A svéd uniós botkormány

Manapság, a számítógépek korában inkább matematikai módszerekkel, prognózisokkal próbálják előrejelezni a jövőt. A tervezett célokat gyakran elérik, de sok esetben az előrejelzések bizony messze esnek a valóságtól. Ami nem is csoda, hiszen váratlan események felboríthatnak minden prognózist, és új, nem várt irányt adhatnak a fejlődésnek.Erre a legjobb példa a tőzsdék árfolyammozgása az elmúlt évben. A dinamikusan fejlődő távközlési technika, az adatfeldolgozás rendkívüli fejlődése és a pénzpiacok kötöttségeinek feloldása az elmúlt évtizedben szinte szárnyakat adott a tőzsdék forgalmának – és természetesen a spekulációnak is. Ehhez hozzájárult az úgynevezett New Economy, azaz az új gazdaság részvényárainak az emelkedése is. Ez magába foglalja az elmúlt évtizedekben dinamikusan fejlődött olyan új iparágakat mint az adatfeldolgozás, a távközlés, a biotechnológia és az ezekkel kapcsolatos számtalan új szolgáltatási ágazat. Az elmúlt években világszerte gomba módra szaporodó cégek rövid időn belül a tőzsdékre kerültek, és hamarosan a pénzügyi befektetők kedvencei lettek. A New Economy cégeinek árfolyamai hetek, hónapok alatt szinte robbanásszerűen emelkedtek. Némelyik vállalat részvényeinek értéke a tőzsdére jutás után egy-két hónapon belül az eredetinek a többszörösére, sőt gyakran a tízszeresére növekedett.A kisebb cégek a befektetőknek dinamikusan növekvő forgalmat és nagy nyereséget ígértek, nem rögtön, hanem valamikor a jövőben. De – kevés kivételtől eltekintve – veszteségesen gazdálkodtak. A befektetőket ez nem zavarta, mert csak a rohamosan növekvő árfolyamokra figyeltek, amelyeket az egyre erősödő kereslet vitt a magasba. Szinte naponta jelentek meg olyan cégek a tőzsdéken, amelyeknek nem volt megalapozott vállalati koncepciójuk vagy komoly pénzügyi hátterük. A befektetőket megszédítette az a puszta ígéret, hogy lehozzák nekik a csillagokat az égről, azaz gazdaggá teszik őket. Valójában a részvények kiadói gazdagodtak meg. Ugyanakkor a régi gazdaság, tehát a tradicionális iparágak (autó-, gépipar, kémia) részvényei stagnáltak vagy visszaestek, annak ellenére, hogy ezek a vállalatok legnagyobbrészt dinamikusan fejlődtek, forgalmuk növekedett, sőt tekintélyes nyereséget is hoztak. Így előállt az a paradox helyzet, hogy az új gazdaságban gyakran csak néhány száz fővel dolgozó és jelentős veszteséget hozó cégek árfolyamai jóval magasabbak voltak, mint egy több tízezer alkalmazottat foglalkoztató és tisztes nyereséggel dolgozó tradicionális vállalatéi.A múlt év tavasza óta azonban megváltozott a helyzet. Az amerikai és az európai tőzsdéken megindult az árfolyamcsökkenés, ami egyre gyorsult. Ez nem is annyira a tradicionális cégeket érintette, hanem a New Economy területén megjelent új vállalatokat. A csökkenés az év végére már csaknem földcsuszamlásjelleget öltött, és sok új cég részvénye a csúcsárfolyamhoz képest egytizedére, sőt még alacsonyabbra is süllyedt. Ez a jelentős veszteségek ellenére sem jelentett tragédiát, mert a tőzsdén lezajlott a szükséges árfolyam-korrekció, ami visszatükrözte a cégek igazi értékét. Sokak meggazdagodási álmai szertefoszlottak, mások viszont – ha időben reagáltak a változásokra – jelentős nyereségre tettek szert. Ezzel egyidejűleg azonban a világháború utáni leghosszabb ideig tartó amerikai konjunktúraciklus derűs egén is kezdtek felhők mutatkozni. Az amerikai gazdasági indikátorok a konjunktúra lehűlését jelezték. Az euró árfolyamának lassú emelkedése a dollárral szemben is ebbe az irányba mutatott.Alan Greenspan, az amerikai jegybank, a Fed (Federal Reserve Board) elnöke, aki egyben az amerikai gazdaság egyik legbefolyásosabb személyisége, január elején meglepetésszerűen fél százalékkal csökkentette a jegybanki kamatokat. Ezzel jelezni kívánta, hogy felismerte az amerikai konjunktúra gyengülésének a jeleit, és a kamatcsökkentéssel ismét élénkíteni kívánja a gazdaságot és a beruházásokat. Az ezt követő árfolyam-emelkedés azonban csak tiszavirág-életű volt. A gazdasági analitikusok különbözőképpen ítélték meg a kamatcsökkentést. Egyesek a konjunktúra további élénkülésével számolnak, míg mások szerint ez a lépés önmagában véve még nem hoz jelentős változást, és január végén az Egyesült Államokban újabb kamatcsökkentéssel kell számolni. A rövidesen hivatalba lépő Bush amerikai elnök is úgy nyilatkozott, hogy egyetért Greenspan lépésével, mert az erősíti az amerikai gazdaságot. Megjegyzendő, hogy Bush gazdasági tanácsadónak olyan pénzügyi szakembert nevezett ki (Lindsey), aki támogat egy csökkenő dollárárfolyamot, mert ez megnövelné az amerikai exportot és erősítené a konjunktúrát; így nagyobb foglalkoztatottságot is eredményezne.A kamatcsökkentések és a konjunktúra erősödése következtében ismét emelkedhetnek a részvények árfolyamai, de az elmúlt fél év veszteségei és az ezt követő kijózanodás alapján nehéz elképzelni, hogy a régi lelkesedés és a szinte gátlástalan kereslet a részvények után ismét visszatér-e. Így a New Economy értékpapírjait az emberek valószínűleg több elővigyázattal fogják vásárolni, mint eddig. A gyengülő dollár kedvezne az euró árfolyamának, amely ismét emelkedőben van. (Az erős amerikai konjunktúra nagyban hozzájárult az euró gyengüléséhez, mert a pénzügyi befektetőknek vonzóbb volt a dollár és az Egyesült Államok gazdasága, mint az európai pénzügyi piacok.) Az euró csökkenő árfolyama a dollárral, a japán jennel szemben viszont megnövelte a tengerentúlra irányuló európai exportot. Egy erősödő euró viszont az EU polgárainak – különös tekintettel az új közös valuta 2002. január 1-jei bevezetésére – rendkívül kívánatos lenne, mert megerősítené a bizalmat az euróval és az EU-val szemben.Az unió keleti bővítését is jobban támogatná a lakosság, mint eddig. Az európai gazdaság konjunkturális kilátásai egy bizonyos fokú várható lassúbbodás ellenére sem rosszak. A német konjunkturális prognózisok alapján (a berlini Német Gazdaságkutató Intézet szerint) ebben az évben a szövetségi köztársaságban mintegy két és fél százalékos gazdasági növekedéssel lehet számolni. Bár bizonyos fékező tényezők is felléphetnek, mint például ismételten növekedő olajárak és egy túl erős euró, amely exportgátló hatást válthat ki. Az amerikai gazdaságban és Nyugat-Európában lezajló folyamatok természetesen más országokra, így Magyarországra is kihatnak, mert világgazdasági jelentőségük és befolyásuk van. A nizzai EU-csúcskonferenciával kapcsolatos kommentárok utólag sem tartják különösen sikeresnek ezt a találkozót. De az kétségtelen, hogy a hosszú viták után létrejött erősen kompromisszumos döntések nem gátolják a kibővítés folyamatát, amely, ha mérsékelt tempóban is, de tovább folytatódik.2001 első fél évében Göran Persson svéd miniszterelnök az EU soros elnöke. Svédország az EU tagja, de történelméből és földrajzi helyzetéből adódóan bizonyos kritikus tartózkodással nézi az unió ügyeit. Eddig még nem lépett be a valutaközösségbe sem, így egyelőre az eurót sem vezették be. Stockholm ettől függetlenül az EU kibővítésének a híve. A féléves svéd elnökség alatt három témára helyezik a hangsúlyt az unióban: a foglalkoztatottságra, a környezetvédelemre és az EU bővítésére. Svédország azt kívánja, hogy az EU-ba belépni kívánó államokat egyéni teljesítményeik alapján ítéljék meg. Azokkal az országokkal pedig, amelyek a belépési feltételeknek eddig legjobban megfeleltek, meg kell gyorsítani a tárgyalásokat. Az úgynevezett nehéz témák – adók, energia, mezőgazdaság, valamint igazság- és belügy – tárgyalásait hamarosan be kell fejezni. A svéd álláspont szerint nincs értelme kivárni, amíg minden jelölt ország megfelel az előírt feltételeknek. A svéd kormány az egyéni megítélések és gyorsabb egyéni felvételek mellett áll, egy későbbi egyszeri tömeges belépés helyett. Stockholmnak tradicionálisan jó politikai és gazdasági kapcsolatai fűződnek a balti államokhoz. Ezért és a történelmi tradícióiból kiindulva érdekelt abban, hogy ezek az országok hamarosan belépjenek az EU-ba. Jelenleg Észtország, Magyarország és Szlovénia felelnek meg leginkább a belépési feltételeknek. A svéd elnökség alatt két EU-csúcstalálkozó zajlik le, az első márciusban Stockholmban, a második júniusban Göteborgban. Anna Lindh svéd külügyminiszter szerint remélhetőleg itt már közölhetik a jelöltekkel a tárgyalások befejezésének időpontját.Nemcsak Svédország jóindulatán múlik azonban a felvételi tárgyalások meggyorsítása, hanem az EU különböző tagállamainak a készségén is. Mint ismeretes, az egyes nemzeti érdekek jelentős szerepet játszanak a támogatásban vagy a lassításban. Az új esztendő fejlődést ígér, de problémákat is hoz. Csak az év végén derül ki, hogy a különböző prognózisok helyesek voltak-e, vagy az események másképpen következtek be, mint azt remélték.