Lyuk a történelemtudatban

A legújabb antropológiai kutatások eredményeiegyértelművé teszik, hogy a magyarsághozgenetikailag legközelebb a közép-ázsiai török népek állnak: az ujgurok, az üzbégek, a kirgizek,a kazakok és a türkmének.Honfoglalás kori leletek antropológiai vizsgálata azt mutatja, hogy a IX. és X. századi magyarság 70-75 százaléka a turanid és pamirid embertípushoz köthető, ami a közép-ázsiai török népek embertani meghatározója is. Hideo Matsumoto világhírű japán genetikus szerint a magyar az egyetlen európai nép, amelynek jelzőgénjeiben megtalálhatók a török és az északmongolid népekre jellemző gének. Ezek jellemzőek a japánokra és a koreaiakra is, de nem találhatók meg a finneknél. A művelődéstörténeti kutatások eredményei ugyanilyen egyértelműek: a IX. és X. század magyarságának kultúrája a lovas kultúrájú török népek értékeit tükrözi.Bartók és Kodály zenetörténeti kutatásai bizonyították, hogy a kvintváltós pentaton magyar népzene, amely a magyarság „zenei anyanyelvét” képezi, a közép-ázsiai török népek zenekultúrájához kötődik. Népművészetünk szín- és formavilága, népi táncaink, korai ötvösmunkáink, mítoszaink, legendáink, népmeséink, rovásírásunk, lovas íjász harcművészetünk, solymászatunk szintén a közép-ázsiai lovas kultúrák értékeit idézik. Legrégibb történelmi hagyományaink a magyarság eredetét a lovas kultúrájú népekhez, elsősorban a hunokhoz kapcsolták. Ezeréves Kárpát-medencei történelme során a magyarság mindig abban a tudatban élt, hogy a nagy múltú lovas kultúrával rendelkező népek leszármazottja.Az 1848–49-es szabadságharc leverése után a helyzet gyökeresen megváltozott: bizonyos nyelvi hasonlóságokra épített feltételezésekkel, amelyek hamarosan dogmákká váltak, bevezették a magyar köztudatba a finnugor rokonság elméletét, tudatosan keverve a nyelvrokonság és a genetikai rokonság fogalmát. A köztudatban a finnugor rokonság elmélete ma is tartja magát, annak ellenére, hogy genetikailag és kultúrtörténetileg már bizonyított tény: semmi közünk sincs a finnugorokhoz. A felsőoktatásban és furcsa módon a politikában, a külpolitikában a magyar és a finnugor rokonság dogmává lett. Finnugor világkonferenciákat rendezünk, finnugor világszövetséget alapítunk, és népes delegációink, politikai vezetőink meg-meglátogatják finnugor „rokonainkat”, s meghatódva részt vesznek az ősi medvetoron, amelynek semmi köze sincs a magyar kultúrához.Ha a magyar sajtóban a finnekről esik szó, szinte általánosan és automatikusan megjelennek a „rokon” és a „testvér” asszociációk. Hasonló helyzet elképzelhetetlen a genetikailag hozzánk közel álló és valóban rokon közép-ázsiai török népekkel kapcsolatban, amelyeknek elitjében viszont él valamilyen halvány tudat a magyarokkal való rokonságról. A magyarokat a közép-ázsiai török népek képzettebb rétege mindig nagy szeretettel fogadja, és hangsúlyozza a bennünket összekapcsoló rokoni szálakat. Az urál-altaji népek rokonsága mellett még a japánok is megemlítik a távoli japán–magyar rokonság lehetőségét.Erre mi, magyarok a legtöbb esetben nagyon negatívan reagálunk. Nemrég egy magyar küldöttség látogatása során a vendégfogadó japánok udvariasan hangsúlyozták, hogy nagyon örülnek a látogatásnak, mert úgy tartják, hogy a magyarok és a japánok között rokoni szálak lehetnek. A magyar delegáció megköszönte a kellemes, baráti fogadtatást, és kioktatta a japánokat, hogy a magyarok a finnugor népekkel rokonok...Ha tárgyilagosan végiggondoljuk a finnugor rokonság elméletének következményeit, láthatjuk, hogy a magyarságnak semmiféle előnye nem származott az elfogadásából, csak hátrányát és negatív hatásait érezhette. A magyarságban ezer éven át a hun–magyar rokonság tudata élt: Árpádot vezértársai Attila leszármazottjának tekintették, ezért választották meg vezérlő fejedelemnek; Árpád-házi királyaink valamennyien Attila hun királyt tekintették dicső elődjüknek (Anonymus, Kézai, Képes Krónika).A hun–magyar rokonság tudata történelmünk legsötétebb napjaiban is biztos lélek- és nemzettudat-erősítő tényezőt jelentett. Zrínyi Miklós Attiláról mint a magyarok első királyáról írt, akit a XVII. század magyarsága számára követendő példának állított: „Én vagyok a magyarok legelső királya, / Utolsó világrészről én a kihozója. / Én lehetek tehát a magyarnak példája, / Hírét, birodalmát hogy nyújtsa szablyája.”A finnugor nyelvrokonsági elmélet megtámadta, majd lassanként lerombolta krónikáink, legendáink, mítoszaink értékeit, történelemszemléletünket, és könyörtelenül szétzúzta a magyar nép tudatában a hun és más lovas kultúrájú őseinkhez kapcsolódó érzelmi szálakat. Az ősi legendák és mítoszok eltűnésével űr keletkezett a magyar történelemtudatban, a hiányt a finnugor elmélet nem tudta betölteni, s végül a magyar nemzettudat meggyengüléséhez vezetett. A meggyengült nemzettudatú nép lelkileg is meggyengült, és nem képes a hatékony nemzeti összefogásra.Mi lehet az oka annak, hogy ennyire erőltetjük a finnugor rokonság elméletét a közép-ázsiai török népek rokonságával szemben? Európai csatlakozási igyekezetünkben nem találjuk előkelőnek az „ázsiai” török rokonságot, vagy félünk az európai török- és muzulmánellenes magatartástól? A finnugor rokonság nem vált ki ellenszenvet, mert a finneket jobban elfogadják, civilizáltabb népnek tartják, és talán ezért jobb, ha finnugor „eredetünkről” beszélünk? Kinek jó, és kinek érdeke, hogy krónikáink és legendáink tanításának szétzúzásával zavaros történelmi tudatú nép lett a magyar? A magyarságnak semmiképpen sem jó, és nem lehet érdeke, mert lelkileg és szellemileg meggyengíti. A tiszta történelemtudat szellemi és lelki erők éltető forrása lehet.Felmerül a kérdés: vajon nem pár tucat főiskolai oktató, egyetemi kutató érdekeiről van szó, akiknek a „szakterülete” a finnugrisztika? Még sok más hasonló kérdést is feltehetnénk, amelyeket előbb-utóbb meg kell válaszolni a magyarság igazi érdekeinek figyelembevételével. A magyar népnek érdeke, hogy ismerje az ősei eredetével kapcsolatos igazságot és tényeket, mert ezek új perspektívát jelenthetnek számára. A legújabb genetikai és antropológiai kutatások eredményei, zenei anyanyelvünk és kulturális értékeink eredete irányt mutat a magyarság számára. Ennek szellemében ismét kialakíthatja a kapcsolatokat ősi hagyományaink nemzettudat- és lélekerősítő világával, és új hidakat építhet a közép-ázsiai török népek felé. E népek európai kulturális és gazdasági központjává válhat.A volt Szovjetunió uralma alól felszabadult közép-ázsiai török népek, a kazakok, üzbégek, kirgizek, türkmének az utóbbi időben egyre jobban felértékelődnek a világgazdaság számára természeti kincsekben bővelkedő, hatalmas tartalékaik miatt (kőolaj, gáz, nemesfémek, vasérc, réz, bauxit, uránium). Az előrejelzések szerint a XXI. században ezek a népek a világ legdinamikusabban fejlődő országainak lakosai lesznek. Jelenleg hiányoznak jól kiépített, bejáratott kapcsolataik Európa fejlett gazdaságaival. Az európai uniós csatlakozás küszöbén álló Magyarország képviselhetné az érdekeiket földrészünkön. Fel kell ismernünk ezt a stratégiai lehetőséget a magyar politika és nemzetgazdaság számára, és külpolitikai, kulturális, gazdasági kapcsolatainkban kifejezésre juttatnunk e felismerést. Európa egyetlen népének sincs olyan gazdasági áttörést jelentő kezdeményezési lehetősége a közép-ázsiai köztársaságok irányába, amilyen a mi kezünkben van. Éljünk vele!