Szánalmas diadal

„A népnevelők százezrei indultak harcba, hogy milliókkal beszélgessenek. Újabb százezrek ismerték meg és ismerik meg holnap a párt, az állam politikáját, hatalmas békealkotásaikat, népünk elszánt küzdelmét egy erős és boldog országért. Pártszervezeteink úgy irányítsák a népnevelőket, hogy minden munkahelyen, minden lakásban késedelem nélkül induljon harc a győzelemért.”Választások mesterséges lázában égett az ország 1953 tavaszán. Négy év telt el az első „népfrontválasztás” óta, amikor a magyar népképviselet addigra 101 éves történetében már csak egyetlen lista és egyetlen alternatíva, a dacos „ellenszavazat” létezett. Ezt a négy esztendőt Magyarországon Sztálin, a birodalmi fővezér és Rákosi Mátyás, az ő legjobb magyar tanítványa neve fémjelzi. Bár Sztálin 1953 márciusában meghalt, Magyarországon Rákosi hatalma teljében volt: a Magyar Dolgozók Pártja, az egyetlen párt csalhatatlan főtitkáraként, a Minisztertanács elnökeként a terroron alapuló totális diktatúra működtetésével soha nem látott hatalomra tett szert.Úgy tűnt, az országot öt év alatt sikerült teljesen alávetni a marxizmus–leninizmus–sztálinizmus ideológiájának, a szocializmus építésének. Az 1945-ben és 1947-ben még oly hősies kiállás a demokrácia, a nemzeti és polgári értékek, a keresztény erkölcs mellett már a múlté. 1953 tavaszán „választásokra” szánta el magát Rákosi Mátyás, nem utolsósorban azzal a szándékkal, hogy Moszkvának bizonyítsa erejét, hatalma szilárdságát. Ehhez az kellett, hogy a magyar lakosság minél nagyobb számban járuljon az urnák elé annak ellenére, hogy választási lehetőség valójában nem volt. Csak a Magyar Függetlenségi Népfront fedőszerve alatt induló állampártra lehetett szavazni, vagy kockáztatva a megtapasztalt retorziót, ellene. Valószínűtlennek látszott, hogy a semmiért, a nihilért sokan vállalnák a megtorlást. A lényeg tehát a minél nagyobb arányú részvétel volt, ami a szocializmus mellett felsorakozó magyar nép egységét volt hivatva demonstrálni. A lakosság mozgósítása érdekében „népnevelőket” jelöltek ki, akik azt kapták feladatul, hogy biztosítsák a magas részvételi arányt. Ugyancsak cél volt a lakosság „megagitálása”, meggyőzése a szocializmus eredményeinek nagyszerűségéről. E történet hősét is népnevelőnek jelölték ki a hivatalban, ahol dolgozott, egyike volt azon keveseknek, akik „pártonkívüliként” kapták a feladatot; ezzel is hangsúlyosabb lett a választások „népfrontos” jellege.