Törékeny még a béke Afrika szarván

Hat hónappal azután, hogy Etiópia és Eritrea külügyminiszterei tűzszüneti egyezményt írtak alá Algírban, a két ország képviselői ismét az észak-afrikai városba érkeztek. Iszajasz Afeverki eritreai államfő és Meles Zenawi etiópiai elnök a végleges békemegállapodás aláírására készülnek, s ezzel – talán – pontot tesznek az immáron két esztendeje húzódó háborúskodás végére.Egy látszólag értéktelen, négyszáz négyzetkilométernyi sivatagos földdarab volt a tét, ezért folyt az öldöklés 1998 májusa óta. Eritrea ugyanis ekkor foglalta el a területet. Jogtalanul – teszik hozzá tüstént az etiópiaiak. Eritrea persze az ellenkezőjével érvel, ám a vitát érvekkel eldönteni nem lehetett, s talán nem is akarták. Etiópia elveszítette tengeri kikötőit, s sokat (nagyon sokat) megért neki, hogy tengeri kereskedelmét újra önállóan bonyolíthassa. A visszacsapásra nem is kellett sokáig várni. A harcok újra és újra fellángoltak, időnként tűzszüneti egyezmények köttettek, közvetítők jöttek-mentek, ám a háborúskodás nem csitult. Egyes becslések szerint az etiópiai–eritreai konfliktusnak csak az utóbbi két esztendőben mintegy százhúszezer áldozata volt.Az ellenségeskedés azonban ennél sokkal régebbi. Eritrea egykoron az etióp birodalom része volt, s függetlenségét csak a második világháború után nyerte el. Az önállóságot azonban nem élvezhette sokáig, mert néhány év múlva Etiópia ismételten annektálta. Harmincéves, véres gerillaháború következett. Eritrea csak 1993-ban vált hivatalosan is függetlenné – megszületett Afrika 52. állama. Öt esztendeig látszólagos béke honolt a két ország között, egészen addig, amíg Eritrea szemet nem vetett a már említett földdarabra.A kétesztendei háborúskodás mindkét félre nézve katasztrofális következményekkel járt, szomorú mérlege: több tízezer halott és menekült. Ha lehet, Eritrea helyzete még ennél is siralmasabb: szinte minden, 18 és 40 év közötti, épkézláb férfit a harctérre vezényeltek, munkaerő híján sok kis- és középvállalat kényszerült bezárni kapuit, a kétségbeesett anyák pedig az utcára küldték koldulni gyermekeiket. Miközben a két államban az éhínség és a járványok szedték áldozataikat, két, állig felfegyverzett ország nézett egymással farkasszemet. Afrika legfiatalabb országa az egyik legősibbel. A Dávid-Eritrea (a maga négymillió lakosával) a Góliát-Etiópiával (hatvanmillió lakossal).Eritrea veszített, de vajon győzött-e Etiópia? Aligha. A most kötendő béke rendkívül törékeny, és az, hogy egyáltalán létrejött, kizárólag az Afrikai Egységszervezet, az ENSZ, az Egyesült Államok és az Európai Unió erőfeszítéseinek köszönhető.A konfliktus hátterében egyébként a gazdasági és a geostratégiai megfontolásokon túl személyes ellentétek is húzódnak. A két egykori harcostárs, az eritreai Afeverki és az etiópiai Zenawi kezdetben csupán egymás riválisai voltak, idővel azonban esküdt ellenségekké váltak. Az ok: ki uralkodjék Afrika szarván? A kérdés eldöntésébe majdnem mindkét ország belerokkant.