Félresikerült autóipari házasság

Egy szenvedély története – Fatális melléfogás. E két szuperlatívusz között egyensúlyozva ünnepelte fennállásának századik évfordulóját a német gazdasági élet legjelentősebb vállalkozása, a Daimler–Benz részvénytársaság.1900. december 22-én vette át a Lipcsében született, de Nizzában élő üzletember, Emil Jelinek azt a gépkocsit, amely – kívánságának megfelelően – az akkor tízéves kislánya, Mercedes nevét viselte. Azóta e név fogalommá vált az autók világában mint a megbízhatóság, a technikai maximum, a bátor kísérletezés, az elegancia és a luxus példaképe. Az elmúlt évszázad során közel tizenkilencmillió kocsi talált vevőre, jelenleg a földön hat és fél millió autótulajdonos közlekedik ilyen típusú gépkocsival. Az úttörő Gottlieb Daimler és Karl Benz találmányának karrierje így valóban beleillik a „Szenvedély története” címmel írott visszaemlékezésekbe. A jubileum hangulata mégsem felhőtlen. Beárnyékolja a részvénytársaság vezérigazgatójának legutóbbi üzleti húzása és az ezzel kapcsolatosan tett sajtónyilatkozata.Jürgen Schrempp szorgalmazására jött létre 1998-ban a Daimler–Benz és az amerikai Chrysler beharangozott fúziója. Az amerikai partner azóta nyomasztó veszteséggel dolgozik (csak a folyó év harmadik negyedében 512 millió dollár). A kritika kereszttüzébe került menedzser ellen kilencmilliárd dolláros kártérítési perre lehet számítani. Ehhez kapcsolódik az az erkölcsi alapú vád, miszerint becsapta a részvényeseket. Az egyesülést ugyanis úgy tüntette fel, mint két egyenrangú fél üzleti házasságát, majd egy interjúban kijelentette: „Soha nem állt szándékomban, hogy a DaimlerChrysler-fúziót az egyenjogúság jegyében hozzam tető alá”. Ez a „fatális melléfogás” késztette azután az amerikai Kirk Kerkoriant – a Chrysler-részvények 3,9 százalékának tulajdonosát – arra, hogy jogi úton vonja felelőssére Jürgen Schremppet. A vezérigazgatónak így nemcsak üzleti hírneve forog kockán, hanem szavahihetősége is. Jogos a gyanú, hogy a „transzatlanti híd” nem a sokat emlegetett egyenjogúság égisze alatt jött létre. A német–amerikai fúziótól már előzőleg is sokan óvtak, utalva arra, hogy a hasonló próbálkozások rendre sikertelennek bizonyultak.Jürgen Schrempp azt állítja, hogy az Auburn Hillsben dolgozó menedzserek félrevezették és hamis előjelzéseket adtak. Az eddigi Chrysler-vezért, James Holdent leváltották, és helyét a Stuttgartból érkezett Dieter Zetsche vette át. Rá vár a feladat, hogy a halódó céget szanálja, anélkül, hogy tovább romoljék a helyzet. Mindezek tudatában nem meglepő, hogy a valamikor oly biztosnak tűnő Daim-ler–Benz-részvények a börzén nagyot estek, német szakkomen-tátorok egyenesen a tőke megsemmisítéséről beszélnek, és így fogalmaznak: „Schrempp helyzete egy olyan vezető helyzetére hasonlít, aki a sötét éjszakában, egyre fogyó üzemanyaggal, ismeretlen cél felé törekszik.” E véleményt osztja a „DaimlerChrysler kritikus részvényesek” elnevezésű érdekvédelmi szervezet, amely azzal fordult a menedzserhez, hogy adja vissza az elmúlt két évben kapott fizetését, mert tevékenységével több ezer munkahelyet veszélyeztet.A Mercedes-születésnap hangulatát a német menedzserek azzal a bejelentéssel igyekeztek megmenteni, hogy közölték: „A 2000 végéig eladott Daimler-Benz-kocsik száma jelentősen túllépi majd az egy- milliós határt.”