Kereskedőváros és szellemi központ lesz Miskolc

Kobold Tamás, Miskolc fideszes polgármestere szerint a településnek nem ártott, éppen ellenkezőleg: használt a multinacionális kereskedelmi társaságok térhódítása. Lapunk tudósítójának adott interjújában cáfolta, hogy Miskolc továbbra is leszálló ágban lenne. Ugyanakkor kijelentette: a város éppen akkor gazdagodott szellemi értékeiben, amikor gazdasága a nyolcvanas évek közepén kezdődött leépülés következményeként a mélypontra zuhant.Miskolcot – lélekszámát és gazdasági teljesítményét tekintve – a rendszerváltozás előtt gyakran az ország második városaként emlegették. Az új évezred kezdetére viszont szinte teljesen eltűnt az ipar. Az elmúlt években szemmel láthatóan csak a kereskedelem fejlődött a településen, ám ez a növekedés ellenérzéseket szül. Nem érzi magát kényelmetlenül, amikor időnként a mellének szögezik a kérdést: miért törekszik a hazai kereskedelmi cégek elsorvasztására?– Miskolcon valóban versenyhelyzet alakult ki a kereskedelemben. Akik munkájuk megújítására, például a nyitva tartás meghosszabbítására kényszerülnek fennmaradásuk érdekében, természetesen nem fogadják örömmel egy erős konkurens megjelenését. De Miskolcon a gazdasági problémák nem a rendszerváltozással kezdődtek. Már a nyolcvanas évek közepén kézzelfoghatóan mutatkoztak meg a nehézipar, a kohászat és a gépgyártás gondjai. A leépülést csak felgyorsította a rendszerváltozás. Gyakran elmondom, a kohászatban alkalmazottak létszáma a nyolcvanas évek elején mért mintegy 20 ezerről 9600-ra csökkent. De minden rosszban van valami jó. Igaz ez a mondás a mi városunkra is. Az itt élők – ez volt a jó benne – sokkal jobban rá voltak utalva, mint máshol, hogy foglalkozzanak a jövőjükkel.Polgári értékek– Különösen azok kényszerültek, kényszerülnek válaszútra, akik elveszítették az állásukat. A városban hosszú évek óta magas a munkanélküliek aránya.– Az önkormányzat nem nagytőkés, hogy egyik napról a másikra pénzt invesztáljon munkahelyek teremtésébe. Csak hosszabb távon oldhatók meg a gazdasági-társadalmi problémák, de a folyamat generálója, elősegítője lehet a város közgyűlése. Az országban először nálunk született meg a középtávú városfejlesztési stratégia. Összhangot kívánunk teremteni a fejlődésben, így hármas célt fogalmaztunk meg. Polgári értékeket akarunk adni a városnak. Programunk értelmében el akarjuk érni, hogy a város legyen a régió szellemi, gazdasági, tudományos központja. A harmadik cél a Kassa–Miskolc tengely megteremtése. Az ipar dominanciája valóban megszűnt, de helyette számottevő szolgáltatói szférát hoztunk létre. Az ipar a hozzáadott érték alapján 34, a szolgáltatói szektor 57 százalékot képvisel, és 5 százalék körül van a mezőgazdaság. Tehát dinamikusan fejlődnek a szolgáltatások, az idegenforgalomban számottevő fejlesztés és fejlődés indult el. A következő években olyan szolgáltatói szektort szeretnénk létrehozni, amely nagy hozzáadott értéket mutat fel, mert a gazdaságnak tulajdonképpen ez a forrása.– A hosszú távú stratégia megfogalmazása aligha vigasztalja azokat, akik segélyekre kényszerülve filléres gondokkal küszködnek. Nem segít a halmozottan hátrányos helyzetű réteg, a romák hatványozott gondjain sem.– Eddig valóban a kereskedelem extenzív fejlesztése zajlott a városban, de a jelenlegi tárgyalások előrevetítik, hogy három-négy éven belül nagyobb ipari üzemek is letelepülnek Miskolcon. A korszerű üzemekben persze csak azok juthatnak majd munkához, akik maguk is tesznek a boldogulásukért, például hajlandóak tanulni. Az extenzív fejlesztések befejezését követően az innovatív szakasz következik be, és véleményem szerint akkor lesz szükség azokra a szolgáltatásokra és termelő befektetésekre, amelyek a nagy hozzáadott értéket állítják elő. Ma sajnos még nem ez a jellemző sem a szolgáltatóiparra, sem a termelő szektorra Miskolcon, de még Magyarországon sem.Kiút a mélypontról– Mindez nem változtat a tényen, hogy a szorult helyzetbe került emberek állami közbeavatkozást sürgetnek. Mennyi állami pénzhez jutott az elmúlt esztendőkben Miskolc?– A rendszerváltozást követően az Antall-kormány segítségével elindulhatott a Nemzeti Színház rekonstrukciója. Ma Közép-Európa legkorszerűbb színházát tudhatjuk magunkénak. Megépült az új Miskolci Galéria és a központi könyvtár. Pontosan abban az időszakban volt módunk a kultúra fejlesztésébe befektetni, amikor az ipar rohamosan vesztette el pozícióit. Sikerült az oktatás feltételein is javítanunk, hiszen felépítettük a Herman Ottó Gimnáziumot, a Jezsuita Gimnáziumot. Utóbbi tulajdonképpen egy kis Pannonhalma, térségünk egyházi tudományos központja. Magánóvodák, magániskolák nyitották meg a kapujukat, s ez mind-mind a város szellemiségét gazdagította. Tehát épp akkor kezdődtek el a város kultúráját fejlesztő folyamatok, amikor a legnehezebb helyzetben voltunk. Az elmúlt tíz esztendőben több mint tízmilliárdot költhettünk a korábban elmaradott infrastruktúra fejlesztésére, az ivóvízhálózat, a gázvezetékek kiépítésére, a telekommunikáció, a közvilágítás, az utak fejlesztésére. Javultak a helyi lakosság életkörülményei. A város két kórházának átépítésére 3,5 milliárd forint állami támogatáshoz jutottunk hozzá. A miskolc-tapolcai termálfürdő és parkjának fejlesztésére nagyon komoly európai uniós pénzekre tettünk szert.– A tömegközlekedésre azonban továbbra is vannak panaszok Miskolcon, bár éppen a napokban bővítették a járműparkot nyolc korszerű autóbusszal. Olyan öreg villamosok is szállítják még az utasokat, amelyekre egyetlen városban sem lennének büszkék.– A megyei jogú városok, amelyek sorába Miskolc is tartozik, eleve sérelmesnek tartották 1991 és 1997 között, hogy a Budapesti Közlekedési Vállalat először évi egymilliárd, majd évi kétmilliárd forint támogatást kapott. Mi semmilyen működtetési hozzájáruláshoz nem jutottunk hozzá. Többször kértük ezt a pénzt, de ugyanúgy, mint a többi megyei jogú város, mi sem kaptunk egy fillért sem. Pedig ha csak a tíz százalékát kaptuk volna meg a fővárosi összegnek, lényegesen előrébb tartanánk a tömegközlekedés fejlesztésében is. Mint az új buszok átadásán tartott rövid ünnepségen is megjegyeztem, a folyamat felgyorsítására van szükség. Mindenképpen tennünk kell a tömegközlekedés színvonalának javításáért. Egyes autóbuszok futásteljesítménye lassan már eléri a 800 ezer kilométert. A villamosparknak csak a felét tudtuk lecserélni. A másik felét nem, mert egy villamos 160-200 millió forintba kerül, és nem jut rá pénz. Nyilvánvalóan valamilyen pályázati lehetőség kihasználásával érhetnénk célt, de gondolkozunk rajta, hogy külső tőkét vonjunk be a tömegközlekedésbe. Ha a 4-es metróra szánt pénz egy része Miskolcra érkezne, felgyorsíthatnánk a járműpark cseréjét. Ez nemcsak azt jelentené, hogy biztonságosabbá válna a közlekedés, hanem azok megfelelnének az Európai Unió környezetvédelmi követelményeinek is.– Tavaly éppen tízesztendős volt az önkormányzati törvény. Hogyan látja, élt-e a város a jogszabályok adta lehetőségekkel, vagy pusztán statisztája volt a magyarországi átalakulásnak?– A törvény megalkotásával óriási lehetőséget, nagyfokú szabadságot kaptak a települések életét irányító testületek. De a jogszabály nem tisztázta kellő mértékben a középszintű közigazgatás, magyarán a megyék helyzetét. Bizonyos szempontból ez jó a helyhatóságoknak, mert szinte csak a törvények, jogszabályok határozzák meg a munkájukat, de szabadságuknak az anyagi lehetőségek korlátokat szabnak. Az elmúlt tíz esztendőt végigkísérték az önkormányzati reformok, ugyanakkor sehol nincs szó a feladatok finanszírozásáról. Véleményem szerint újra kellene gondolni az állam és az önkormányzatok közötti feladatmegosztást. Ma nem tisztázott kellően, az államháztartási reform keretében lehet-e megoldani a finanszírozási feladatok kérdését. Eddig minden kormány retorikájában foglalkozott ezzel a problémával, de csak apró lépések történtek, az átfogó megoldást még nem sikerült megtalálni.Pártpolitika és közérdek– Mit gondol, ezen a területen milyen földrajzi egységekben felelhetnénk meg a legjobban az Európai Unió követelményeinek?– A támogatások elnyerésére a fejlesztési régiók már létrejöttek, hiszen ez kompatibilis az Európai Unióval. A következő tíz esztendőben a középszint kérdésében mindenképpen határoznia kell az országnak. Véleményem szerint az önkormányzati törvény jogszabályai alapjaiban és a hibái ellenére jók arra, hogy a helyhatóságok működését szabályozzák. Az élet évről évre új problémákkal szembesít bennünket. A megoldások keresése folyik a parlamentben, de nehezíti az előrehaladást, hogy az önkormányzati törvény módosítása kétharmados többséget igényel. Tehát csakis nagyfokú politikai konszenzussal lehet az önkormányzatok életét egyszerűbbé vagy könnyebbé tenni. Viszont nemegyszer előfordult már, hogy a pártpolitikai érdekek a közérdek fölé emelkedtek.