Szelíd vadak Bőszénfán

A Zselicség közepén, a Bőszénfa környéki területeken végigfutó úton gyakran csak a magas vadkerítések tűnnek fel az arra járóknak. Pedig itt található az ország kevés zárt szarvastenyészeteinek egyik legnagyobbika.Tizenöt éve Új-Zélandon tett tanulmányutat a Kaposvári Egyetem Állattudományi Karának jogelődje, a kaposvári mezőgazdasági főiskola vezetése , ahol a gímszarvas, dámvad zárt tartását is tanulmányozta. Az út előzménye az volt, hogy röviddel előtte csaknem száz szarvast exportáltak a jó genetikai képességű magyar állományból az új-zélandi telepekre. Akkor fogalmazódott meg az ötlet: Kaposvár mellett létrehozni egy kísérleti telepet az egyetem saját területén.A Pannon Lovasakadémia és Mezőgazdasági Szakközépiskola Szarvastelepe nevet viselő tenyészet első kertje Gálosfán, négy hektárnyi földön kezdődött.– A szarvas igen alkalmas a zselici térségben való tartásra, a kisértékű, tíz aranykorona alatti legelőket is jól hasznosítja – mondja Nagy János, a szarvaságazat vezetője. – Megél a száraz talajú domboldalakon, vagy éppen a vizes völgyekben, a savanyú talajon is. Olyan egybefüggő területek hasznosíthatók vele, amelyekkel a mezőgazdaság nem boldogul.Az első borjút még mesterségesen táplálták. A szarvastej részletes analízise után készítettek tápot, s hamarosan fölszaporodott az állomány. A szelíd, kézhez szokott állatokon etológiai, állattenyésztési kísérleteket is végeztek. Többnyire parazitológiai, szaporodásbiológiai kérdésekre keresték a választ.A kísérleti telepként indult kezdeményezés mára komoly gazdasággá nőtte ki magát. Negyven hektáron 600-700 szarvasból álló törzsállománnyal dolgoznak az állam által fenntartott intézményben. A bőszénfai telep közel ezerötszáz hektáron terül el. A Dél-Dunántúlon 1990-re túl nagyra növekedett a szabadon élő gímszarvas- állomány. Azzal, hogy rendszeresen szállították a telepre a befogott állatokat, az erdők vadállományát is szabályozták. A szaporulat következtében azonban olyannyira földuzzadt az állomány, hogy tenyészállat-értékesítési lehetőségeket kellett keresniük.A mai napig ez a szarvastelep fő profilja, s értékesítenek húst is. Ha a számítások beválnak, még ez év elején elkészülnek a vadfeldolgozó engedélyezési tervei, amely közvetlenül segíti majd piacra jutásukat. Míg hazánkban a vadászatnak történelmi hagyományai vannak, az elejtett szarvas húsa még ma is csak a megszerzett trófea melléktermékének számít, az állat zárt kertben tartása pedig szinte szentségsértés. A vadgazdaságok nagy része úgy gondolja, a nagy vadlétszámú szabad erdőkkel is kielégítheti a hazai vadhússzükséglet.A magyar konyhától nem idegen a vad. Mégis félő, hogy a jobban támogatott és évtizedekkel előttünk járó szisztéma szerint előállított új-zélandi hús foglalja el azt a szűk helyet, amit a hazai, alig húszdekás fejenkénti évi fogyasztás jelent. A feldolgozott, ellenőrzött árunak a feketepiaccal is meg kell birkóznia. Az éttermek asztalaira kerülni csak alacsony árral lehet. Vannak olyan vendéglők, amelyeknek az illegális vadászatból folyamatos ellátásuk van, szól az anomáliákról az ágazatvezető.Az új feldolgozó elkészültéhez 30-35 millió forintra lenne szükség. A bőszénfai szarvastelep zárt tartása miatt minden évszakban folyamatosan szállíthat majd húst nemcsak a régiós, de az országos piacokra is.