Kapcsolás az áramágazatban

Az energiaprivatizáció minden formáját és tervét azonnal le kell állítani, a még meglévő állami energetikai tulajdont a privatizációs törvény módosításával törvényileg kell megvédeni – olvasható a Miniszterelnöki Hivatal Stratégiai Elemző Központjának e napokban megjelent kiadványában. Az Energiagondok a világban és nálunk című mű a Stratégiai füzetek 6. számaként látott napvilágot névlegesen 2000. decemberi dátummal, valójában már az új évezredben. A kötetben, melyet felelős kiadóként Bogár lászló államtitkár jegyez, olvasható: „Létre kell hozni a nemzeti villamos társaságot, s piaci eszközökkel az áramszolgáltatás területén is legalább a minősített kisebbségi részarány megszerzésére kell törekedni.”A vaskalapos „mindent privatizálni” törekvésektől már korábban elszakadtak a friss, európai gondolkodást megtestesítő polgári közgazdászok. Hatásuk a politikai szférát sem hagyta érintetlenül. Éppen lapunkban nyilatkozta tavaly szeptember25-én Varga Mihály államtitkár – ezen év kezdete óta pénzügyminiszter –, hogy „a minimális állami szerepvállalás mint alapelv már nem időszerű. A konzervatív kormányok sem mondhatnak le a szociális gondoskodásról, másrészről meg kell próbálniuk a piaci szereplők közötti szabályozást aktívabb állami szerepvállalással végrehajtani. A tiszta piaci érdekekkel gyakran szemben álló közérdeket is érvényesíteni kell”. A most megjelent kötet ezeket a Varga Mihály-i gondolatokat alapozza meg stabil szakmai stratégiával.A terjedelmes tanulmány taglalja az Európai Unió liberalizációs energiapolitikáját, szembeállítva a célokat a tényleges fejleményekkel. Az EU már 1996-ban közrebocsátotta direktíváit a villamos energia ügyében – egy évvel később a gázszektorról szólót is –, s ebből kiviláglott: egységes liberalizált energiapiacot óhajtanak kialakítani a közösségen belül. Jó tudni azonban: az árampiacon is csak 2005-ben akarják elérni a 33 százalékos piacnyitást. Azaz a fogyasztóknak csak egyharmada választhatna az áramszolgáltatók közül. Idehaza a nyugati cégek érdekképviselői már korábban szeretnének hasonló arányt elérni, holott Magyarország még nem is tagja az uniónak. A túlzott lelkesedés azonban veszélyeket is rejthet magában, mivel – mint a könyvből kiderül – „a meghirdetett elvekkel szemben új típusú monopóliumok kialakulásának, erős protekcionizmus érvényesülésének lehetünk tanúi”.A Stratek kiadványa megvilágítja a Horn-kormány „energetikai tevékenységének” hátulütőit. „A villamosenergia-ipart rövid távú kormányzati érdekeknek alárendelve, csupán kormányhatározatokkal fedezve adták el külföldi állami befektetőknek” – írja a mű. A piac eladása tragikus méretű lett: az áramszolgáltatók tulajdonának 75 százaléka került idegen kézbe. „Az egész országra kiterjedő villamosenergia-piac külföldi befektetők ellenőrzése alá került, s ez kiszolgáltatott helyzetet teremtett a lakosság széles rétegei számára” – olvasható a kötetben, s a leírtaknak fájó aktualitást ad a napokban életbe lépett hatszázalékos áramdrágulás, mely kifejezetten az amúgy is milliárdos nyereségeket bezsebelő külföldi cégek profitnövelését szolgálta.Elemzi a tanulmány az Orbán-kormány energiapolitikáját is, rámutatva, hogy már a program új, nemzeti irányzat megalapozását helyezte kilátásba. A meghirdetett célok az eltelt két évben még nem teljesülhettek, ám a privatizáció leállt. Így „a kedvezőtlen energetikai folyamatok még nem visszafordíthatatlanok” – hangsúlyozza a szakanyag. A nagyrészt az előző kabinet szakértői által kidolgozott „energetikai üzleti modell” még nem tartalmazza azt az állami szerepvállalást, amelyet – mint imént idéztük – Varga Mihály pénzügyminiszter is elengedhetetlennek tart. Sőt, a külföldi cégek hazai lobbistáinak hatására „az uniós követelményeknek való idő előtti és túlzó megfelelés dominál” egyes, még nem kiselejtezett kormányzati résztanulmányokban.Az a bizonyos „liberalizáció”, amelyet a külföldi cégek fizetett lobbistái ma is komoly konferenciákon siettetnek, „nem számol a valós hazai gazdasági és társadalmi helyzettel, és nem felel meg az 1993-ban elfogadott energiapolitikai elveknek sem” – derül ki a Stratek kiadványából. A kockázat óriási, ugyanis „a privatizáció következtében egyenlőtlen versenyfeltételek alakultak ki, s a gyors liberalizáció ezt a nemzeti érdekek hátrányára konzerválná”.A külföldi cégek érdekkijárói még korábban elérték, hogy a teherelosztót kezdjék el leválasztani a Magyar Villamos Művekről „annak ellenére, hogy Európában nemigen szokásos az alaphálózati társaságtól független rendszerirányító” – leplezi le a kötet azt a szakmai demagógiát, amely az utóbbi esztendőkben az Európai Unióra hivatkozva éppen az uniós gyakorlattal ellentétes döntéseket erőszakolt ki idehaza. A tanulmányírók rámutatnak: a kormányprogramban szerencsére a nemzeti villamos társaság létrehozása és az energetikai privatizáció leállítása szerepel, így a társadalmat nem fenyegeti a még nagyobb kiszolgáltatottság veszélye.Kedvező változás jelei az energiapolitikában címmel derűvárásra is okot kínáló fejezet olvasható a Stratek-kiadványban. „Az új villamosenergia-törvénnyel kapcsolatban jelentette ki a kormányfő, hogy komoly kétségei vannak afelől, a parlament elé terjesztett javaslat megfelel-e a biztonságos ellátáshoz és az olcsó áramhoz fűződő elvárásoknak, és nem zárható ki, hogy a liberalizáció áremeléshez vezet.” Így az Országgyűlés felfüggesztette a törvénytervezet vitáját.Jó hatása volt az olajáremelésnek – az egyébként hátrányos következmények mellett – az, hogy megvilágosodott: „az állam nem tud kivonulni az energetikából”. Ezt a következtetést egyébként az Európai Unióban már levonták, fontos, hogy erről – az idehaza jóval hangosabb és tehetősebb külföldi lobbi mesterkedése ellenére – a társadalom is értesüljön. Az Európai Unió tagállamainak eszük ágában sincs feladni elemi érdekeiket az energetikai ágazatban sem.Az Energiagondok a világban és nálunk című könyv kiemeli: „A privatizáció és az egyre inkább kibontakozó liberalizáció következtében a függőség új formája alakul ki: a politikai függőséget a gazdasági függőség váltja fel az energetikában is.” Nem kevesebbet állítanak ezzel a tanulmány szerzői: az utóbbi tíz évben elviselt gondok értelemetlenekké válhatnak, ha az 1990-ben viszszanyert politikai szuverenitást a jövőben részben elveszítheti hazánk, a stratégiai ágazatok túlzott külföldi tulajdonlása ugyanis a mindenkori magyar kormány döntési lehetőségeit már elfogadhatatlan mértékben korlátozza.A könyv módszereket kínál ahhoz, hogy a kialakult bajok ellenére a lakosság elviselhető árért jusson energiához. A Kompenzáció helyett szociális tarifa című fejezet a szolidaritás jegyében látja fontosnak, hogy ez a korábban már létező kategória ismét bekerüljön a hazai gyakorlatba. A szociális tarifa „meghatározott fogyasztás alatt lényegesen olcsóbb árat biztosít a kevesebbet fogyasztó szegényeknek” – írja a könyv. E ponton bírálható a Stratek kiadványa: nem mutat ugyanis rá, hogy közvetve ez a szolidaritás is a külföldi tulajdonosok érdekeit szolgálja. A javasolt „keresztfinanszírozás” ugyanis a tehetősebb rétegekkel fizetteti meg a kisfogyasztók áramának egy részét – hogy a külföldiek profitja összeálljon...A gyakorlatias energiapolitika kimunkálásából – derül ki a kötetből – a civil szervezetek is kiveszik részüket. Ezek egyike, az Energiapolitika 2000 elnevezésű egyesület – mely egyébként éppen ma tart szakfórumot Budapesten – a Stratek filozófiájának megfelelő szellemben tevékenykedik, rámutatva, hogy az energiapolitikában is (!) a közjó szolgálata a fő elv.