A jóléthez vezető út

Egyike azoknak a magyar tudósoknak Somorjai Gábor, akik a történelem kényszerének engedve külföldön kamatoztatják tudásukat. A budapesti egyetemi tanulmányait megszakító fiatalember 1956-ban hagyta el az országot, s diplomáját már az Egyesült Államokban szerezte meg. Évtizedek óta a Berkeley Egyetem tanszékvezető professzora, az Amerikai Tudományos Akadémia tagja, a rendszerváltozás után külső tagjai sorába választotta az MTA, s két éve elnyerte az izraeliek Wolf-díját, amelyet sokan a Nobel-díj előszobájaként emlegetnek.– Kutatási területe a felületi kémia, a katalízis. A bostoni konferencián ennek alkalmazási területéről, a polimer felületekre adszorbeált molekulák kötéséről és struktúrájáról tartott előadást. A hétköznapi életben mi is gyakran találkozunk a katalizátorok áldásos hatásaival, jóllehet fogalmunk sincs működésükről, jelentőségükről.– Kevés szó esik erről, pedig az idők kezdete óta befolyásolják létünket. A felületek rendkívüli szerepet játszottak már az evolúcióban, az ember és az egész Föld eddigi életében. Az ipar robbanásszerű fejlődése végre ráterelte a megérdemelt figyelmet a tudománynak erre a területére, hiszen a katalizátorok, a reakciók meggyorsítói ott fejtik ki igazán hasznos hatásukat. Ilyen anyagok egyebek között az emberi szervezetben megtalálható polimerek is: a bőr és az enzimek például a test katalizátorai. Mi a heterogén és az enzimkatalizátor közötti hasonlóságot kutatjuk. Eredményeinknek jelentősége lehet az orvostudományban csakúgy, mint az iparban.– Mondana néhány példát?– Ennek köszönhetők a környezetvédő katalizátorokkal működő autók, a csipek, a szeroxmasinák. A felületek tulajdonságán alapul az is, hogy információt továbbítatunk a komputerekbe vagy telefonon át.– Fölsorolta a technika legújabb vívmányait. Ahol ipar épült ezekre a kutatásokra, a lakosságnak is van mit aprítania a tejbe...– Ezek a technológiák gazdagságot teremtenek abban az országban, ahol erősek ezek a kutatások. Már ha kihasználják a bennük rejlő lehetőségeket. Míg a hidegháború idején a tudományt a katonai technológia fejlesztésére használták, a XXI. században nemesebb feladat hárul rá: az emberi életet kell gazdagabbá, kényelmesebbé tennie.– Az Egyesült Államokban, ahol a tudománynak és a tudósnak rangja van, miképpen kapcsolja össze a politika az általános jóléthez vezető elméleti és gyakorlati láncszemeket?– Az állam hozzájárul az alapkutatás fejlesztéséhez, az ipar pedig támogatja a technológia számára fontos tudományt, akár egyetemi együttműködés révén, akár úgy, hogy saját laboratóriumot működtet. Ez persze tőke nélkül nem megy. Segítséget kell nyújtani ahhoz, hogy kis vállalatok alakuljanak egy-egy új technológia alapján. Ha százból csak öt sikeres, az megfizeti a többinek is az árát.– A sikerteleneknek marad a kudarcélmény, az utcára került alkalmazottak átkai meg a szégyen.– Ezt kellene elfelejteni! Amerikában ha valaki megbukott egy vállalkozásban, az inkább mellette szól: azt jelenti, hogy van tapasztalati tőkéje. Ez már önmagában érték. Hát még, ha látják, hogy ennek ellenére újra próbálkozik! Legfontosabb lenne, hogy a politika, az ipar és a tudomány között szorosabb kapcsolat alakuljon ki. Hogy a világot járó szakemberek hazahozzák mindazt a tapasztalatot, amelyet a saját bőrükön éreztek, hogy bekapcsolódhasson az ország a nemzetközi versenybe. Alapvető, hogy ne sajnálják a pénzt a tudományra szánt, hosszú lejáratú fejlesztésre. Egy kis ország természetesen nem tud mindenben kiváló lenni: ki kell választani olyan területeket, amelyek – a legkiválóbb kutatók jóvoltából – már a múltban, a mostohább adottságok ellenére sikeresek lettek. Ezekre már föl lehet építeni egy nemzetközileg versenyképes tudományt és ipart. Így vált komoly vetélytárssá Finnország a hordozható telefonok piacán vagy Svédország világelső a tengeri olajkutatásban nélkülözhetetlen karbid- vagy gyémántbevonatú fúrófejek gyártásában.– Hazánk számára miben látja a siker lehetőségét?– Magyarországon igen magas szintű a biológiai kutatás, fejlett a gyógyszeripar, a hatóanyagok kipróbálása, e téren az ország az élvonalba kerülhetne. A tőkét be kell csalogatni az országba. Olyan légkört kell teremtenie a politikának, a jogszabályalkotóknak, amely vonzza a milliárdokat. Nem úgy kell fogadni a külföldi tőkét, mint amely kizsákmányolja az országot, hanem úgy, mint a technológia fejlesztésének gyors lehetőségét.– Sokan attól tartanak, hogy így a haszon az országhatáron túlra távozik.– Ha azok a kutatók, munkások, akik a technológia fejlesztésén dolgoznak, fizetésük 25-40 százalékát részvényekben kapják meg, érdekeltté válnak a sikerben. A kemény munka és a jutalom közötti kapcsolat a biztosíték arra, hogy a vállalkozó, kutató és munkás egyaránt igyekszik a lehető legjobb teljesítményt nyújtani. Egyebek közt ennek a hiánya okozta a szocializmus vesztét. Az amerikai társadalom mindenekelőtt az akaratot és a teljesítményt respektálja. Akkor is, ha a távolból egy másik országra tekint. Ha ott fejlődő gazdaságot lát, nemzetközi élvonalba tartozó tudósközösséget, azt nagyra értékeli. Márpedig az efféle minősítés és annak minden következménye nyereség valamennyi állampolgár számára.– Egy kevésbé fejlett ország talán bátortalan, hiszen kevésbé engedheti meg magának a kockázatot.– A Fekete-Afrika országai valóban olyan szegények, hogy minden elkövetett apró hiba a túlélésüket veszélyezteti. Magyarországnak azonban, amelynek földrajzi fekvése kedvező a nemzetközi kereskedelem számára, a vállalkozó országok táborához kell csatlakoznia, hogy fejlődjön. Olyan országokhoz, amelyek új technológiákat dolgoznak ki, és új termékeket hoznak létre. Márpedig a „high-tech” a szilárd anyagok felületi tudományán alapul, amelynek nemzetközileg is kiváló művelői vannak Magyarországon. Az itt élő keményen dolgozó, jól képzett embereket pedig bátorítani kell, hogy próbálkozzanak, és a sikertelenség esetén se adják föl. Ha az erőfeszítést, a teljesítményt kellő megbecsülés övezné, Magyarország Európa technikai erőforrásává válhatna, akár Finnország vagy Hollandia.