Porcelánra festett legszebb verseink

A külföldi vendég mindig megáll mellette. (A magyar meg sietősen továbbhalad.) Körbejárja, csodálja, s megpróbálja elolvasni madárformát képező, kanyargós sorait. Reménytelenül kísérletezik. Az Országházban éppen egy esztendeje, a millennium tiszteletére felállított hatalmas herendi váza (magassága 216 centiméter, súlya 150 kilogramm) dísze a magyar költészet. Ezer esztendő legszebb verssorait festették rá Gerzson Pál festőművész tervei alapján a világhírű Herendi Porcelánmanufaktúra legügyesebb mesterei a kínai ihletésű madaras minta két színváltozatával, narancssárga és zöld festékkel. A páratlan műalkotás, amely a porcelánművészet és a költészet kettősével hirdeti irodalmunk és kézművesiparunk nagyságát, mindössze fél esztendő alatt készült el. Festése két, aranyozása egy hónapig tartott.Állt már a Parlamentben herendi óriásváza, a gyár jó hírét öregbítvén, csakhogy az nem a magyar líra gyöngyszemeiből állította össze díszítőmotívumait. A közeli napokban hetvenedik születésnapját ünneplő Gerzson Pál így emlékezik vissza a váza születésére:– 1999 telén, egész pontosan januárban kaptam a megbízást, hogy tervezzek egy olyan vázát, amellyel a Herendi Manufaktúra megajándékozhatná a millennium alkalmából a magyar nemzetet, és hogy a vázát aztán mindenki láthassa, a Parlamentben helyeznék el. Úgy értelmeztem a feladatot, hogy ezt több szempont figyelembevételével kell megközelítenem. Egyrészt értelemszerűen a vázának a herendi hagyományokhoz kell igazodnia, vagyis az egyértelmű, bár nehezen meghatározható „herendi karaktert” kell sugároznia. Másrészt ki kell derülnie, hogy a mű ma készült, látható kell tehát legyen bizonyos „formai aktualitása”, amit a herendi motívumkincs és a magam formavilágának együttese garantálhat. Meg kellett ugyanakkor a vázán jelennie a millennium gondolatának is.Többféle tervet készítettem, melyek formailag és színvilágukban is erősen eltértek egymástól. Végül a sokféle változatból a herendiekkel közösen választottuk ki a legalkalmasabbat. Volt olyan verzió is, amelybe – mintegy betétül – képeket gondoltam beaplikálni, azaz történelmünk egy-egy jelenetét. De volt egészen „nonfiguratív változat” is. Viszont mivel a váza formája klasszicista, és ettől eltérni nem lehet, sem az előbbi, sem az utóbbi verzió nem bizonyult használhatónak. El kellett kerülnünk a stíluskeveredést. Végül egy ornamentikus változat mellett kötöttünk ki. A vázára felkerülő minták alapjait természetszerüleg a herendi motívumkincs adta, melyet mintegy befogadott a magam festői gondolatvilága. Így egy zárt formarendszer jött létre, mely kétségkívül „herendi” – a gyár ettől sosem tér el, ugyanakkor ez a megkötöttség nem zárja ki a formák variabilitását.A komponálás a terveim szerint történt, azaz a mintákat olyan kontúrok közé foglaltuk, amelyeket én terveztem, „önkényesen”. Egy-egy részt „térképszerűen” kellett megrajzolnom. Maga a millennium eszméje abban jelentkezik a vázán, hogy a versrészletek csaknem ezer év magyar költészetéből vannak összeválogatva, és így a poézis jeleníti meg nemzetünk történelmének hol baljós, hol reményteli folyamatát.A vázát végül nem én magam festettem. Két, a porcelándíszítésben képzett és gyakorlott mesterfestő, Lázár István és Szántó Imre készítette el. Festés közben persze jelen kellett lennem, miután a formák illeszkedése, egymáshoz való kapcsolódásuk menet közben alakult ki, és csak az adott pillanatban aktualizálódhatott. A festés több részletben, 1999 tavaszától nyár végéig tartott. Végül az elkészült vázát 2000. január 24-én adtuk át a Parlamentben Áder Jánosnak, az Országgyűlés elnökének.