Szenteste ajándéka a választás

Fordulatot hozott Jugoszláviában a mögöttünk levő esztendő. Ez a fordulat éppen a mai napon tartandó választásokkal válik teljessé. A demokratikus erők ugyanis a december 23-i szerbiai választásokon szereznek mandátumot arra, hogy – miután már megszabadultak Milosevicstől és siserehadától – hozzáfoghassanak végre országrontó rendszerének lebontásához is.Nem kétséges ugyanis, hogy a Szerbiai Demokratikus Ellenzék (DOS) győzelme elsöprő lesz. Támogatottsága ugyanis meghaladja a kétharmados arányt, Kostunica listavezető népszerűsége pedig eléri a fantasztikus 91 százalékot. Ilyen népszerűségnek eddig egyetlen szerb politikus sem örvendhetett. Szerbia, ha lehetne, közfelkiáltással választaná meg vezetőségét, jegyzik meg azok, akik nem kevés veszélyt látnak egy olyan – demokratikus – hatalom felállásában is, amelynek gyakorlatilag nem lesz ellenzéke. Az eddig oly hatalmas és mindenható Szerbiai Szocialista Párt mindöszsze tizenegynéhány százalékkal lesz a második legerősebb politikai erő az országban. A Seselj-féle Szerb Radikális Párt alig, a Draskovics vezette Szerb Megújhodási Mozgalom pedig aligha jut be a szkupstinába.A választótestület azonban ezért a nagy támogatásért cserébe elvárja – ezt mutatják a közvélemény-kutatások – a gazdaság talpraállítását, az életszínvonal érezhető növelését, a szervezett bűnözés és korrupció visszaszorítását, valamint a hatalom ellenőrizhetőségét. Meg tud-e birkózni majd az új szerbiai hatalom e roppant nagy feladatokkal? Meg tud-e felelni a gyors és gyökeres változások igényének? Nem okoz-e nagy csalódást? Nemcsak választóinak, hanem a nemzetközi közösségnek is. Hogyan lehet jólétet építeni a gazdaság romjain, vagy jogállamot, amikor a társadalom kriminalizáltsága még mindig az eget veri, vagy polgári társadalmat, amikor Szerbia még mindig nem ocsúdott fel teljesen nemzeti révületéből? Mennyi ellentmondás?! Biztosan nagyobb megértést kér majd az új hatalom a nélkülöző polgároktól, pedig Szerbiában most már a türelem is hiánycikk.A Jézuska hozza a reményt. Nem a Bozsics-bata, aki – a pravoszláv naptár szerint – csak két hét múlva osztja ajándékait a szerbeknek. Szentestén ugyanis ismertek lesznek a választási eredmények. Akkor már tudni lehet, hogy kiket – azt máris tudni, hogy mire – hatalmazott fel a szerbiai választótestület. A mostani „felemás váltást”, „veszélyes óvatoskodást”, „gyáva megalkuvást”, „bosszantó tehetetlenkedést” (mindezek az úgynevezett félfordulattal elégedetlen emberek szájából hangzanak el) a határozott reformtörekvés, az őszinte integrálódási készség váltja majd fel, mert akkor már lesz erő is hozzá. Nem forradalmi erő, hanem törvényesen megvalósítható politikai akarat, amely már nem idegenkedik például a hágai törvényszékkel sem együttműködni. Ebben bizakodnak. Az utolsó vonat ma indul innen, az Isten háta mögül. S ennek talán még van csatlakozása.