Evangélikus tanítás

A magyar szellemi élet értékeként üdvözölhetjük Nagy Gyula evangélikus dogmatikája első kötetének megjelenését. Képet ad ugyanis arról, milyen hagyományos és új szempontok ötvöződnek evangélikus honfitársaink hitvilágában. De arról is, milyen ökumenikus, tehát keresztény egységtörekvések jellemzik e tanítás mai hangsúlyait.Masznyik Endre 1888-ban megjelent evangélikus dogmatikája és Prőhle Károly 1948-as kiadású kötete után ez a harmadik munka gazdag teológus-életmű termése. Nagy Gyula hat éven át volt az evangélikus dogmatika professzora, lelkészek százainak tanára, majd hosszú püspöki szolgálata közben kilenc éven át a genfi egyházi világszervezetekben végzett teológiai munkát.Érdemes megjegyeznünk a bevezetés egyik mottójaként olvasható Pasteur-idézetet, miszerint „a felszínes tudomány eltávolít Istentől, az elmélyült tudomány visszavezet Hozzá”. Érdemes tisztáznunk a lejáratott dogma fogalmát. Nem valami korlátozottság az a gondolkodásban, hanem a gondolkodásnak önmagán túlmutató távlatot adó hitigazság, amelyet az egyház az önmagát közlő Istentől kapott és hirdet. Istennek ezt az önközlését, bemutatkozását nevezzük teológiai szaknyelven kinyilatkoztatásnak. Ezt a kifejezést is jó volna megtisztítani gondolkodásunkban, hogy ne tapadjon hozzá korlátolt emberek gőgös, ellentmondást nem tűrő „kinyilatkoztatása”. Az Isten létezéséről és megismerhetőségéről itt olvasható érvek és megfontolások közül is talán a legfontosabb megállapítás: „Isten egyedül magának tartja fönn azt, hogy valakit teljes biztonsággal meggyőzzön léte felől, és a hitre elvezessen!”Sok fontos mondanivalót kellene itt kiemelni, hiszen mindenkit érintő alapkérdéseket igyekszik tisztázni a szerző, ugyanakkor több ponton továbbgondolásra késztet. A kérőimádság értelméről, az oly sokszor félreértett gondviseléshit kérdésköréről ki ne hordozna magában kérdőjeleket? Vagy arról, miért és mennyiben nevezhető az ember „Isten képmásának”? Az ember származásáról szóló fejezet hidat ver a természettudomány és a teológia válaszai között. Ma már nem meglepő, hogy Teilhard de Chardin jezsuita antropológus kellő súlylyal szerepel itt, mint akitől „a reformáció egyházaiban is nagyon sokat tanulhatunk”.A témában további elmélyedést igénylők számára minden fejezet végén szakirodalmi tájékoztató található, természetesen főleg a német és skandináv evangélikus teológia neves személyiségeitől. A szerző maga is hozzájárult e nemzetközi irodalomhoz, hiszen német és angol nyelven is megjelentek könyei, tanulmányai. Ez a műve, amelyet majd a második kötet teljesít ki, a kereső emberek útmutatójává szeretne válni.(Dr. Nagy Gyula: Az egyház tanítása. Evangélikus dogmatika I. A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztálya, Budapest, 2000. Ármegjelölés nélkül)