Hisztériakeltés vagy valós aggodalom?

Egyelőre nincs bizonyíték arra, hogy a lemerített uránt tartalmazó lőszerek okoztak volna leukémiás megbetegedéseket a hadműveleti területen tartózkodók körében – nyilatkozták lapunknak katonai szakértők. Mindeközben újabb hullámokat vet a Balkánon állomásozott olasz békefenntartók rejtélyes halála után kirobbant botrány.Vizsgálatot folytat az ügyben a NATO és az Európai Unió, miután Olaszország mellett számos más állam kezdeményezett hasonló lépéseket. Ken Bacon, a kérdéses lövedékeket alkalmazó amerikai haderőt felügyelő védelmi minisztérium szóvivője cáfolta, hogy azok bizonyítottan egészségkárosító hatásúak lennének.Mint azt lapunknak korábban a honvédség egészségügyi főcsoportfőnöke elmondta, a lemerített uránt tartalmazó lövedékek maradványai csak különleges esetekben (pl. genetikai hajlam esetén) okozhatnak leukémiát. Svéd László szerint a magyar békefenntartó katonák közvetlenül nem voltak jelen huzamosabb ideig olyan területen, ahol ilyen lövedékeket alkalmaztak. A háttérsugárzás-mérések nem jeleztek egészségre ártalmas szintet. Értesüléseink szerint a bulvársajtó által nyilvánosságra hozott esetben – melyben egy magyar békefenntartó akut leukémiás halálesetét hozzák kapcsolatba a speciális lövedékekkel – szintén nincs bizonyíték az összefüggésre.A belgrádi munka-egészségügyi és sugárvédelmi intézet munkatársa azt nyilatkozta a Beta hírügynökségnek, hogy a jugoszláv főváros körül nem észleltek megnövekedett sugárzást – ezzel közvetve cáfolta azokat a szerb forrásokat, melyek a botrány kapcsán „su-gárszennyezett Jugoszláviáról” írtak. Újvidéken szintén félelmet keltettek a hírek, de a cáfolatok sokakat megnyugtattak.Szakértők lapunknak elmondták, hogy a hadműveleti területek nemcsak a harcok ideje alatt, hanem azok után még beláthatatlan ideig veszélyesek maradnak. A fel nem robbant bombák mellett a haditechnikai eszközökben – hasonlóan a háztartási eszközök egyes alkatrészeihez – található mérgező anyagok kölcsönhatásba kerülhetnek a környezettel, és negatív élettani hatásuk valós probléma.A XX. századi háborús konfliktusokban alkalmazott egyes eszközök, üzemanyagok, harcászati anyagok a mai napig veszélyt jelentenek, az érintett személyeknél súlyos egészségkárosodást, leszármazottaiknál születési rendellenességet okozhatnak. A vietnami háborúban alkalmazott, ún. na-rancs harcanyag okozta elhúzódó tragédia mellett az Öböl-hadszíntérről hazatért egyes katonák is titokzatos kórral küzdenek, de az egymástól jelentősen eltérő tünetcsoportok miatt nem valószínű, hogy ezért egységesen az akkor tömegesen alkalmazott lemerített uránlövedékek lennének felelősek. A tömegtájékoztatásban „Öböl-szindrómaként” ismertetett, több ezer áldozatot szedő kór létét az is megkérdőjelezi, hogy a fejlett demokráciákban sem jöttek létre kiterjedt társadalmi szervezetek, melyek a probléma megoldását követelnék.nAz eddig nyilvánosságra hozott és meg is erősített információk szerint – melyek az Öböl-háborúban az urániumlövedékek által elpusztított iraki harcjárműveket vizsgáló amerikai katonáktól származnak – a lövedék anyaga közvetlenül a becsapódás után jelent veszélyt, mikor finom port képez a célpont körül. Ennek belélegzése, nyílt sebbe kerülése jelentős kockázati tényező. Az urán nehézfém, s mint ilyen, gyakorlatilag nem tisztul a szervezetből: mérgező hatása mellett rendkívül gyenge sugárzása is káros lehet a hosszú expozíciós idő miatt.Noha számos hadsereg alkalmaz mérgező, illetve enyhén radioaktív nehézfémeket lőszerek páncéltörő képességének fokozására, a mostani botrány az amerikai légierő által alkalmazott gépágyúlövedékekre vonatkozik. Az A–10-es „tankgyilkos” repülőgépek hétcsövű, 30 milliméteres GAU–8/A típusú gépágyújának páncéltörő lőszere tartalmaz az átütőképesség fokozására az ólomnál 1,7-szer nagyobb sűrűségű lemerített urániumot. Lord George Robertson NATO-főtitkár 1999 decemberében az ENSZ kérésére közölte azokat a területeket, ahol a lőszert bevetették. Eszerint az amerikai légierő A–10-essel felszerelt századai mintegy száz bevetésen, 31 ezer ilyen lövedéket lőttek ki Pecs, Djakovica, Prizren, Klina, Szuva Reka, Urosevac környékén, azaz majdnem kizárólag Koszovóban, ahol a lőszernek megfelelő célpontok, azaz a szerb páncélosok megfordultak. Az Öbölhöz képest a lőszer bevetése korlátozott volt, hiszen Jugoszlávia felett az esetleges veszteségek elkerülése miatt a gépek közepes magasságban repültek, ahonnan más, lemerített uránt nem tartalmazó fegyverfajtákat lehetett alkalmazni.Az A–10-es lövedékei a konfliktus idején Magyarországon is megfordultak, amikor 1999. május-június folyamán három ilyen gép állomásozott Taszáron. A somogyi amerikai bázison jelenleg felhalmozott készenléti fegyverkészlet tartalmazhat ilyen lőszereket, bár ennek megerősítése biztonsági okok miatt nem lehetséges. A boszniai békefenntartó misszió korábbi éveiben Magyarországon átvonult szintén amerikai M1A1 Abrams harckocsik ágyúja ugyancsak rendelkezik uránmagvú lőszerrel, ám hasonlóan a repülőgép lövedékéhez, töltés-raktározás közben ezek nem jelentenek semmilyen veszélyt – legalábbis a rendelkezésre álló hivatalos adatok, szakirodalom szerint.