Rali vagy háború?

Holnap érkezik a 23. Párizs–Dakar-rali mezőnye Nyugat-Szaharába. Az ország több mint felét a marokkói hadsereg tartjamegszállva, az ellene küzdő Polisario Front kijelentette: mivel vezetőivel nem egyeztetett senki a versenyt illetően,jogos önvédelemből meg fogják támadni a résztvevőket. A frontvonalon magyar ENSZ-katonák is teljesítenek szolgálatot.Veszély fenyegeti a harmadik évezred első nagyobb sporteseményét. A nyugat-szaharaiak jól felszerelt hadserege, a Polisario Front kilátásba helyezte, hogy fegyverrel akadályozza meg az általa ellenőrzött területen való áthaladást. A versenyzők 1994 és 1999 között több alkalommal is gond nélkül áthaladtak a térségen, ám az idén a francia szervezők csak a marokkóiakkal egyeztettek, a nyugat-szaharaiakkal nem. Az előbbiek garantálnák ugyan a versenyzők és a stábok biztonságát, de nehéz lesz megtenniük, mert a kétezer-hatszáz kilométer hosszú tűzszüneti vonal Mauritánia felőli oldalán a Polisario az úr.Az őslakos szaharaiak információs minisztere közleményében leszögezi: a tervezett 489 kilométeres szakaszon (Goulimine–Smara) folyó verseny nyílt sértés népe, provokáció a térségben békéltető missziót végző ENSZ ellen, és a marokkóiak kolonizációs törekvéseit segíti elő. Úgy ítéli meg, hogy ezzel sérül a kilenc éve életbe lépett tűzszünet, így nem vállalják a felelősséget az esetleges – és jogosnak tartott – válaszlépésekért.A világ legismertebb raliversenyét tavaly már meg kellett szakítani terrorveszély miatt: akkor Niger területén tartottak a tuaregek támadásától (az önálló iszlám állam megteremtéséért küzdő Mokhtar Mokhtari szélsőséges muzulmán vezető háromszáz fegyverese miatt iktattak be kényszerpihenőt a szervezők). Az ötnapos szünet alatt a nigeri Niameyből légihídon szállították át az egész kompániát a libériai Szabháhba. A rali történetében ekkor indult először magyar versenyző: a Szalay Balázs, Jakab Tamás páros az 59. helyen végzett.Az 1973-ban létrehozott Frente Polisariót (front Saguia El Hamra és Rio de Oro szabadságáért) annak idején a keleti blokk is jelentősen támogatta. Komoly hadseregnek számít (összehasonlíthatatlanul nagyobb tűzerővel, jelentősebb haditechnikával rendelkezik, mint a tavalyi fenyegetők), hiszen huszonöt esztendeje vívja sivatagi harcát a marokkói király csapataival. Az országot 1975-ben ismerte el az ENSZ, de negyedmillió négyzet-kilométernyi területét két ország, Marokkó és Mauritánia felosztotta egymás között. Az utóbbi azóta visszaadta a területeket, Marokkó azonban húzza az időt.1988-ban az ENSZ békét javasolt, és 1991 óta a térségben tartózkodnak fegyvertelen katonai megfigyelők a tűzszüneti egyezmény betartásának ellenőrzésére. Tavaly májustól hat magyar MINURSO-katona is ott van a frontvonalon, akik hetente több ezer kilométert járőröznek szélsőséges időjárási viszonyok között.A Tifaritiben, Bir Lahlouban és más „helyőrségekben” (itt ez tulajdonképpen egy konyhasátort, víztartályt, konténerzuhanyzót és lakósátrakat, valamint generátort jelent) állomásozó magyarok tizenegy nemzet fiaival vannak közös ENSZ-szolgálatban, azt ellenőrzik, hogy valamelyik fél nem kezdett-e időközben új védvonalak építésébe. Ahogyan arról az Ármádia című honvédségi lap decemberi száma helyszíni riportban beszámol, a marokkói hadsereg hihetetlen költséggel húsz év alatt valódi „negatív kínai falat” épített kétezer-hatszáz kilométeren: lövészárkokkal, aknazárakkal, csapdákkal megerősített, négy méter széles, három méter mély árkot vájt a kövek közt. A hivatalos adatok szerint 130 ezer marokkói katona 30 ezer szaharávi harcos ellen védekezne a harcok kiújulása esetén, a helikopterrel is járőröző magyar katonai megfigyelők tankokat, ágyúkat, aknavetőket, sorozatvetőket számolnak meg naponta.Békés megoldást jelenthetne, ha végre megtartanák a népszavazást arról, hova akarnak tartozni az ott lakók. Jelenleg arról folyik a vita, ki voksolhat a terület jövőjéről. Marokkó ugyanis telepesek tízezreit telepítette be, ám őket nem fogadják el a szavazati jog megállapítására hivatott törzsi vezetők. Emiatt Marokkó fellebbezett, s mivel a százezernél is több vitatott jogú szavazó eldöntheti a szavazás végeredményét, most épp patthelyzet van. A huzavona miatt az eredetileg 1995-re tervezett referendumot máig sem sikerült megtartani – a függetlenedni vágyókat hathatósan támogató harmadik szomszéd, Algéria nyugati határainál, Tindouf város szomszédságában öt táborban mintegy százhatvanezer szaharai menekült él évek óta. A háromhavonta meghosszabbított mandátumú MINURSO (amelynek megbízatása február végén jár le) elköltött eddig több mint egymilliárd dollárt, a béketeremtésbe az amerikai James Baker mellett beszállt Edward M. Kennedy szenátor és az EU is, ám Marokkó halogató taktikáját nem tudták semlegesíteni. A királyság nagy valószínűséggel a foszfátlelőhelyek és a tengeri kijárat miatt ragaszkodik a patthelyzethez.A Polisario Front a ramadán előtt humanitárius gesztusként átadott a Nemzetközi Vöröskeresztnek kétszázegy hadifoglyot abból a több mint nyolcszázból, akiket huszonöt év alatt fogtak el. Arra számít, hogy a marokkóiak is elengednek néhányat abból a százötven saharávi harcosból és kétszázhét politikai fogolyból, akik marokkói börtönökben raboskodnak. Ez lapzártánkig nem történt meg.A rali szervezői egyelőre nem tervezik a verseny megszakítását. „Ismerjük a saharávi nép helyzetét. Mi viszont nem politikai, hanem sporteseményt szervezünk, s ebben a munkában a marokkói és a mauritániai hivatalos szervek a partnereink” – fogalmaztak közleményükben. A térség politikai szakértői úgy vélik: a marokkóiak mégsem merik majd megkockáztatni a nyílt konfliktust, ezért az utolsó napon leállítják az áthaladást, s hajón vagy légihídon átszállítják a versenyzőket a marokkói Goulimine-ből a mauritániai Smarába.