Megmentőre várva

Nyugat-Afrika országainak többsége függetlenségének kivívása óta polgárháborús helyzetben van. A gazdasági nehézségek mellett a vallási konfliktusok is mindennaposak, ezért üdítő kivételt képezett Elefántcsontpart, ahol a negyvenévnyi függetlenség alatt béke és létbiztonság volt. Egészen 1999 végéig.Elefántcsontpart kezdeti gazdasági sikereit bőven termő kakaó- és kávéültetvényeinek köszönhette. Olyannyira sikeres volt a termelés, hogy a háború sújtotta szomszéd országokból – többek között az északi Burkina Fasóból – szép számmal érkeztek bevándorló munkások. Az érkezőkkel együtt viszont eljött a vallási békétlenség is, hiszen a bevándorlók legnagyobb része muzulmán volt. A keresztény többségű Elefántcsontpart vallási szempontból kettészakadt: délen keresztények, északon mozlimok élnek.A negyven évig tartó rend azonban nem jelentette azt, hogy a gazdaság is átlátható. A bebetonozott hatalom egy velejéig korrupt rendszert hozott létre, így az ország vezetése nem örvendett túl nagy népszerűségnek. Az elnök, Henri Konan Bédié a gazdasági visszaélések mellett diszkriminatív törvényeket hozott, amelyek sértették a muzulmán kisebbség jogait. Amikor Robert Guei tábornok 1999-ben puccsal hatalomra került, sokan boldogok voltak, hogy „követ dobott az állóvízbe”. Nem gondolták azonban, hogy a Guei által ígért egyenjogúság és törvénytisztelet csak üres szólam marad.Azóta kiderült, hogy Guei semmivel nem volt jobb elődjénél. Az 1999-es választások óta két nagy felkelés zajlott le a nyugat-afrikai országban. Guei nagy ellenfelét, Alassane Outtarát a legfelső bíróság alig több mint egy évvel ezelőtt nem engedte indulni a választásokon, mondván, szülei még a szegény szomszédból, Burkina Fasóból érkeztek. Az északi országrész által támogatott, muzulmán Outtara azonban nem távozott a politikai életből.A múlt év októberében az általános elégedetlenség hatására a hatalom újra a szavazóurnákhoz szólította az elefántcsontpartiakat. Guei tábornok csúfos vereséget szenvedett, az új elnök pedig a keresztények támogatottja, Laurent Gbagbo lett. Outtara újra vállalta volna a megméretést, ám a diszkriminatív törvények ismét keresztülhúzták a számításait. A polgári pártok képviseletében Gbagbo a „régi” Elefántcsontpartot ígérte a lakosságnak, de megismétlődtek a közelmúlt véres eseményei.Az elefántcsontparti események kiszámíthatatlanok: az Afrikában oly fontos hadsereg is megosztott. Bár a legtöbben hűek a mindenkori hatalomhoz, sokan az északi országrészből származnak. Emellett bizonyos körök Guei tábornok visszatérését várják, aki a jelek szerint még mindig az országban tartózkodik, készen arra, hogy vállalja a „megmentő” szerepét.