Rákgyógyszer magyar kutatóktól

Elfogadta a német szabadalmi hivatal annak a kilenctagú rákkutató csoportnak a felfedezését, amelyik már húsz éve dolgozik azon, miképp lehet a tumorsejtek gyógyszerérzékenységét növelni, s ezáltal a terápiák hatékonyságát fokozni. A szabadalmi eljárás védettsége Európán kívül az Amerikai Egyesült Államokban és Japánban érvényes. Ám ez a szempont csak néhány tudósnak fontos, főleg üzletileg. Sokkal lényegesebb, hogy a kutatók a rákgyógyítók előtt tártak fel új lehetőséget, és a jövő dönti el, élnek-e vele.A tudóscsoport vezetői – a 64 éves Molnár József, a szegedi orvosegyetem mikrobiológus professzora, a 34 esztendős Nacsa János, a washingtoni székhelyű Amerikai Nemzeti Egészségkutató Intézet munkatársa és az 56 éves Varga András, a berlini Humboldt Egyetem docense – a Tisza-parti városban, Szegeden ünnepelt és koccintott találmányára, így valamennyiükkel személyesen is megismerkedhettem. Kérdésemre nyomatékosan arra figyelmeztet Molnár professzor, nehogy megtévesszem a kétszázezer magyar rákbeteget. Nem bukkantak csodaszerre, de alapkutatásukkal új távlatokat nyitottak a gyógyszergyárak előtt. Felfedezésük lényegét leegyszerűsítve és közérthetően el is mondja.– Hazánkban évente harminckétezren, a világon pedig csaknem tizennyolcmillióan halnak meg daganatos betegségek következtében, főleg azért, mert a rákellenes gyógyszerekre nem reagálnak. A rákos sejt a neki idegen anyagot egyszerűen kipumpálja, így nem jut elegendő daganatpusztító anyag a beteg sejtbe. Mi a kémcsőben azt kísérleteztük ki, miként lehet a sejt ezen pumparendszerét megbénítani. Ez azért is nagy jelentőségű, mert ebben az esetben a rák ellenszere nem kerül az egészséges szövetbe, és így azt kevéssé károsítja.– Miért fontos a szabadalmi eljárás elfogadása?– Mert a német hivatal ellenőrizte és eredményesnek minősítette a kutatásunkat, s most már a szakma olvashatja is, tehát hozzáférhet a találmányhoz.Külön fejezetet érdemel a szabadalmi eljárás bemutatása, hiszen 1997. október 17-én sok ezer vegyület közül találták meg a legmegfelelőbbet, ami a sejt pumparendszerét teljesen lebénítja. Nemcsak a kutatás hosszadalmas, hanem a találmány szabadalmazása is, és sok pénzbe kerül. A tudóscsoport legtehetősebb tagja, a huszonhat éve Németországban élő Varga András tudott erre költeni, és meg tudta szerezni a német üzletemberek támogatását a borsos számla kifizetésére.– A Németországon kívüli szabadalmazás költségét képtelen lettem volna fedezni. Kerestem négy német tőkést, akik fantáziát látnak találmányunkban. A lehetséges haszon negyvenkilenc százaléka az övék. Természetesen akkor kapnak részesedést, ha felfedezésünkből gyógyszer lesz – mondja Varga.– Hány év kell ehhez?– Én sem tudom. A németországi viszonyok alapján legalább ötvenmillió dollár kell ahhoz, hogy a találmányunkat felhasználva, eljussanak a lehetséges új szer klinikai kipróbálásáig.– Ajánlották-e már felfedezésüket valamelyik gyógyszergyárnak?– Óvatosan kerestem kapcsolatot, de azt válaszolták, akkor jelentkeznek, ha meglesz az első klinikai eredmény. Ám ha ilyennel rendelkeznénk, akkor mi válogathanánk a gyártók között. Biztos vagyok abban, hogy felfedezésünk alapján olyan gyógyszert lehet készíteni, ami a nagyágyúk között szerepel. A rák népbetegség és a népesség csökkenésével a daganatosok tábora is egyre jobban szélesedik.Washingtonban Nacsa János olyan kutatóintézetben dolgozik, amelynek húszezer munkatársa van, és a központ éves költségvetése húszmilliárd dollár, aminek nagy részét a daganatok kutatására költik. Nacsa szerint olyan kicsi és szegény állam, mint Magyarország, nem vállalkozhat, hogy találmányuk alapján gyógyszergyártásba kezdjen. Amerika egészen más, ott az egészségügy húzó iparág, nemrég rekordgyorsasággal három év alatt a felfedezéstől a klinikai kipróbálásig törzskönyveztek egy AIDS elleni szert. Jelenleg az USA-ban tízszer többen halnak meg rákban, mint AIDS-ben, pedig mindkét halálos kór elhárítására nagyjából ugyanannyi pénzt költenek.– A daganatos betegek számának növekedését előidézheti a sugárzás, vírus, környezetszennyezés, de leginkább az a körülmény, hogy az emberiség gyorsan szaporodik – mondja Nacsa János, majd hozzáteszi: Krisztus idején háromszázmillióan voltunk a földön, most hatmilliárdan vagyunk. Krisztus után az első ezer évben tíz százalék körül mozgott a populáció növekedése, majd a XX. században évente tíz-, 1999-től pedig százmillióval gyarapszik a lakosság. A rák népbetegség jellege erősödik. Ezért is reménykedhetünk, nem veszik el valamelyik fiókban szabadalmunk, s mivel felfedezésünknek nincs konkurenciája, így reménykedünk abban, hogy valamelyik gyógyszergyár rástartol a találmányunkra. De azt én sem tudom megmondani, hogy alapkutatásunkat mikor hasznosítja az ipar.Amíg ez bekövetkezik, a felfedezést továbbfejlesztik. A gyorsítást két, Szegedre érkezett amerikai tudós is segíti. Egyébként a szabadalom nemzetközi összefogás eredménye, a német, illetve a magyar állam anyagilag is támogatta Molnárék csoportját. Molnár profeszszor 1974-től kezdte vizsgálni a baktériumok gyógyszerrel szembeni ellenállását, azután tért át a tumoros sejtek hasonló természetének tanulmányozására. Varga egy évtizede kapcsolódott a kísérletekbe, Németországban párhuzamosan tanulmányozta a kérdést. Tíz éve került a csoportba Nacsa, aki korábban tüdőgyógyászként dolgozott. Arra a kérdésre, hogy az elmúlt időben jutottak-e holtpontra vagy olyan gondolatra, befejezik, mert nincs eredmény, nem érdemes folytatni, Varga András így válaszol.– Soha, mert hiszünk abban, hogy sikerül. Az emberiség ügye iránti elkötelezettség ad erőt nekünk.