Szécsi Margit látomását a modern Betlehemről: „Belefárad a jövendő, / megszületni fáj: / minden bölcsőt lebélyegez / a három király. / Bárányfelhőn ordas rontás, / ordas lett a nyáj. / Ordas ringatja a földet: / a Háromkirály.” Magunkra ismerünk, ha az antik versek hűséges fordítójának, Muraközi Gyulának a költői „legendájához” lapozunk: „Mert a karácsony nem hagy el soha! / Bűnben és ködben mégis visszahozza / a kisgyermekek tiszta mosolya!”, és világunkra, ellentétekkel szabdalt ezredfordulónkra, ha a helyettünk is kérdező Juhász Gyula Karácsonyi énekére bukkanunk: „Szelíd, szép betlehemi gyermek, / Az angyalok nem énekelnek / S üvöltenek vad emberek. / Boldog, víg betlehemi jászol: / Sok börtön és kórház világol / És annyi viskó bús, sötét. / Jópásztorok és bölcs királyok: / Sok farkas és holló kóvályog / S nem látjuk azt a csillagot! / Békés, derűs karácsony éjjel: / A nagy sötét mikor száll széjjel / S mikor lesz béke és derű?”Mikor lesz béke s derű? Talán, ha a versek, a könyvek is a segítségünkre sietnek... A magyar irodalom legszebb karácsonyi sorai például, szép kötetbe gyűjtve.