Wartburgok a Mafilm-szalonban

A hazai filmgyártás egyik legfontosabb intézményét, az 1912-es alapítású Mafilmet az állam visszavette tulajdonába. Ez egyben üzenet is volt a filmszakmának: nem lesz a kultúrpolitika mostohagyermeke. Az üzenet óta hónapok teltek el, új vezérigazgatója lett a cégnek, aki kidolgozta a túlélés stratégiáját. A tanulmány elkészült, válasz azonban mind a mai napig nem érkezett az illetékesektől.Sipos Kornél fél éve került a Mafilm élére. A nem kevés gonddal, de kisebb felelősséggel járó produceri munkát cserélte fel a filmgyár vezérigazgatói székével. Producerként Gödrös Frigyes filmszemlenyertes alkotását, a Glamourt jegyezte legutóbb. Most pedig, miközben Szabó Ildikó Chacho Rom című filmjének sorsára figyel, azzal is törődnie kell, hogy a nehéz helyzetben lévő, nagy múltú cég számára kiutat találjon.– Milyen segítséget kapott eddig?– Kétszázmillió forintos tőkeemelés történt július 28-án, ez épp a felhalmozott adósságok felére lett volna elegendő. Ennek az összegnek azonban mostanáig sajnos csak egy részét kaptuk meg.– Mit kért a kulturális kormányzat az új menedzsmenttől?– Mindenekelőtt biztató jövőképet felrajzoló általános koncepciót. Ennek többek között azokra a pontokra is rá kellett mutatnia, amelyek sürgős megváltoztatásával az állami filmgyártás talpra állítható. A tanulmány határidőre, tehát augusztusra el is készült. Fölmértük a filmgyár jelenlegi állapotát, és megállapítottuk, hogy a kibontakozásnak három feltétele van. Az első, miszerint be kell indítani a hosszú távú együttműködést a Magyar Televízióval, valamint ki kell alakítani egy olyan hátországot, amelyik külföldi munkákat is képes befogadni. A második, hogy szélesíteni kell a szakmai cégek profilját. Miközben pedig új cégeket kell létrehoznunk, arra is figyelnünk kell, hogy a részvénytársaság képes legyen az ezek fölötti pénzügyi kontrollra. Erre ugyanis a jelenlegi rendszerben nincs lehetőségünk. A kft.-kben működő Mafilm-vagyon bevételei felett gyakorlatilag nincs befolyásunk. A harmadik nagyon fontos feltétel a hazai filmes szakemberek továbbképzésének megszervezése, hogy minden körülmények között megfelelhessünk a filmkészítés mai nemzetközi kihívásainak.– Tehát fel kell újra építeni a nemzeti filmgyárat?– Ma inkább egy korszerű, európai filmgyártó bázisra lenne szükség. A stratégiai terv kapcsán megfogalmaztunk olyan válaszokat is, amelyek a filmgyártás köré csoportosuló szakmára, tehát az egész audiovizuális szektorra vonatkoztak. Mindezt leadtuk a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumában, ahonnan válaszképp újabb kérés érkezett egy médiapark-koncepció kidolgozására. A kérdés lényege, lehetséges-e a Magyar Televízió, a Magyar Rádió, a Duna Tv, az MTI, valamint a Mafilm eszközeinek együttes, közös fejlesztése és hasznosítása. El kell mondanom, hogy az érintettek nagy része igen óvatos volt az adatszolgáltatásban. Csak kevesen tudtak felülemelkedni önös érdekeiken.– Milyen eredményre jutottak? Lenne értelme az intézmények összeköltöztetésének, vagy jobb, ha ki-ki a maga útját járja?– Az internetvilágban nem lenne lényeges, hogy ezek egy helyen legyenek a térképen. De mivel valamennyi infrastrukturális beruházás, sürgető modernizáció előtt áll, nem tűnik haszontalannak végiggondolni, miből mennyire lenne szükség. Tehát meg kellene vizsgálni, hogyan működtethetők optimálisan ezek az intézmények. Ennek során képet alkothatnánk az audiovizuális szektor helyzetéről. Kiderülhetne, hogy a jelenlegi rendszer nagyon pazarlóan működik. Közös székházépítésekkel együtt racionalizálni lehetne a helyzetet.– Hasonló együttélés más országokban is létezik?– Ilyen például a BBC-modell. Eddig még nem hallottunk rá panaszt.– A kérdés továbbra is nyitott: szolgáltató vagy önálló filmgyártó cég legyen-e a Mafilm?– Ha kapunk pénzt a fejlesztésre, akkor lehetünk szolgáltató cég. Óriási a technikai lemaradásunk, mert az elmúlt tíz évben erre nem jutott figyelem. A helyzetünk olyan, mint annak a csillogó autószalonnak, amelyben bájos, 79-es, kétütemű Wartburgok sorakoznak. Mondhatják, hogy adjuk el őket, ám a Wartburgot ma nem könnyű értékesíteni.– Akkor érdemes-e még egyáltalán erőlködni? Hisz a piacgazdaság a filmgyártásban már működik, meglehet, nincs is szükség a Mafilmre.– A Mafilm-csoport még mindig elég nagy ingatlan-, eszköz- és szakmai értéket képviselő együttes. Ha tehát a tulajdonosnak nincsen pénze, akkor nekünk kell kitermelnünk a fejlesztésre szánt összeget. És figyelembe véve, hogy ma rossz a műsorok, filmek támogatási és finanszírozási rendszere, televíziós szerződéseket kell kötnünk, bérmunkákat kell keresnünk. A szakmának létbiztonságra és kiszámíthatóságra van szüksége, a jelenlegi támogatási helyzet azonban csak folyamatos körbetartozásokat eredményez.– Ha a Mafilmnek nem is, úgy tűnik, másoknak jó üzlet a filmkészítés Magyarországon.– Az igaz, hogy igen sok pénz van a filmgyártásban. Mindent összevetve, állami és magánpénzeket egyaránt, évi négy és fél, ötmilliárd forint. A különböző kuratóriumok körül azonban érdekcsoportok épültek ki, és mintha csak mostanában kezdene érdemi párbeszéd kialakulni közöttük.– Nagy visszhangja van a Spy Game itteni forgatásának, főként a világsztárok miatt. Nincs esélyük több külföldi bérmunkára?– Igen erős a konkurencia, főként Prága és Bukarest a versenytársunk ebben a régióban. Működik azonban egy éve Los Angelesben a Magyar Mozgókép Közalapítvány által létrehozott Film Comission nevű vállalkozás, amelyik próbál munkákat hozni Magyarországra. Így jött ide a Spy Game is. Nem biztos azonban, hogy csak Amerika a megfelelő hely arra, hogy külföldi irodát üzemeltessünk. Szerintem például London is jó hídfőállás lehetne. A Spy Game producere is angol. Nem az a cél, hogy szuperprodukciók költözzenek ide, hanem hogy sok kicsi és közepes munka legyen, de folyamatosan.– Elképzelhető-e, hogy egyszer a már sokat emlegetett Fót lesz a magyar Hollywood?– Örököltem Fóton az iparipark-koncepciót, és hangsúlyeltolódásokkal ugyan, de folytatom is. Ott lehetne a szakmai cégek gyűjtőhelye. De a fővárosi bázist sem szabadna feladnunk. Bizonyos ágazatoknak – szinkron, jelmeztár, színészszervezés – itt kell maradniuk.– Mikorra reméli a kibontakozást?– Azt várom, hogy 2003 végére jó állapotba kerül a cég. Ha pedig mégis megvalósulna a médiapark terve, akkor már egy évvel korábban egyenesbe kerülhetne a Mafilm.