Bátri és kebél

A Nap Kiadó alapműveket megjelentető reprint sorozatának legújabb darabja Penavin Olga Újvidéken élő (Debrecenben született) nyelvész és folklorista Szlavóniai (kórógyi) szótára. A nyolcvanötödik évében járó professzor asszony tudománytörténeti jelentőségű munkája évtizedekkel ezelőtt három kötetben már megjelent a Forum Kiadónál, a mostani, egybeszerkesztett kiadás azonban tartalmazza a kiegészítéseket és a javításokat is.A szlavóniai magyarság valamikor Baranyához tartozott, ám a történelem viharai sajátos magyar szigetté formálták falvait – a határon túl. Kórógy, Szentlászló, Haraszti és Rétfalu népe kiszakadt természetes közegéből, és megakadt (de legalábbis eltérült) a nyelvi fejlődésben, ami azt jelenti, hogy a szókincs megőrizte azokat az ősi szavakat, szóalakokat, amelyek másutt már eltűntek, ugyanakkor befogadta és a saját hangrendszerébe illesztette az új környezetben tanult kifejezéseket. Ennek köszönhető, hogy a szlavóniai szókincs, de a fonetika is sajátos és egyedülálló.Penavin Olga 1948 májusában járt először Kórógyon, s attól kezdve rendszeresen visszament, gyűjtötte a szavakat. Forrása az élő népnyelv volt. (Még a csúfnevek is szerepelnek a szótárban!) A feldolgozott anyag egyetlen társadalmi réteg, a földművesek szókészletére támaszkodik, főként a kórógyiakéra. Az ott élő embereknek ma is egységes a szókincsük, de Rétfaluban és Szentlászlón már megindult a bomlás, megjelentek a horvát nyelvből átvett kölcsönszavak. Milicijának hívják a rendőrt, bátrinak a zseblámpaelemet, pérának a krumplit, ugyanakkor a fehér vászon női felsőruhára ezt mondják: kebél (ezt a gyönyörű szót még az Új magyar tájszótár sem ismeri), a tojást még az ősi tikmony kifejezéssel emlegetik, s a mai napig használják a kéd (azaz: maga) megszólítást, amelyet már Mikes Kelementől megtanultunk.(Penavin Olga: Szlavóniai [kórógyi] szótár. Nap Kiadó, Budapest, 2000. Ára: 6000 forint)