Hangulatjelentés

Olvasom az újságban – nem a miénkben, egy másikban –, hogy törvénykezési össztüzet nyit a szocialista párt. Ez nagyon jó hír, lelkembe optimizmus költözik, s oly bizakodóan tekintek a jövőbe, akár egy Domanovszky-freskó főalakja. Az MSZP törvényjavaslatai mindig a legjobb minőséget képviselték. A párt képes arra a szellemi bravúrra, hogy olyan külső körülményektől, mint az ország helyzete, a tapasztalati valóság, az igazságosság, függetlenítse magát. Egy szocialista törvénytervezet mindig egyéni, összetéveszthetetlen és szórakoztató, magán viseli a párt semmihez nem hasonlítható kézjegyét. Eredetiségük abban is megnyilvánul, hogy 1994–98 között olyan törvényeket hoztak, amilyeneket ellenzékben soha nem szavaznának meg. Sőt, eltökélten támadják saját, egykori törvényeiket, ami töretlen fejlődésüknek és kifogyhatatlan ötletességüknek cáfolhatatlan bizonyítéka. Az előttünk álló esztendőben újabb törvényalkotói offenzívát kezdenek, remekül fogunk mulatni.Az MSZP eme elhatározásáról még nem tudhatott a lakosság, de kiszivároghatott valami, mert egy közvélemény-kutatás adatai szerint tovább javult a magyarok hangulata. Hogy mitől ilyen vidám a nép, azt nem tudjuk pontosan, csak feltételezzük, hogy megsejtett valamit a szocialisták törvényszerkesztő buzgalmából. Mi egyébbel magyarázhatnánk ezt a nagy optimizmust? Hiszen ha egy gyalog állampolgár újságot olvas, rádiót hallgat, televíziót néz, attól is elmegy a kedve, hogy kitegye lábát a lakásból, maximum a közeli háztartási boltba szalad le két- méternyi kenderkötélért. Akinek az utóbbi időben volt „szerencséje” látni, hallani, olvasni mondjuk Demszky Gábor valamely tirádáját a „nemzetromboló kormányról”, vagy élvezte Kovács László számvetését a botrányokban leggazdagabb kabinetről, az aligha nézi optimistán a reá váró időszakot. Márpedig aki ebben az országban él, és képes egyedül megnyomni a tévé távirányítójának gombját, az semmiképpen nem ússza meg az ilyen jellegű illuminációt. S a nép mégis bizakodik. 1997 óta folyamatosan és egyre növekvő mértékben. Nem akarok a nemzetkarakterológia tájaira tévedni – főleg, hogy komoly tudósok szerint ilyen diszciplina nem is létezik –, de rólunk, magyarokról azt tartják, hogy búval bélelt népség vagyunk. Hétköznapjainkban és ünnepeinken hajlunk a csüggedésre, viszont szivárványos illúziókért, vesztett ügyekért roppantmód lelkesedünk. A közvélemény-kutatók felmérése szerint mostanában a fellelkesülés állapotában leledzünk. Nem szeretnék ünneprontó lenni, ezért nem vonom le a kézenfekvőnek látszó következtetést, amúgy is tudománytalan lenne, mint az a komoly tudósokra való hivatkozásomnál már kiderült.Mégis miből táplálkozik az össznépi optimizmus? Csak találgatásokra hagyatkozom, és úgy látom, az MSZP-n kívül a közvélemény-kutató kérdezőbiztosainak is döntő szerep jutott. Mert amíg az emberek válaszoltak a kérdésekre, letették az újságot, kikapcsolták a rádiót, a tévét, s ennyi éppen elég, hogy optimistává és bizakodóvá váljanak.