A fotózás politikája

Kiszolgáltatott fajta az újságíró – a fehér alapon sorakozó fekete betűkkel legtöbbször igen nehéz visszatükrözni a valóságot. Néha nem lehet azt elmondani, ami megfogalmazható egyetlen jól sikerült fotóval. Egy írást átértelmezhet, hangsúlyozhat, szakmai zsargonban fogalmazva eladhat a kép, ha ott lapul benne a gondolat. A magyar sajtófotósok döntő része nem szakmunkás, hanem értője a fénynek. Nemcsak illusztrálnak, hanem látnak és láttatnak, képeiken a látvány mellett ott a lényeg. A fotósok zöme fiatal, friss szemű és biztos kezű ember, s ami ritkaság manapság, nem gondolkodnak szekértáborokban. Híresen jók a fotós bulik, összetartanak, tudnak egymásról – különböző világnézetű sajtóorgánumok újságírói között manapság (sajnos) elképzelhetelen ilyen kapcsolat.A fotóriporterek naponta megmérettetnek a képszerkesztők és az újságolvasók előtt, szakmai vetélkedés egyszer van évente. A Sajtófotó-díjat a MÚOSZ és a Magyar Fotóriporterek Társasága adja ki, hattagú zsűri segítségével. A hét elején nyilvánosságra hozták, hogy tavaly ki volt a legjobb, s idén is a Népszabadság munkatársai taroltak. A tizenegy általuk elnyert díjból jutott a fotórovat majd összes munkatársának, gratulálunk érte. De gustibus non est disputandum – mondom a zsűri döntésére, és tényleg nem kívánok vitát nyitni az ízlésről. Valódi sikersztori a baloldali lap fotósaié: zsinórban sokadik esztendeje viszik el a pálmát. Idén az Elnökváltás című fotó nyert – sokan nem értik, miért. A kép nem rossz, de megkockáztatom: még sokan megcsinálták közel ugyanezt a felvételt az év e fontos közéleti eseményén. Az új elnök szemben a kamerával, a leköszönő Göncz félprofilból, amint épp elindul – tervezhető, várható kép egy kiválóan fotózható ceremónián.A fotós szakma haragszik kicsit. Nem a savanyú a szőlő logikája érleli az évek óta erősödő morgolódást. Azt beszélik, nagyjából előre lehet tudni, kik lesznek a győztesek – van pár klikk, ezek évi vetésforgóban osztogatják egymásnak a díjakat. Ma zsűritagként én adok neked elismerést, holnap te tüntetsz ki valamiért – így mennek a dolgok körbe-körbe. Az idei zsűriben például ott ült a Népszabadság fotórovatának vezetője és a lap magazinjának (volt?) képszerkesztője is, a harmadik népszabadságos csak azért nem, mert tavalyi győztesként nem élt ezen jogával, inkább indult a versenyen. Fura dolgok történnek az Év fotója című könyv szerkesztésénél is – ott a HVG összes képíró munkatársa és tanulója kap felületet, a többi beküldő pedig szurkolhat, hogy maradjon számára hely.Nem hiszem, hogy a klikkből kimaradt lapok fotórovataiban csupa amatőrök dolgoznának. Nem hiszek a baloldali lapok dolgozóinak mindent elsöprő zsenialitásában sem, inkább hajlok arra, hogy mindkét oldalon kiváló fotósok dolgoznak. És maguk között tudják, ki mit ér a szakmában, de azt is, hogy mit a zsűri előtt – aki nem áll jó oldalon, az olyannyira tisztában van reménytelen helyzetével, hogy inkább képet sem küld a megmérettetésre. Nemzeti oldalon álló orgánum munkatársa emberemlékezet óta nem nyert díjat – minek próbálkozzon?Úgy látszik, Magyarországon lehet baloldalian és jobboldalian fotózni. És meg lehet próbálni összeugrasztani azokat a fiatalokat is, akik eddig jól kijöttek egymással.