Afrikai stílus

A drága áramot szívesen a lakosságra hagyná az Ipari Energiafogyasztók Fóruma – derült ki a szervezet tegnapi közgyűlésén. Mielőbb és minél teljesebben szeretnék bevezetni az úgynevezett „liberalizációt”, ami azt jelenti, hogy a magyar erőművek helyett ukrán és szlovák áramfejlesztőktől vásárolhatnák az olcsóbb villamos energiát. Ezt fogyasztanák el a nagyobb ipari üzemek, a legkevésbé sem foglalkozva azzal, hogy a hazai erőművek jó része a bezárással kellene, hogy számoljon.Csakhogy ez utóbbi erőműveket nem azért vették meg német, francia és amerikai állami vállalatok, hogy bezárják őket. Eltartanák az üzemeket abból a pénzből, amelyet a privatizáció időpontjában, 1995-ben és 1996-ban kötöttek a Magyar Villamos Művekkel. Ezt a „befagyott” költséget – azaz az el nem végzett munkáért a nyugati tulajdonosoknak járó pénzt – nagyrészt a lakosság fizethetné... Erről azonban bölcsen hallgatnak az ipari fogyasztók, ők csak azt az évi 32 milliárd forintot emlegetik, amelyet az ukrán áramvásárlással megspórolnának.Rossz időpontban jött elő a „liberalizáció” sürgetésével az Ipari Fogyasztók Fóruma. Épp a héten derült fény az új évezred eddigi legnagyobb botrányára: a nyugati tulajdonú áramszolgáltató vállalatok – felrúgva az általuk kierőszakolt szerződést – nem fizetnek a Magyar Villamos Műveknek... Mintha Afrikában lennénk – játszanánk el a gondolattal, ha az érintett nyugati országoknak korábban nem lettek volna afrikai gyarmataik, s nem lenne túl fájdalmas a párhuzam felidézése számunkra.Felrúgni az állami céggel megkötött szerződéseket, felülbírálni egy ország kormányának rendelkezéseit – furcsa bizonyítványt állít ki magáról az a nyugat-európai, amerikai cég, amely ilyesmivel kísérletezik. Ezt a kultúrát hozzák magukkal Közép-Európába Nyugatról? Ide, ahol jellemző a jogkövető magatartás, és legalábbis a nagyobb vállalatoknál a szerződéses fegyelem betartása? Aligha erre számítottunk.A híradásokból rendre kimarad, hogy a botrány az1995-ös, Suchman Tamás akkori privatizációs miniszter által szervezett eladási ügyletek miatt nehezedik most a társadalomra. Az sem tisztázódik, mivel elégedetlenek a nyugati állami tulajdonosok. Ez utóbbit érdemnek látszik egy család szemszögéből megvilágítani.Egy magyar család ma 23 forint 50 fillért fizet egy kilowattóra áramért. E pénzből 2 forint 50 fillér jut az államkasszába általános forgalmi adóként. Átlagosan 9 forint 90 fillért kapnak az erőművek. A Magyar Villamos Művek azért, hogy összegyűjtse az áramot, s a megfelelő mennyiségben az áramszolgáltókhoz szállítsa, írd és mondd 20 fillért – nem tévedés: húsz fillért – kap kilowattóránként. A nyugati kézben lévő áramszolgáltató vállalatok pedig – „Mari nénitől” – 10 forint 90 fillért zsebelnek be...Ebből a hatalmas egyenlőtlenségből tavaly és tavalyelőtt 30 milliárd forint nyereséget fölöztek le a nyugati áramszolgáltatók. Az idén valamivel kevesebb marad nekik, és emiatt verik – hogy Afrikánál maradjunk – a tamtamot...