Úriember és demokrata

Hét éve, hogy meghalt „a” miniszterelnök. A miniszterelnököt tízéves korunk óta ismerem, osztálytársak voltunk a Piarista Gimnáziumban, Budapesten. Életemben egyszer kértem tőle szívességet: amikor 1961-ben – osztályidegen származásom miatti elutasítások után – váratlanul behívtak felvételezni a Közgazdasági Egyetemre. Akkor egy balatoni presszóban elmondta azokat a forradalmi és munkásmozgalmi témákat, amelyek ismerete kimaradt az egykori tantanyagból. A felkészítés eredményes lett, felvettek.Ezenkívül sem pénzt, sem paripát, sem fegyvert nem kértem és nem is kaptam tőle, bár valóban hálás vagyok neki. Ezt a hálát csak a szívemben-lelkemben érzem azért a csodáért, amit ma lépten-nyomon rosszul végrehajtott rendszerváltoztatásnak neveznek, szerintem igazságtalanul.Ha arra gondolok, hogy mit és milyen indítást kaptunk ifjúkorunkban, akkor bizony igen vegyesek az érzelmeim. A piarista atyák kitűnő iskolája igen erős tudásalapot adott, amelyet a diktatúra kialakítása utáni államosított iskola sem tudott tönkretenni, mert akarva-akaratlanul zömében jó civil tanárokat kaptunk a középiskola utolsó két évére. Antall számára az ezen felüli többletet az otthon, a politikus apa és környezete jelentette, amely kiemelte a többiek közül. 1992 augusztusában rendhagyó érettségi találkozót szerveztünk Esztergomban, ahová ő is eljött, és mi hat órán keresztül bombáztuk kérdéseinkkel. Ott hallottunk először olyan történelmi eseményekről, pillanatokról, amelyek ma már közismertek (a KGST, a Varsói Szerződés megszűnésében játszott szerepe stb.). Elhangzott még jó néhány intim téma is, például arról, hogy kit honnan s hová építettek be, kiben csalódott és miért, kik hogyan akadályozták a rendszerváltozás tisztességes, becsületes megvalósítását. Mindannyian döbbenten hallgattuk szavait, amelyeknek az előző napi Csurka-dolgozat adta meg a tragikus hátteret.Ez év júniusában, az ötvenéves, aranymatúra emléklapos találkozónkon, amelyre több, külföldön élő társunk is hazajött, nagyon hiányzott az előző negyvenkét évben megszokott egy-, egy és fél órás „antalliáda”, amely sok humorral, iróniával és főleg egyre több tudással és tapasztalattal átszőtt történelemóra volt számunkra.Életéről, tanulmányairól már nagyon sokan és sokat írtak.Ebben az írásban két témát szeretnék kiemelten említeni.Az első a Magyar Piarista Diákszövetség újjá-, illetve országos szintűvé szervezése. Antall József már 1988-ban, de már azt megelőzően is behatóan foglalkozott annak a közösségnek az összefogásával, amelynek nyolc évig diákja volt. Nem politikai pártot, hanem egy olyan kereszténykonzervatív elveket valló szövetséget kívánt létrehozni, amely a rendszerváltoztatás kiindulópontjává lehetett volna. Az események gyors alakulása, a csak politikával foglalkozó szervezetek, pártok létrejötte nem indokolta e gondolat megvalósítását, az ez irányú munkálkodást. Elfoglaltsága a kerekasztal-tárgyalásnál arra kényszerítette, hogy az elindított szervezés érdemi részét a helyette elnökké választott Zlinszky János jogászprofesszor vegye kézbe, és dolgozza ki a működéséhez szükséges jogi szabályozást.A kezdeti nosztalgiázást lassan felváltotta a társadalom iránti érzékenység, az érte tenni akaratás, ezért ma már büszkén jelenthetjük ki, hogy az utóbbi 12 évben megvalósult az antalli elképzelés, a szervezet igazi keresztény–konzervatív–nemzeti elkötelezettség szerint működik, és elismertsége, elfogadottsága országossá vált.Antall József életében a megálmodott diákszövetség minden megmozdulását élénk figyelemmel kísérte. Volt tanárait, akiknek nagyon sokat köszönhetett, kitüntette. A rend magyarországi letelepedésének 350. évfordulóján a Vígszínház színpadán nagy ívű beszédet mondott. Mindent megtett azért, hogy a régi Duna-parti gimnáziumot a piaristák visszakapják, hogy végre ismét ott taníthassanak, ahol ő is tanult.Már életében sokan támadták, de ma, mikor már nem tud védekezni, újra megteszik. Az első ilyen vád az SZDSZ-szel kötött paktum, amelyet az addig kizárólagosan a képviselők kétharmadának szavazatára alapozott parlamenti munka kiküszöbölése érdekében volt kénytelen megvalósítani. Tudom, hogy ha ezt nem teszi meg, akkor az ország irányíthatatlanná válik, hiszen az első éves költségvetés tárgyalásánál az ellenzékiek megbuktatták volna.A ma politikusainak, akármelyik oldalon is állnak, tudniuk kell, hogy a kényszerűen megmaradt kétharmadosok módosíthatatlansága mennyi megoldhatatlan gondot okoz. Bár sikerült volna mindenre kiterjedően eredményesen tárgyalnia és megállapodnia (lásd médiaügyek!). A „tetszettek volna forradalmat csinálni” ironikus megjegyzése, amelyet ma cinikusnak minősítenek, az általa megvalósítani akart alakuló demokráciában mutatkozó megoldhatatlan gondokra utalt, és a mindig türelmetleneknek szólt.Mert Antall József úriember és demokrata volt.A forradalom, a mindent elsöprő és esetleg tönkretevő forradalom – különös tekintettel az akkor még itt lévő szovjet hadseregre – az emberek zömének szemében nemkívánatos esemény lett volna, szinte mindenki a békés átmenet híve volt. Ma – utólag – még a legbutább ember is okossá, de inkább okoskodóvá válhat, ezért inkább gondoljuk meg, mit rovunk fel másnak. Demokráciát, mégpedig az általa vallott demokráciát csak jogállami keretek között lehetett és lehet megvalósítani.A másik mai, egyelőre csendes vád, hogy tudott a lopásokról, az olajügyekről, a hirtelen meggazdagodásokról, de nem tett ellenük semmit. Tehát ő is bűnös. Az ő tisztaságához nem fér, nem férhet kétség. Klára asszony ma is a saját örökségén vett társasházi lakásban lakik, hiszen férje nem a remetehegyi úszómedencés háza felépítésén, hanem az ország előző 45 évi bűnei miatt lepusztult szellemi és anyagi javak felvirágoztatásán dolgozott.Az addigi élete során megszerzett tudás nem terjedt ki a bűnözők mindig újat produkáló megoldásaira. Hiszen az olajszőkítés, a bankok kirablása, a privatizációs gyalázatosságok nem szerepeltek semmiféle tananyagban, az nem volt a mi világunk, teljesen ismeretlen fogalmakkal ismertettek meg mindannyiunkat.A rendelkezésére álló hivataloknak kellett volna produkálni az ezekkel szembeni fellépést, megoldást. Ez sajnos nem történt meg. Az utólagos okoskodás számomra és sokak számára visszataszító és elfogadhatatlan. Ha a mostani bizottságok, amelyek elvileg célirányosan vizsgálódnak, és sokkal több ismerettel rendelkezhetnek, mint Antall, nem jutnak egyről a kettőre, mert az érdekeltek mindent megtesznek a ködösítés, az elkenés érdekében, akkor miért nála keressük az akkori bűnök megoldását, illetve a felelősséget?Antall József sokat látott és tudott mindezekről a gondokról, hiszen első beszédében mondta: „Biztos vagyok abban, hogy fogunk hibákat elkövetni... sok lépésünkben fog visszakísérteni az amatőrség, és sok lépésünket fognak akár dilettánsnak is minősíteni. ... mert honnan és hogyan tanulhattuk volna meg. Ám hogyha arra gondolok, hogy az egypárti kormányzás, ahol volt idő rutint szerezni az elmúlt évtizedekben, hová vezette az országot, akkor igazi kisebbségi érzésünk e téren sem lesz.” A kényszerűen helyükön hagyott káderek pedig jó esetben ott folytatták, ahol abbahagyták, de a többség elindult a nem mindig tiszta módszerű gazdagodás útján. „Eredményeit” csak ma láthatjuk igazán. És még egy idézet innen: „... engem egy formális eskünél – aminek tiszteletben tartása szent kötelességem – sokkal mélyebb gyökerek és sokkal nagyobb elszántság köt ehhez a nemzethez”.Nagyon szeretném hinni, hogy mindazok, akiknek fontos e tízmilliós kis nemzet jelene és jövője, nem egymás lejáratásán, kiszorításán, felesleges vádaskodásokba merülve teszik lehetővé annak a rendszernek a visszajövetelét, amelynek megváltoztatásáért Antall József oly sokat tett, sőt úgy gondolom, nem túlzás: az életét áldozta. Nekünk, ittmaradottaknak kötelességünk ápolni emlékét, mert élete, munkássága olyan példa, amelyet sokunknak kell követnünk, hogy összefogva megvalósulhasson a miniszterelnök vágya, az igazi demokrácia.Az Isten békéje azokra száll le, akik egységben élnek. Fogjunk végre össze, és teremtsük meg a mi saját igazi, antalli demokráciánkat.