Egy tudós életművész

„Munkám nem életrajz. Csak az egészen kivételesen nagyok életrajza érdekes és tanulságos, de még jobb, ha mások írják meg: sokkal tárgyilagosabb. Az átélt tegnapot, a kort, az életformát szeretném elmesélni. Úgy gondolom, érdemes, mert »aki újat akar teremteni, annak ismernie kell a régit«. Így lehet a hibákat megismerni és elkerülni.” Ezekkel a szavakkal vezeti be Völgyből a hegyre című visszaemlékezéseit id. Kováts Ferenc professzor (1888–1983), a korszerű tüdőgyógyászat megteremtője, akit barátai, tisztelői csak „a senior”-ként emlegettek. (Szükséges ez a megkülönböztetés – kár, hogy a kiadó elmulasztja –, mert fia, „a junior” ugyanezt a nevet viselte, és hivatásában is követte, ő is tüdőgyógyász-professzor volt, iskolateremtő, akárcsak apja.)Jól jellemzi ez a néhány sor a Nagyszebenben született Kováts Ferencet, aki falusi körorvosként kezdte pályáját, akárcsak Robert Koch, a tuberkulózist okozó baktérium felfedezője, és egy szörnyű népbetegség leküzdőjeként vált ismertté a hazai tudományos világban. Egész életében szerény tudós maradt, pedig sokféle tehetséggel áldotta meg a sors. Hitt abban, hogy az „orvos a közösséggel él szoros kapcsolatban, az segíti, hátráltatja, sokszor alakítja”. Hosszú élete során azonban azt kellett megélnie, hogy leginkább hátráltatta. De ő soha nem adta fel. „Szörnyű állapotok” közepette kezdte a munkáját, „állandó küzdelemben az elmaradottsággal, egyhangúsággal, sárral, piszokkal, betegséggel”. De így is felfedezte az ott lakók örömeit, bánatait, kíváncsi volt „igazi lényükre, amely csak nehezen nyilatkozott meg”.Radnót, Vízakna, Szeged, Budapest jelzi ennek a körorvosságtól az egyetemi katedráig vezető pályának a főbb állomásait. A karcsú kis kötetben, amelyben visszaemlékezései hosszú évek után most végre olvashatók (a kiadók visszautasították a megjelentetését), id. Kováts Ferenc a gyerekkortól 1965-ig tekinti át életét. Szinte szociográfiai hitelességgel rajzol (a szó konkrét és átvitt értelmében is: a könyvecskét a saját maga által készített akvarellek, rajzok, metszetek illusztrálják) a korabeli erdélyi városok, falvak mindennapjairól, társadalmáról. Laikus számára is érthetően és olvasmányosan ír francia- (Pasteur Intézet), német-, olaszországi, dániai, svájci, ausztriai tanulmányútjairól (persze majdnem mindenütt az ország nyelvét beszélte, számára ez természetes volt). Kiemelt helyet kap az örök szerelem: Szeged, a Kolozsvárról odatelepített egyetem, Szent-Györgyi Albert személyisége, majd a budapesti időszak, a tüdőgyógyászati hálózat megteremtése. Nyelve gazdag, sokszínű, mint ő maga volt. Humora a legnehezebb időkre emlékezve sem hagyja el.(Kováts Ferenc: Völgyről a hegyre. Vince Kiadó, Budapest, 2000. Ára: 1495 forint)