A műkereskedelem leglátványosabb részét az aukciók jelentik. Ez a műfaj a jéghegy csúcsa. Csakhogy míg a valódi jéghegyek tömege a globális felmelegedés következtében egyre fogy, a műkereskedelmi jéghegy tömbje egyre nő, újabb és újabb rétegek rakódnak rá, hizlalják. Gyarapodásának legfontosabb forrása a kortárs művészet. Olyan művek, amelyek tegnap születtek meg, ma a műteremben állnak, hogy megszáradjon rajtuk a festék, holnap már egy galéria falán várják s találják is meg vásárlójukat. S hogy ez így van, hogy a kortárs művészet Magyarországon is egyre inkább megtalálja híveit és vásárlóit, abban a kilencvenes évek galériái közül talán egynek sincs akkora szerepe, mint a Várfok Galériának, amely az idén, egészen pontosan 2000. november 30-án ünnepelte tizedik születésnapját.Eredményei impozánsak. Falán ma is ott a galéria történetét összegző – afféle szilveszteri hangulatot árasztó – áttekintés: „Tíz év alatt rendeztünk 166 kiállítást, a megnyitókon megittunk 7968 palack bort, megettünk 1826 kg »Édesanyám pogácsáját«, amelybe belekerült 996 kg liszt, 747 kg zsiradék, 1666 tojás, 59 kg sajt, valamint »eszement« mennyiségű élesztő, tej, tejföl, különböző magok. Ha a pogácsákat egymás mellé helyeznénk, akkor 2988 méter hosszan csak illatos pogácsa mellett sétálhatnánk.”Néhányszor föl- és lesétálhatnánk hát a pogácsák mellett a Várfok utcában, amelyben a galéria áll, s amely a galériaalapító Szalóky Károly álmai szerint egyszer igazán a galériák utcája lesz, mint mondjuk a rue de Seine Párizsban vagy a zürichi óváros egyik-másik Gasséja. A maga részéről tíz év alatt három galériát hozott létre, hogy a tervet megvalósítsa: a Várfok mellett a Spirituszt és az XO-t, mindháromban a kortárs magyar művészet valóban jeles képviselőit szerepeltetve állandó vagy időszakos kiállításokon.Apropó, Párizs, apropó, Zürich. Ha van kortárs művészettel foglalkozó magyar galéria, amelynek nevét külföldön is kezdik ismerni, bizonyosan éppen a Várfok Galéria az. A kilencvenes évek végére a galéria visszajáró vendég lett a kortárs művészet egyik legrangosabb vásárán, a párizsi Fiacon, olyannyira, hogy 2000 októberében is ott volt a között a kétszáz galéria között, amely „one man show”-t rendezhetett a Porte de Versailles-i vásárközpontban. A Várfok Fehér László műveit mutatta be, nem kis erkölcsi sikerrel, s – nem is mellesleg – a vásárral párhuzamosan a párizsi Magyar Intézetben Nádler István és Mulasics László kiállítását rendezte meg. Immár másodszor jelent meg a Várfok az év eleji madridi Arcón, s ott volt a galéria – az Euroart Alapítvány támogatásának köszönhetően – a néhány héttel ezelőtt Zürichben rendezett kortárs művészeti vásáron is. Ezúttal Fehér László és Nádler István mellett Böröcz András, Nyári István és Szalay Zoltán műveit mutatta be, s a siker itt művek eladásában is jelentkezett.Ahogyan a baj, úgy a siker sem jár egyedül: a Várfok Galéria, illetve Szalóky Károly törekvéseit egyre többen „díjazzák”. Olyannyira, hogy immár ő is díjazhat, mégpedig a Porsche Hungária Kft.-vel együtt, hiszen közösen hirdették meg a napokban a fiatal magyar művészek számára azt az Audi A2 a múzsa című pályázatot, amelyre a „XXI. század intelligens gépjárműve” által inspirált művek küldhetők be. Műterembérleti hozzájárulás és gépkocsihasználat szerepel a díjak között, úgyhogy fiatal művészeink egy része újra átélheti a dilemmát, amelyet szülei, nagyszülei a szocializmus évtizedeiben – „menni vagy maradni” –, csak míg akkor két rossz, most két jó dolog között ingadozva. Mindenesetre a színvonal kötelez, s ha már autókról van szó, az a kis sárga Citroen is, amely sokáig ott állt a Várfok utcában, karosszériáján hat kortárs magyar művész alkotásait hordozva. Orrával többnyire a Vár felé mutatott – „felfelé a lejtőn”, hogy a régi magyar film címét idézzük –, a kortárs magyar művészet továbbra is két lóerős, de mindenesetre egyre inkább mobil szekereként.
Orbán Viktor: Támadás alatt állnak a patrióták
