Európát fenyegeti a népesség elöregedése

A jóléthez hozzászokott nyugat-európai polgárokra a következő évtizedekben nehéz évek várhatnak nyugdíjaskorukban. Ezt prognosztizálják a szakértők, akik az Európai Unió demográfiai helyzetéről készítettek nemrég felmérést. Eszerint 2015-re az unió minden ötödik állampolgára nyugdíjaskorú lesz. Ez az aránytalanság súlyos terhet ró majd a társadalombiztosítási rendszerekre. Különösen Olaszországban és Németországban alakulhat ki válsághelyzet.Miközben a fejlett nyugati államokban a várható élettartam meghosszabbodása és a születések számának drámai csökkenése miatt egyre öregszik és fogy a lakosság, addig a fejlődő világban a népesség rohamosan növekszik. Emiatt két oldalról nehezedik migrációs nyomás a leggazdagabb államokra. Egyrészt a szegény régiókból egyre többen igyekeznek valamilyen módon a gazdag országokba eljutni és megélhetési lehetőséget találni. Másrészt az elöregedő nyugati társadalmaknak kell megoldaniuk azt a helyzetet, hogy a közeljövőben legyen elegendő munkavállaló, tehát a társadalombiztosítási rendszerekbe befizető polgár. A nyugati államoknak, így az egyébként előrelátó Németországnak is csupán egy-két szakmában mutatkozó hiány orvoslására vannak elképzelései.A német politikai elitnek is hamarosan szembe kell néznie a társadalom elöregedése miatti feszültségekkel. A CSU elnöke, Edmund Stoiber volt az, aki ezt az alapvető problémát nemrég ismét felvetette. „Túl kevés gyerek születik Németországban. E téma drámaiságát sokan nem ismerik fel, holott egyre inkább megbillen az egyensúly a generációk között!” – hangoztatta a bajor tartományi miniszterelnök, akiben sokan a kereszténydemokraták legközelebbi kancellárjelöltjét is látják. Intő szavait alátámasztják a statisztikai adatok: amennyiben tovább tart az úgynevezett „gyerektorlasz”, úgy Németország lakosainak száma az új évszázad közepéig (2050) több mint tízmillióval csökken és a jelenlegi nyolcvankétmillió helyett csak hetvenhárommilliót tesz majd ki. Az 1965-ben született német nők közül minden harmadik gyerek nélküli marad. „Álmodozunk a papa-mama-gyerek egységről, de az első krízisnél már elválunk!”– állapította meg a „Die Zeit” kommentátora. Ugyanakkor növekszik a várható élettartam – a hatvan esztendőnél idősebb korosztály rátája a jelenlegi huszonkét százalékról harminchat százalékra emelkedik és alapjaiban rendíti meg a nyugdíjrendszert.„Társadalompolitikailag egyoldalúan túlértékeltük a szakmai sikert. A gyerekekre már nem marad idő!” – vélte Stoiber. A jövő generációja – mint előzőleg még soha – keresetének huszonhat százalékát lesz kénytelen befizetni a nyugdíjalapba, viszont öreg napjaira minden idők legalacsonyabb nyugdíját kapja majd. Az eddigi kormányok – Kohl meg Schröder között nincs különbség – nem tettek hatásos lépéseket (ingyen óvoda, napközi, neveltetési szabadság) a rossz irányba haladó szociális szituáció feltartóztatására. Ezzel kapcsolatos a bevándorlás lehetőségeinek rendszabályozása is. Amíg Berlin nagyvonalúan megkönnyíti a hiányzó komputer-szakembereket pótló külföldi specialisták munkavállalását, addig továbbra is kitart az állítás mellett: „Nem vagyunk bevándorló ország!” – holott ennek ellenkezője régen bebizonyosodott, bizonyos fokig pótolva a lakosság létszámának csökkenését. A bevándorlók, áttelepülők, menekültek ügyeivel foglalkozó bizottság számítása szerint harminc esztendőn belül minden harmadik polgár külföldi eredetű lesz Németországban, amelynek megelégedéssel kellene tudomásul vennie ezt a jelenséget – ha nem fokozódna az idegengyűlöletből fakadó erőszakcselekmények száma.Az Alkotmányvédő Hivatal statisztikája szerint – 1999-celösszehasonlítva – tavaly negyven százalékkal emelkedtek a külföldiekkel szemben elkövetett, szélsőjobboldali atrocitások – mindenekelőtt a német egyesítést követően létrejött új tartományokban. Egy amerikai utazási prospektus óva int Drezda látogatásától, mert ott – megítélése szerint – hemzsegnek a neonácik. A zsinagógák elleni akciókat, a raszszista bűncselekmények okait társadalompolitikai szakértők az NDK-tól örökölt ideológiára vezetik vissza, amely a „barát-ellenség” gondolkodásra támaszkodott, ápolt vitakultúra nélkül. A munkanélküliség viszonylag még mindig magas száma csak súlyosbítja a helyzetet. A munkapiac helyzetének javítása és megfelelő pedagógiai erőfeszítések mellett az ellenzék az államhatalom erejének elhanyagolását veti a jelenlegi kormány szemére és annak hatásos növelését követeli. „Aki a szigorú takarékossági intézkedésekbe bevonja az alkotmányvédő szervek leépítését is, az nem csodálkozhat azon, hogy nem képes felderíteni a szélsőjobboldali csoportosulásokat. Mi Bajorországban erősítettük a demokratikus rend e védelmi szervezetét és az eredmény nem maradt el: sehol sem olyan alacsony az erőszakból fakadó tettek száma, mint itt!” – hangoztatta Edmund Stoiber.