Kohl és Genscher meghallgatása

Ötvenhetedszer ülésezik a kereszténydemokraták pártadományaival foglalkozó parlamenti bizottság, amely ezúttal a volt külügyminisztert, Hans-Dietrich Genschert és – ismételten – a hajdani kancellárt és CDU-elnököt, Helmut Kohlt hallgatta ki a kilencvenes években Szaúd-Arábiának szállított fegyverekkel kapcsolatban.A prominens politikai személyiségek mögött – sötét árnyékként – ott áll a nemzetközi fegyverkereskedés egyik átvilágítatlan alakja, . Állítólag az ő közvetítésével jött létre a Szaúd-Arábiával kötött megállapodás, amelyet a kormány kezdetben elutasított. E két ellentét között munkálkodott Schreiber, és elképzelhető, hogy – jelentős összegekről lévén szó –, megvesztegetéssel hozta tető alá a milliárdos üzletet. Így a nemzetközi körözéssel keresett egykori államtitkár, Holger Pfals hárommillió-hatszázezer márkát kapott a Thyssen cég „megvesztegetési alapjából”, sőt a CDU volt pénztárosának, Walter Leisler Kiepnek Schreiber személyesen adott át egymilliót. A szociáldemokrata Volker Neumann vezette parlamenti vizsgálóbizottság úgy véli, az ügy egyik főszereplője Schreiber volt, de személyesen mindeddig nem tudták kihallgatni, mert az ügynök időközben Kanadába menekült, ahonnan különböző átláthatatlan üzeneteket küld. Legutóbb azt közölte telefonon Neumannal, hogy hajlandó a bizottság előtt vallomást tenni, de csak Torontóban és csak azt követően, hogy lezajlott a Wolfgang Schäuble ellen folyó eljárás, amely százezer márkára rúgó adomány sorsát hivatott tisztázni. Ezt a pénzt Schreiber maga vagy felesége adta át – de kinek? Schäublenak vagy a CDU pénztárosának, Baumeisternek, aki ellen sikkasztás gyanújával eljárást készítenek elő? Schreiber valójában mindeddig semmivel sem járult hozzá ahhoz, hogy sikerüljön fényt deríteni a pártadományok hátterére. Kétséges, hogy az őt Kanadában felkereső bizottság tagjaival szemben őszintébb lesz.A Szaúd-Arábiának szállított harminchat páncélkocsit illetően Genscher szerint az üzlet létrejöttét az akkori politikai helyzet erőszakolta ki, az Irak elleni háborúban részt vevő szövetségesek ugyanis nyomást gyakoroltak Bonnra, hogy vegye ki részét a Szaddám Huszein elleni akcióból. „Arról nem tudtam, hogy ennek fejében províziókat fizettek” – mondta a politikus, és visszautasította azt a feltételezést, hogy a CDU–FDP-kormány döntéseit adományokkal lehetett volna befolyásolni. Helmut Kohl megismételte előzőleg tett állítását, miszerint pénzadományok soha nem befolyásolták elhatározásait.