Salsaestek és kommunizmus

Útinapló segítségével megismerni a világot olyan, mint ha egy filmet csak az újságokban megjelenő kritikák alapján akarnánk értékelni. A közvetítő közegben ugyanúgy elvész a film alkotóinak üzenete, látásmódja, mint egy nép karaktere, egy étel íze vagy a levegő különleges illata. Az írónak éppen ezért nem a nevezetes helyek árnyalt megfestése, nem az események minél pontosabb leírása, hanem az utazás során megtapasztalt hangulat, a kitapintott atmoszféra visszaadása a legnehezebb feladata.Serdián Miklós György a kommunizmus világméretű bukása utáni Kuba életét próbálja meg elénk tárni Havannai napló című írásában. A magyar olvasó számára szinte paradoxont jelentő fogalom: a karibi szocializmus mindennapjainak leírása nem túl pontosan vezetett napló formájában tárul elénk. A színhelyek a hatvanas–hetvenes évek Budapestjére emlékeztetnek, csak Havannában Trabantok és Wartburgok helyett ősrégi, még a forradalom előttről maradt amerikai autók járják az utakat, és télen nem a hó, hanem a forró esőt hozó monszun okoz gondot. Az áruházak szűkös választéka, a hivatalnokok érdektelensége vagy a megélhetésükért küzdő emberek leleményessége azonban mindenkinek ismerős lehet, aki megtapasztalta a Kádár-rendszer puha diktatúráját.Az író bevezet bennünket a kubai magyar emigráció világába is, ahol a mindennapok egyhangú salsaestek, részegítő rum társaságában elkövetett rendszer elleni izgatások és szivarcsempésztúrák ritmikus váltakozásában telnek. Egy-egy jól sikerült leírás nyomán szinte érezzük a havannai levegő forróságát, a lerobbant taxik ülésének kárpitjába szívódott dohányfüst szagát, halljuk az élelemmel, dollárral vagy akár testükkel seftelő félvér asszonyok kiabálását.A kubai légkör felélesztését szolgálják a könyvben található fényképek is, de ezenkívül a mű végén ajánlott, Wim Wenders dokumentumfilmje nyomán elhíresült Buena Vista Social Club zenéje is sokat segíthet.A hangulati elemek mellett azonban a cselekmény vázlatos marad, az események olyan álmos lassúsággal követik egymást, mint ahogy az ügyintézés halad egy tipikus kubai irodában. A könyv minden lapjába beivódott a lomhaság, a kényelem, a ma hiábavalósága és a közömbösség, amit az árnyalt értelmű kubai spanyol manana szó tud a legjobban visszaadni.Ezért az események háttérbe szorítása a látszat ellenére az atmoszféra egyik legkifejezőbb eszközévé válik. Az író másik módszere a spanyol szavak, különösképpen a havannai szleng szövegbe való beemelése. A legtöbb esetben ezzel a technikával sikerül különleges ízt adnia a mondatoknak, de a könyv vége felé, amikor Castro beszédeinek akár egész bekezdését is idézi, már túlterheli a textust. A könyv közepe, a magyar újságokból vett szemelvények sora is csak akadályozza a mű zökkenésmentességét. A valóság és a hírek alapján megszűrt világ közötti ellentétet akár egy cikk segítségével is lehetett volna érzékeltetni, az összefüggés nélküli, a mű egységét megbontó idézetek ezért feleslegesnek tűnnek.Mindezek ellenére a könyv kitűnő szórakozást ígér azoknak, akik szobájuk biztonságából nemcsak megismerni akarnak, hanem megérezni is vágynak egy különleges világot.(Serdián Miklós György: Havannai napló. Editio Plurilingua, Budapest, 2000. Ára: 900 forint)