Kétes győzelem

Ami korábban nem sikerült Nagy Ferenc Józsefnek, Cseh Sándornak, Ómolnár Miklósnak vagy Zsíros Gézának, az most nem sikerülhetett Lányi Zsoltnak, Liebmann Katalinnak és a többi lázadó kisgazdának sem. Ismét kudarcot vallott az FKGP „torgyántalanítására” tett kísérlet, a jelek szerint egyelőre sem a frakcióban, sem a pártban nincs meg a szándék a pártvezér leváltására.Pedig az elmúlt hetekben sok minden játszott az elégedetlenek kezére. Az elnök racionálisnak aligha nevezhető tisztogatásról határozott a szilveszteri gödi tanácskozáson, majd – miután hozzá addig feltétel nélkül hű politikusokat is magára haragított – két hétre Dél-Amerikába utazott. Torgyán József – aki a kilencvenes évek elején egynapos külföldi távollét alatt képes volt „megpuccsolni” párttársait – ezzel mintegy felkínálta a lehetőséget a lázadóknak: most megmutathatják, mekkora erő áll mögöttük. Ebből a szempontból akár a pártelnök-miniszter sikerének is tekinthetnénk, hogy hazatérése után néhány nappal eltávolította a kisgazda frakcióból a vele szembeszegülő képviselőket, akikre a pártban is kizárás vár. Ezt a csatát Torgyán József megnyerte, ám erősen kétséges, hogy ilyen vezérrel érdemes-e nekiindulni a választási küzdelemnek. Legutóbbi szereplései – különösen a tragikomikus maratoni sajtótájékoztató a Ferihegyen – végképp lejáratták ugyanis a politikust a személyéhez érzelmileg nem kötődő választók körében.Mindennek ellenére a Torgyán-párt vezére belülről leválthatatlannak látszik. Az öt távozó képviselő és a leváltott budapesti elnökség néhány, a kizárást nem megszavazó szalonellenzéki frakciótagot, illetve megyei párttisztségviselőt leszámítva az elnökhöz hű vezetők sorfalával találta szembe magát. A Torgyán József távollétében mély hallgatásba burkolózó frakcióvezető támogatása sokat jelenthetett volna a lázadók számára, ám Bánk Attila végül a rendcsinálás készséges végrehajtójának bizonyult. Bánk tehát nem állt a békétlenek mellé, arra azonban még futotta az erejéből, hogy megmentse a leváltástól a hozzá leginkább kötödő, a pártelnökkel szembeni harcot nem vállaló frakcióvezető-helyetteseket, Horváth Bélát és Várhelyi Andrást. Ilyen körülmények között minden politikai erőnek azzal kell számolnia, hogy még egy darabig biztosan Torgyán József marad az FKGP első embere. Az az érzésem, az ellenzék nem túl szomorú emiatt.– Senkit sem tudok megakadályozni abban, hogy politikai öngyilkosságot kövessen el – fogalmazott dél-amerikai útjáról hazatérve tartott, már említett sajtótájékoztatóján a pártelnök a vele szembeszegülő politikusokra utalva. Bizonyosan nem gondol arra, hogy ámokfutásnak nevezhető nyilatkozataival, minden kívülről és belülről érkező kritika elutasításával, a közvélemény-kutatási adatok félresöprésével, agrárminiszterként folytatott sikerpropagandájával ő is könnyen a semmibe vezetheti saját magát és a kisgazdapártot. Pedig a belső ellenzék lefejezésével Torgyán József alighanem pirruszi győzelmet aratott.