Rébusz, rejtélyek nélkül

Mindig örömmel töltött el az az érzés, melyet az ifjúságnál tapasztaltam. Az ifjúmunkások befolyása alatt a megalkuvó felnőtt munkások is kénytelenek lesznek balra menni.” (Rákosi Mátyás beszéde a KIMSZ 1919. júliusi kongresszusán)A mozgalom él, működik. Szívós és elpusztíthatatlan, mint az élősködők. A mozgalom alkalmazkodóképes, s bámulatosan sok megjelenési formája van. A hajdanvolt időkben, amikor még illegalitásba kényszerítették, álcázta magát dalárdának, olvasókörnek, kiránduló csoportnak, testgyakorló egyletnek, vándorcirkusznak, éjjelinek és menedékhelynek. Mivel lényege a megtévesztés, a szabadság idején is szívesen ölt álruhát és maszkot; a félrevezetett emberek biztosítják a mozgalom mindenkori utánpótlását.Napjainkra a mozgalom nemcsak lepaktált az egykori „munkásárulókkal”, de azonosult is velük. Ma a kapitalista dolgozók államát építi, nem agitál a népnyúzó burzsoák ellen, hanem összeölelkezik velük. A mozgalom megértette az idők szavát, sőt diktálni akarja azt. Mint a legnagyobb mozgalmárok egyike, népünk bölcs tanítója, Rákosi Mátyás oly költőien megfogalmazta: az ifjúság befolyása a balramenés legfőbb záloga. A mozgalom mindig harcolt az ifjúságért, hogy lelkük tiszta lapját ő írhassa tele. Ma is így van, csak a módszerek változtak. Ma már nem vonzzák a fiatalokat a munkáskórusok, olvasni nem szoktak, legfeljebb az internetet. Modern eszközökkel kell megnyerni, befolyásolni, manipulálni az ifjúságot, ehhez rugalmasságra, szemléletváltásra van szükség. A mozgalom birtokolja ezen készségeket, s magabiztosan alkalmazza is. Napjainkban a mozgalom nem egyszerűen csak harcos és haladó, de korszerű, európai, internacionalista és globalista is egyben. Mostanában MSZP-nek hívják, de mint a mozgalom történetéből tudjuk, az elnevezés csak múló állapot, a kaméleonléthez ez is hozzátartozik.Tapasztalhattuk, hogy ha a társadalmi mimikri megkívánta, az MSZP mily serény buzgalommal hozott létre civil szervezeteket. Egy éve, amikor a csonka tévékuratóriumok ellen tiltakoztak, nagy hirtelen előhúztak a talonból valami nagyon független és objektív társulást, amely szívfacsaróan jajongott a sajtószabadság durva megtiprása miatt. A párt csak parlamenti eszközökkel tiltakozott, az utcai demonstrációt meghagyta a civileknek. Pár nap múltán egy újabb, addig teljesen ismeretlen civil szervezet lépett elő a történelmi homályból, hogy fáklyás menetet szervezzen az éji homályban. Akkor a Várban elesett magyar s német katonákra való emlékezés háborította fel az ifjúság haladó erőit. A két szervezet aktivistáiról azóta sem hallottunk, jobban mondva hallunk nap mint nap, úgy hívják őket, hogy BIT. Ők lennének hivatva betölteni a hajdan volt ifjúmunkások szerepét, ám a „munkás” kifejezést túlzás volna alkalmazni rájuk. Pontosabb lenne az „ifjútőkés” megnevezés, mert a mozgalmi munkán túlmenően jobban szeretnek másokat dolgoztatni.Sok sikerrel kecsegtetett a Xénia-láz nevezetű hisztéria is. Természetesen nem a párt állt a gyerekek hülyítésének hátterében, még csak nem is a BIT, hanem baloldali elkötelezettségű magánszemélyek. Az csak véletlen egybeesés, hogy a párt érdekeit is szolgálták. A Xénia-lázzal az volt a baj, hogy túlságosan fiatal rétegeket célzott meg. A kisiskolásokból csak hosszú idő elteltével lesz szavazó, ezért a párttal kapcsolatban álló, de attól függetlenül működő magánszemélyek türelmetlenné váltak, s megpróbálták a szülőket is hülyíteni. Abból meg botrány lett, s a Xénia-láz előbb hőemelkedéssé enyhült, majd elmúlt, mint a tavaszi nátha. Komoly dilemmája a mozgalomnak, hogy foglalkozzék-e a legfiatalabbakkal, óvodásokkal, általános iskolásokkal, mert a rájuk fordított energia olyan hosszú távú befektetés, ami nem biztos, hogy megtérül valaha. A pártállam idején, amikor úgy hitték, hogy örökre berendezkedtek, már a bölcsőben megkezdődhetett a fejtágítás, a gyerek úgyis a mozgalom alkotóelemévé cseperedett, ha akarta, ha nem. Ma viszont minél gyorsabban szavazatra kell váltani a gondoskodást. Mit érnek vele, ha lurkók millióinak fejét teletömik úgynevezett szociáldemokrata értékekkel, de közben elveszítik az éppen esedékes választást? Nem csoda, ha nehéz szívvel, sajgó lélekkel Csillebércről is lemondtak, talán az a közel kétmilliárd forint, amennyiért elpasszolták a tábort, enyhíti valamelyest fájdalmukat.Az iskolaszövetkezet viszont elsőosztályú ötlet. Tizenhat évesnél idősebbeknek diákmunkát szerezni, rendezvényeket tartani, táborokat szervezni minden szempontból jövedelmező vállalkozás. Még túl direkt politikai propagandára, mozgalmár agitációra sincs szükség. A fiatalokban megmarad, hogy ki segítette őket munkához, kinek köszönhetik, hogy némi zsebpénzhez jutottak – az ilyen „önzetlenség” gyorsan voksokra váltható. A Rébusz Iskolaszövetkezet egyszerű, ártatlan üzleti vállalkozás. A papírjai biztosan rendben vannak, a közterheket is nyilván pontosan fizeti. Senkinek semmi kifogása nem lehet. Hogy januárig olyan elnöke volt, aki az MSZP tagja, hogy a szövetkezet budapesti irodája a BIT Köztársaság téri székhelyén van bejegyezve? – na és! Ki tiltja egy MSZP-s tagnak, hogy vállalkozzék, hol van az előírva, hogy a Köztársaság téren nem működhet cégiroda? A Rébuszban nincs semmi rejtélyes, oly makulátlanul és átláthatóan áll előttünk, mint egy szocialista képviselő üvegzsebe. Nem kétséges a szövetkezet hasznos volta sem. Munkát szerez a diákoknak, akik így nem a szüleiket nyúzzák, hogy megszerezzék a hamburgerhez valót. Sőt, egyenesen a McDonald’s-ba küldik dolgozni az ifjút, ott aztán tömheti magát rogyásig. Abban sincs semmi kivetni való, hogy a szövetkezet internetes honlapján az szerepel, miszerint „a legtöbb budapesti McDonald’s étteremben a diákok foglalkoztatása a Rébusz Iskolaszövetkezet közreműködésével, illetve szervezeti keretei között történik”. Éles piaci verseny van, bizonytalan viszonyok, ahol lehet, ott egy vállalkozás szeret biztosra menni. Néhányan furcsálhatják, hogy egy, a proletár világforradalomnak elkötelezett, balos öntudatú tőkés egy multicéggel kokettál, de mit csináljon szegény, ha a diákoknak csak elenyésző töredéke kíván sittet hordani, acélt csapolni, cipőfelsőrészt csirizelni, vagy más rendes proletár foglalatosságot űzni? Azon se lepődjünk meg, hogy a szövetkezet a diákok béréből lecsippent egy keveset, hiszen ez egy profitorientált vállalkozás, nem valamely szeretetszolgálat. Az meg egyenesen természetes, hogy a Rébusz és a BIT internetes honlapját összekötötték, tudja meg a diák, honnan szakadt rá az a sok jó, ami a szövetkezeti tagsággal jár. A diák pedig hálás, főleg ha szabadtéri fesztivált is szerveznek neki, meg streetballversenyt. De akkor milyen hálásak és boldogok lehettek, amikor a Tudod hol élsz? című ifjúsági vetélkedőn megpillantották Földes Györgyöt és Lampert Mónikát. Hol élnek? – csak rájuk kell nézni és megtudják. Akkor meg egyenesen a torkukon akadhatott a hamburger, amikor a parlamentben járván találkoztak Kovács Lászlóval! Mutassanak még egy szövetkezetet vagy bármilyen más szervezetet, amelyik ily sokrétűen gondoskodik tagjai jólétéről, művelődéséről, szórakozásáról, testi, szellemi, lelki épüléséről.Ám ne feledkezzünk meg a bölcs tanító már idézett útmutatásáról a megalkuvó felnőtt munkásokkal kapcsolatban. A Rébusz szorosan együttműködik a szombathelyi Ifjúsági Kabinetirodával, amely büszkén közli magáról, hogy a gyerekek révén a szülőkkel, nagyszülőkkel is kapcsolatot teremt, nekik is tud programokat ajánlani. (Ők is megnézhetik Lampert Mónikát.)A mozgalom jövője biztosítottnak látszik.