Nők a Szabad Európa Rádióban

Az alapítása óta eltelt majd öt évtizedés a megszűnésétől elmúlt hét év utána Szabad Európa Rádió (SZER) történetének majd minden fontos mozzanata ismertté vált. Mint az október elején a budapesti Széchényi Könyvtárban rendezett tudományos konferencián kiderült, minden remény megvan arra, hogyműködésének dokumentumai teljes egészükben, illő és méltó módon, szakavatott gondozásbanés a könnyű eligazodást elősegítő rendszerbenhamarosan az érdeklődők rendelkezésére álljanak.E rádióállomás magyar részlege múltjának egy eddig kevés figyelmet keltett vetülete, hogy történetében milyen helyük, szerepük volt, és milyen érdemeket szereztek a nők. Amikor az Egyesült Államokban a SZER megalapításának gondolata testet öltött, és mind Amerikában, mind Európában megindult a leendő munkatársak toborozása, a New York-i és müncheni rádiós munkára jelentkezők elsősorban férfiak, írók, újságírók, rádiósok, politikusok, pályakezdő fiatalok voltak. Többek között azért is, mert emigránsokként a közügyek iránt élénken érdeklődve a nőknél korábban értesültek arról, hogy Amerikában magyar rádióalapításon munkálkodnak, és szükség lesz közreműködőkre. A személyi ajánlások nagyrészt menekült politikusoktól jöttek, akik természetesen arra törekedtek, hogy írni tudó elvbarátaik kerüljenek állásba. Ezek főleg férfiak voltak. Hamarosan kiderült azonban, hogy nőkre is szükség lesz, hiszen sok munkát könnyebben és jobban végeznek, mint a férfiak.Ezt persze a kezdeményezők és alapítók is tudták, de abban a meggyőződésben, hogy elsősorban politikai célok megvalósításáról lévén szó, a vezetés és irányítás a férfiak dolga marad, a nőké csak kisegítő és járulékos lehet. Nem véletlen, hogy a New Yorkban 1948-tól folyó tervezés és 1949-es elindítás résztvevői, majd a létrejött Országos Szabad Európa Bizottság tagjai – tekintélyes politikusok, közírók, sajtóemberek, vállalkozók és szakszervezeti vezetők –, valamint a rádióállomás első irányítói mind férfiak voltak. Nem programszerűen, de a dolgok alakulása folytán.Ez volt a helyzet a SZER magyar nyelvű 1950. augusztus eleji New York-i, majd az egész napos adás 1951. október 6-i müncheni kezdetekor is. Természetesen azzal a módosulással, hogy mivel most már nemcsak politikai célokról és tervekről, hanem gyakorlati tennivalókról volt szó, női munkatársakra is szükség van. Az irányítás és vezetés azonban mindvégig (az 1993. október 31-én bekövetkezett megszűnésig) férfikezekben volt. Az 1951 és 1993 között működő öt igazgató és nyolc helyettes igazgató férfi volt. Nő nem került a magyar osztály élére. A ranglétrán következő igazgatóhelyettesek is mind férfiak voltak. Az adminisztráció egymást követő négy vezetője közül három férfi volt, csak a negyedik nő, Thorma Edit, mégpedig 1988-ig, az adminisztrátori poszt megszűnéséig. A helyettes adminisztrátor tisztét négy évtizeden át Kührner Ilona töltötte be. Nem volt nő a hírosztály vezetői között, mind az öten férfiak voltak. Ugyanez a helyzet a produkciónak nevezett gyártási osztály vezetői körében. Az alkalmazottak érdekeinek védelmével foglalkozó üzemi tanács élén is csak a végén állott nő, Hedrei Ildikó személyében. A magyar szakszervezeti megbízottak között választás alapján volt néhány nő, de jóval kevesebb, mint férfi.Ami a müncheni magyar osztály alkalmazottait illeti, a kezdeti – 1951 nyara és vége közötti – időszakban a 104 felvett munkatárs közül 33 volt nő, a férfiak száma 71. Tehát az arány 3:1 volt az utóbbiak javára. Az 1952-ben felvettek között 24 férfi és 15 nő volt. Ha ezeket az adatokat összesítjük, az első két évben felvett munkatársak közül 95 volt férfi és 48 nő. Itt az arány 2:1 a férfiak javára. Ez nem volt rossznak tekinthető, de a nőknek a tisztségekben való részesedése, tehát szerepe és befolyása eléggé elmaradt a férfiaké mögött.Ez érvényes volt egyébként a SZER egészére is. Az irányító posztokban, vezető állásokban, döntést hozó testületekben nem vagy csak elvétve volt nő. A vállalatvezetőségben egyetlen nő sem emelkedett magasabb beosztásba sem a politikai irányításban, sem az adminisztrációban, sem a technikai ágazatokban. Nő állt viszont hagyományosan a könyvtár, a hangszalagtár, a zenetár és a kézirattár, valamint egy ideig az anyagbeszerzési iroda élén. A nemzetiségi osztályok közül a románoknál hosszú ideig nő volt az adminisztrátor, szétválásuk után mind a cseheknél, mind a szlovákoknál volt egy női igazgatóhelyettes.Visszatérve a magyarokhoz: a nők közül a legtöbb bemondó, rendező, színésznő, kutató, titkárnő és gépírónő volt. Az első alkalmazottak közé tartozott a titkárnőként, illetve gépírónőként felvett Imre Ellen és a Párizsból jött Szegő Piroska. 1951 őszén négy nőt vettek fel szerkesztőnek. Közülük kettő, a párizsi Doblhoff Lily és a londoni Székely Beáta csak három, illetve négy és fél hónapig maradt, kettő, a párizsi Perlaky Lívia és a németországi Hunyadi Katalin hosszabb ideig, két és fél évig, illetve majdnem hat évig. Az utóbbiak nőknek szóló műsorokat írtak és szerkesztettek, majd – amikor már voltak – hallgatói üzenetekre és levelekre válaszoltak. A későbbi időkben Lányi Ildikó színes műsorokban három, Farkas Marlene kulturális műsorokban majd huszonhét, Selényi Hajnalka hírszerkesztőként tizenegy, Lángh Júlia politikai és színes műsorokban tíz és fél, Bittera Dóra színes műsorokban kilenc, Bokodi Magda kulturális és színes műsorokban nyolc évig végzett szerzői és szerkesztői munkát. (Máig sincs magyarázat arra, miért nem engedélyezte az amerikai vezetőség a rádiós gyakorlattal rendelkező Zalán Magda alkalmazását, noha azt a magyar osztály kívánta és kérte. Kapott viszont benne kitűnő munkatársat az Amerika Hangja.)Rendezőként és zenei munkatársként hosszú ideig Bitskey Ella működött. Az ötvenes években népszerűek voltak a SZER hangjátékai, irodalmi művek rádiós adaptációi. Ezekben kezdetben Amerikában élő több híres magyar színész és színésznő is szerepelt – köztük az 1956-os forradalmat követően Szörényi Éva és Bárczy Kató –, Münchenben a hatvanas évek elejéig Machánné Bíró Anna, Duka Anna, Simon Györgyi, Horváth Mária (aki bemondóként is dolgozott 1982 nyaráig), Radványi (Tasnádi-Fekete) Mária és az erdélyi Stief Magda. Az utóbbi kettő is gyakran szerepelt mint bemondó. Ezekhez tartozott egyébként Zathureczky (Gyuláné) Valerie, Dessewffy Vera, Gring (Mikecz) Mária, Pap Nóra. A fordítók között volt Quinlan Éva, Mikó Katalin, Schmidt Mária, Bede Éva. A szerkesztőségi titkárnők közé tartozott Szabó Zsuzsa, Győry Edit, Farkas Ilona, Mayer Klári, Réthy Lívia, Palágyi Marianne, Mikes Vera, Eckmayer Judit, Kovarcz Éva, Szvatkó Mária, Solti Ilma, Vető Ilona. A hírosztályon dolgozók között volt – hogy csak néhányat említsek – Várhelyi Katalin, Gönczöl Judit, Eördögh Magda, Dinnyés Enikő, Noskovic Ilona. Legjobb gépírónőnek sokan Csonka Máriát tartották, de azért találomra hadd álljon itt még néhány név: Pap Margit, Ölvedi Klára, Dezasse Lea, Balogh Márta, Czupy Jolán, Népessy Irén, Botond Edit. A rádiófigyelő osztályon két régi női munkatárs: Brandenstein Hanna és Gayer Ildikó neve említendő. Ugyancsak a korai munkatársak közé tartozott a kutatóosztályon és archívumban Barcsay Jeanette és Szamosi Mileva, a későbbiek közé Pataki Judit. A SZER felső ügyintézésében fontos állást töltött be Rerrich Mária, aki hosszabb ideig több amerikai vállalati elnök és igazgató titkárságának tagjaként dolgozott. 1951 és 1993 között a nők száma a magyar osztályon kívül dolgozó magyarok között így festett: New York-i iroda tizennyolcból hat, rádiófigyelő nyolcból kettő, műsorellenőrzés-fordítás tizenötből kilenc, kutatás-értékelés-archívum-könyvtár huszonkilencből tizenhat, egyéb müncheni osztályok tizenháromból kilenc, európai irodák tizenháromból öt.Ha ismét a magyar osztály összes tagjának megoszlását vesszük szemügyre, kiderül, hogy az ötvenhatos forradalmat követő húsz év alatt – 1956 és 1976 között – ötvenhat személyt vettek fel, pótlandó azokat, akik meghaltak vagy kiváltak a vállalatból. Az imént említett ötvenhat új munkatársból 39 férfi és 17 nő volt. Durván 2:1 volt az arány férfiak és nők között, tehát kétszer annyi férfit vettek fel, mint nőt. Kilenc évvel később, 1985 októberében – a közben bekövetkezett létszámcsökkenés folytán – a magyar osztálynak, a külföldön dolgozó munkatársakat beleszámítva, 67 tagja volt, ebből már csak 17 a nő, vagyis a létszám egynegyede. (Érdekes, hogy akkor a nők közül a legidősebb 1922-ben, a legfiatalabb 1962-ben született.)1987 februárjára annyiban változott a helyzet, hogy az osztály létszáma 74-re nőtt, 49 férfival és 25 nővel, ami a hajdani 3:2 arány visszaállását jelezte. A magyar osztály működésének utolsó éveiben ismét apadt a létszám. 1993. október végén, a záráskor már csak 48 volt, mégpedig 34 férfi és 14 nő. A nők a létszám nem egészen 30 százalékát tették ki.A SZER munkatársnői elégedettek lehettek, mert ha szerepük és befolyásuk nem is volt tekintélyes, a vezetésbe és irányításba érdemlegesen nemigen szólhattak bele, gyér lehetőségeik folytán szavuk olykor gyenge volt, némely műsorszámok kezdeményezésében, kialakításában és életben tartásában jelentős eredményeket és sikereket könyvelhettek el. A politikai küzdelmekben megkeményedett és olykor eldurvult hang mellett az ő szelídségük a civilizáltság, a bensőnkben rejlő jóság és nemesség, a közös értékek és emberi erények felé mutatott. A SZER általuk is lett azzá, aminek az emlékezés és talán a történelem is megőrzi.