Szamárbőgés nem hallatszik az égig

Az erkölcs és a jog sokszor éppencsak futólag találkoznak egymással. Olykor megmérkőznek, és a jog kerül ki győztesen. Mert rendnek kell lenni. A jog nevében egy sokgyerekes anya napokon belül utcára kerül, gyerekei pedig intézetbe azért, mert lakását valamikor egy csalótól vette. A hivatalok hárítanak, és mindkét fülüket becsukják. Titokban talán azt hiszik: szamárbőgés nem hallik az égig. Az pedig már végképp senkit sem érdekel, hogy a gyerekek már eddig is jócskán sérültek: nevelőapjuk éveken át szexuálisan zaklatta őket.Mindenki olyan virágot szagol, amilyet leszakít – mondta a rendőr, amikor Júlia hozzá futott nagy bajában. Aztán hozzátette a sokat tapasztalt: felveszem én a bejelentést, de ugyan ki védi meg magukat?És tényleg ki? De Júliát ez már nem érdekelte. Csak az, hogy élettársa ne bántsa többé a gyerekeit. Mert bántotta őket éppen eleget, mikor vállfával, mikor a kutya pórázával. És mérgében a szekrényt meg az ajtót is szétverte, ha az asszony túl gyorsan fordult ki a csapás elől. De Júlia igazából akkor határozta el magát, amikor egy éjszaka gyanús hangokra ébredt, és a tizenegy meg tizenhárom éves lányok végre elmondták neki, hogy nevelőapjuk éjszakánként beoson a szobájukba, és mindenféle dolgokat művel velük.– Elém álltak, és éreztem, mit fognak mondani. Akkor azt hittem, meghalok. Időt kértem tőlük, hogy összeszedjem magam. Mi mást tehettem volna?Júlia akkor ment a rendőrségre a gyerekeivel. Onnan pedig két hónapig az SOS Krízis Alapítvány menhelyére, amelynek címéről soha senkinek egy szót sem lehet elmondani, mert mindig lesznek asszonyok, akik verekedős férjük elől bujdokolnak. Bujdokoltak hát ők is, mind a heten, az egyéves legkisebbel együtt, aki mindig sírva fakadt, ha az apja hangját meghallotta. És bár már négyéves, azóta is elfut, ha vendég érkezik a házba. És nem mozdul, csak a macskát szorítja magához szótalan, úgy pislog kifelé a kisszoba sarkából.– Érzem, tudom, egyéves kislányát is bántotta, bármit is mond az apja, hogy csak a két nagyobbat. A nagylányok pedig? Krisztának már csak az arca a régi. Régebben minden érdekelte, nem győztem a kérdéseit. De azóta épphogy átbukdácsol némely tantárgyból. Regina meg azonnal visszalázasodik, ha az orvos azt mondja: mehet iskolába, meggyógyult. Pedig azóta máshová írattam őket, de ott is kiderült, mit tett velük az az ember.– Nem megyek én bolond doktorhoz – mondja Kriszta, és tényleg nem megy. Akkor sem, ha éjszaka még mindig a nevelő- apjáról álmodik. Hogy is mesélhetné el egy idegennek, mi történt velük?Sosem múló félelemKét hónapnyi bújkálás után elfogták, és tavaly március óta börtönben van a férfi, kiskorúak veszélyeztetése és szexuális zaklatása miatt. Akkor végre megnyugodhattak és hazatérhettek az SOS házból, ahol meghúzták magukat. Addigra már a verés nyoma is eltűnt a testükről. De hiába ül börtönben a férfi, a félelem beléjük költözött. Az anyjukba pedig egy újabb rettenet is, mióta néhány napja becsöngetett hozzájuk a végrehajtó, hogy azonnal hagyják el a lakást. Egy papírt mutatott, amin az állt: jogcím nélküli lakásfoglalók, mind a nyolcan, mert tavaly augusztusban hat gyereke mellé Júlia két újabb gyereket is magához vett.– Senkinek sem adom a két nagyfiút. Ki törődne velük? Mert az anyjuk biztosan nem – mondja.– Néni, néni, gyere nézd meg a kiskutyákat – zeng a kórus, de anyjuk csendre inti őket. A doberman is megnézi magának az idegent. Egyre közelebbről, szigorúan vizslatja. Végül dönt, és váratlanul hatalmas csókot nyom az óvatlan fülére. Dávid, az egyik nagyfiú az ágy végében pislog. Minden szóra figyel, aztán a konyhába indul, éhesek a kicsik.Júlia mostanában állandóan a hivatalokat járja. Kérelmeket fogalmaz, ki tudja hányadszor. Már három éve ezt teszi, amióta kiderült, hogy lakását egy csalótól vásárolta.1996-ban kilencedik hónapos terhesen a hatodik gyerekével és már megint egyedül az összes többivel, mert párja akkor éppen új nőjénél lakott, Júlia jelentkezett egy újsághirdetésre. Két szoba, kicsit elhasználtan, sebaj, csak lakás legyen és lakható.– Láttam én a tulajdoni lapot, hogyne láttam volna, és a személyi igazolványát is annak az embernek. Csak arra nem figyeltem, hogy saroképületben lévő lakást mutat nekem. Mert hiába van a bejárat az egyik utcából, hivatalosan a ház a másik utcához tartozik. Azt csak jóval később tudtam meg, hogy a tulajdoni lapon szereplő cím nem is létezik. Úgyhogy aláírtam a szerződést, azzal, hogy most kifizetem a vételár felét, egy év múlva majd a többit is. Addig pedig albérlőként lakunk ott.– Júlia becsengetett hozzám, bemutatkozott, ők az új lakók, megvették a lakást – meséli Teri néni, a közvetlen szomszéd, aki azóta baráttá avanzsált és a gyerekek pótnagyijává. Akihez át lehet szaladni bármikor, ha sürgős megbeszélni- vagy tanácsot kérni való akad. És bizony akad. Főleg most, amikor utcára kerülhetnek mindannyian.– A két fiút azonnal elveszik, hiszen csak nevelem őket – folytatja Júlia egyre csendesebben.– A többivel pedig ki tudja, mi lesz? Mert hiába szól úgy a törvény, hogy szociális okokból gyermeket szülőtől el nem vehetnek, mégis elveszik, ha nincs fedél a fejük fölött.Levél a lakóktólEgyik szemét talán be is csukta volna az önkormányzat, és maradhattak volna lakásukban, ha nem születik egy levél a ház lakóinak aláírásával: a gyerekek zajosak, feleselnek a felnőtteknek és rongálnak.– Így hát semmi sem lett az alpolgármester ígéretéből, hogy találnak valamilyen megoldást nekünk.Járja hát a zuglói önkormányzatot már évek óta Júlia, hiába. Egymás után születnek az elutasító határozatok. Hiszen önkormányzati lakást vásárolt. Az pedig egészen más kérdés, hogy becsapták. És az is más, hogy hat gyerekkel.Az önkormányzat pedig teszi a dolgát: perel, és megszabadul a jogcím nélküli lakáshasználóktól. Hiába ír levelet a családgondozó, hogy az asszony „gyerekeit a lehetőségekhez képest tisztességesen neveli. Díjhátrálékuk nincs. Férje börtönben van.” Meg: „kliensünk több éve áll szoros kapcsolatban intézményünkkel, együttműködő, közös megállapodásainkat mindig betartja.” És hiába írja azt is, hogy: „a család életében javulást jelentene, ha segíteni tudnánk lakásban maradásukat.” Júliáék mégsem maradhatnak.Urbán Zsuzsa családgondozó már sokszor meglátogatta Júliáékat. Bár mindannyiszor váratlanul érkezett, a gyerekeket sohasem találta elhanyagoltan.– A lakók vélt és valós sérelmei összekeveredtek és feltupírozva levél lett belőlük – mondja Urbán Zsuzsa. – De pontról pontra senki nem fogja felülvizsgálni. Az tény, hogy Júliáékhoz sok gyerek jár. De melyik családhoz nem járnak a gyerekek barátai? Azt sem tartom kizártnak, hogy a nagyobbak feleselnek a házban lakóknak. De ez nem lehet főbenjáró bűn. Ha viszont ezt a lakást elveszítik, lehetetlen valamikor is másikhoz jutniuk. Lehet, sok minden felróható Júliának, de a gyerekeit semmiképp sem kellene elvenni. Pedig ez történik, ha nem lesz hová vinnie őket.Kovács Zoltán, a szociális bizottság elnöke szerint mindennel takaródzik az, aki feketén lakást vásárol, és Júliához hasonló helyzetbe kerül. Zuglónak három szociális szervezettel is szerződése van, segítségükkel Júliáék átmenetileg szállást kaphatnak. Hogy később mi lesz? Az önkormányzat nem ad lakást az önkényes lakásfoglalóknak. És nem csak az önkormányzatok feladata, hogy a perifériára szorultakon segítsen. Más hivataloknak, minisztériumoknak is tenniük kell értük. Bár megérti a család helyzetét – folytatja az elnök –, hivatalból mégis a lakók aláírásának kell hitelt adnia és nem Júliának. Akinek ugyanaz a felelőssége, mint minden szülőnek: csakannyi gyereket szülni, amennyit felnevelni is képes.FenyegetésekDe nemcsak az önkormányzathoz érkeztek levelek, hanem Júliáékhoz is, aláíratlanul. Pontos címmel és utasítással az egyik, hogy ennek és ennek az utcának melyik üresen álló lakásába költözzenek be észrevétlenül, csak régi lakásuk kulcsát előbb postázzák az önkormányzathoz. Jó lesz tudomásul venniük végre, nekik itt maradásuk nem lehet. Utcára teszik őket, az évek óta mozdulatlan autójuk mellé és gyerekei állami gondozásba kerülnek. Időközben másmilyen levél is jött, színes újságokból kiollózott betűkkel: „Vigyázz! A szélvédő után a családod kerül sorra, le fogják önteni sósavval.”Júlia is írta a maga leveleit, miniszterelnökhöz, szociális és családvédelmi miniszterhez. Válaszok is érkeztek, hogy sajnálattal közöljük, nem áll módunkban, és hogy nem a mi feladatunk, hanem az önkormányzaté. És a nagycsaládosok szervezete is csak azt tudta válaszolni neki: keressen egy jó ügyvédet és esdekeljen az önkormányzatnál. Amit Júlia meg is tett, bőségesen.A gyámhatóság tisztviselőjének már hivatalból is kételkednie kell, mondja az ügyintéző. De voltak már, és lesznek még sokan, akik kockás papírra vetett adásvételi szerződéssel vásárolnak lakást. Akárcsak Júlia, aki belesétált a csapdába, így jog szerint lakásfoglalónak minősül. A lakók levele, amelyben Júliáékra panaszkodnak, a gyámhatósághoz is eljutott. Vizsgálatot rendeltek el. A gyermekjóléti szolgálat munkatársai ottjártukkor cserfes, jól gondozott gyerekeket találtak, és semmiképp sem elhanyagoltakat vagy veszélyeztetetteket.Júlia járja a hivatalokat továbbra is, bár fogyó reménnyel. A zuglói önkormányzat munkatársainak pedig éppenséggel elegük is lehet belőle.De egyebet nem tehet az aszszony.Bármi is történt eddig, Júliának és hat gyerekének költöznie kell, és a két befogadottnak is, intézetbe. Ha önszántukból nem, hát karhatalommal, a hírek szerint január 30-án. Legjobb esetben néhány hónapig átmeneti szállásra kerülnek.Hogy később mi lesz velük?Ki tudhatná?