Tisztelt Szerkesztőség!

Az oktatás ars poeticájaA máramarosszigeti piarista gimnázium emlékezeteA Magyar Nemzet december 9-i száma az egykor virágzó, soknemzetiségű Máramarosszigetről írt lehangoló cikkében szó esett az egykori piarista gimnáziumról, melynek a régió (nép)oktatásában betöltött kiemelkedő szerepére ott már semmi sem emlékeztet. Pedig az iskola története, mintegy modellként jól mutatja azt az áldozatos küzdelmet, melyet egy többnemzetiségű, többvallású, s különböző társadalmi réteghez tartozó lakosságból álló iparosodó település európai/keresztény szellemű szocializálása megkívánt.A gimnázium 1730-as alapításának előzménye az volt, hogy a sóbányák felülvizsgálatára kiküldött királyi biztos – mint ahogy a korabeli jelentésben áll – „észrevette… azt a szellemi elhagyatottságot, melyben nemcsak a nép, hanem a kincstári tisztviselők gyermekei is szenvedtek az iskola és a lelkész hiánya miatt”. Az ott folyó oktatás ars poeticájának a jellemzésére álljon itt egy gondolat Simonchicz Incze piaristának, a gimnázium 1801–1807 közötti igazgatójának a Noctium Marmaticarum Vigiliae című művéből: „Bizonyos, hogy a meg nem művelt Máramarost az emberiség javára a művelés alá vett sóbányászat heve tette. Ugyanis mihelyt a kősót a földből vassal kibányászni kezdték, … a föld felszínén a vad lakosság szíve emberiesebbé kezdett felmelegedni. Így esett meg, hogy a só hozzájárult a művelődéshez.” Igen, oktatásuk eredményeként emberiesebbé melegedett az ottani magyar, román, rutén, német és zsidó nemzetiségű nebulók szíve, akik számára biztosítva volt a klasszikus műveltség oktatása, a szabad vallásgyakorlás, az egészséges életmódra nevelés.Üssük fel például az 1913/14-es iskolai évkönyvet: a IV. osztály írásbeli feladatainak részét képezte a polgári ügyiratok szerkesztése, a VIII. osztályban Széchenyi Hitelét s Eötvös költészetének demokratikus vonásait elemezték. Az alkoholizmus elleni küzdelemmel nemcsak a városi tisztiorvos által tanított egészségtan keretén belül foglalkoztak, de a hit- és erkölcstani órákon és az önképzőkörben is. A beszédet és a szónoklattant olyan műveken gyakoroltatták, mint például Deák nevezetes húsvéti cikke, Széchenyi szólásszabadságról szóló írása és Gyulai Pál Eötvös felett mondott emlékbeszéde. 1913-ban a tanári könyvtár számára vásárolt 22 könyv csaknem fele (10 db) testnevelési témájú volt, köztük Angelo Mosso: Az ifjúság testi nevelése című műve, de volt köztük korcsolyázással és a dzsúdóval kapcsolatos is.Hitének alapjait és egyháza történetét minden – a görög és római katolikus, az evangélikus, a református és a zsidó – diák saját tankönyvéből és saját hittanárától tanulta. Az iskola mellett a város polgárai, például a gyógyszerész, több görög katolikus lelkész, a könykereskedő, az aknaszlatinai bányafőnök, a dohányfőárus, az árvaszéki ülnök stb. és a Máramarosi Takarékpénztár Részvénytársaság alapította Segélyező Egyesület működött, s „a gyámolítás munkájában híven az … emberséges gondolkodáshoz és érzelmekhez, … sem vallási, sem nemzetiségi tekintetben … megkülönböztetéseket” nem tettek. Hogy ez mennyire így volt, arra álljon itt még egy epizód: mikor az 1802-es tűzvész alkalmából az iskola, a templom és a rendház leégett, a reformátusok felajánlották használatra iskolájukat és templomukat. Ez, ugye, csaknem 200 esztendeje történt…Szende Ákos, Budapest