Pszichológia

A legnehezebb sors a kamaszsors. A háború semmi hozzá. Az a fontos, hogy ne vegye észre a kamasz, hogy kamasz. Értik. Élje át, de ne vegye észre.Ne telepedjünk rá. Legyünk vele bizalmasak, vagyis ő legyen velünk bizalmas, de ne telepedjünk rá. Végünk van, ha észreveszi, hogy kamasz. Hogy aggódunk. Ne aggódjunk. Eresszük szabadon, de egy óvatos, mondhatnám, hátsó kötőfékkel – nem is tudom, hogy van-e ilyen a lovaknál, na a lovak, mint a lovak, ezt akartam igazándiból mondani, lovakként kell kezelni a kamaszokat, visszafogni és mégis ereszteni, kezünkben tartva a gyeplőt, de kiereszteni, értik, ez nehéz, nagyon nehéz, mintha a lónak személyiségi jogai volnának, egyébként vannak is, ha megfigyelik, a lovak kikövetelik maguknak a személyiségi jogokat, mondhatnám azt is, a ló is ember, mint a kamasz is ló, értik?Az a fontos, hogy ne legyen ló, aki végrehajt, hanem ember, mégis húzzon, mégpedig abba az irányba, amerre én, a szülő akarom, ugyanakkor menjen, amerre akar, nagyon bonyolult ez, rettentő bonyolult, de ne csak követelményekkel álljunk elő, hogy mosogass el vagy takaríts, ritkán, kedves hallgatóim, ritkán, de rendszeresen, vagyis nem annyira rendszeresen, hanem lazán, mint a lovaknál, inkább talán egy-egy ünnepnapon, hogy fontos legyen az ő teljesítménye is, mint a lovaknál, kedves hallgatóim, hogy azért fontosnak érezze magát a ló, vagyis a kamasz, de ne legyen megterhelve, arra nagyon vigyázzunk, hogy ne terheljük meg, húzzon is, meg nem is, szabad legyen, de visszafogott, éppen úgy, mint a ló, a lovak nagyon érzékenyek, nem lehet csak úgy állongtatni az istállókban őket, futniuk is kell, de nem össze-vissza a karámban, hanem peckesen és szabályosan, de ne érezzék, hogy futnak... Na. Ez a kamasz. Nehéz. Kötőfék. Pányva. De ne vegye észre. Mint a ló.