Távol Medinától, avagy a tolerancia évadja

Szinte észrevétlen maradt a hír: ismét tisztelet övezi Omar Khajjámot,a kilenc évszázaddal ezelőtt élt perzsa poétát – perzsa földön.Nem tévedés, a nagy hír valóban ez: Iránban újból lehet szeretettel és elismeréssel szólni az egyik legnagyobb perzsa költőről, a bor és a szerelem valahai megéneklőjéről. Kinek szépséges, ám nagyon is világias verseit s egész életművét az 1979-es iszlám forradalom – nem deklaráltan ugyan, de – fátyollal borította. A hallgatás fátyolával.Ám nemrégiben nemzetközi szemináriumot tartottak Khajjámról és életművéről Nisápurban; abban a városban, ahol a költő született és végső nyugalomra talált. S ahol most „rehabilitálták”. Bár rehabilitálásra nem volt szükség. Iránban a nagy költők az idők kezdetétől afféle laikus istenségek, akiknek egy-egy mondatát idézni is elégséges ahhoz, hogy bármiféle vitát hatásosan lezárjanak. S ezek az „istenségek” perzsa földön mind a mai napig érinthetetlenek. Még a Khomeini nevével fémjelzett iszlám forradalom legsötétebb esztendeiben sem támadták őket nyíltan. Ugyan ki mert volna „belekötni” olyan költőbe, mint Szádí, Háfiz vagy Firdauszi? És Omar Khajjámba? Senki, legalábbis hivatalosan.Az 1048-ban (?) született Khajjám csillagásznak és matematikusnak is zseniális volt, s tán korának legbriliánsabb elméje. Írásait formálisan sohasem tiltották be. Csak néhány militáns mullah és köre gyűlölte őt, s az iszlám forradalom türelmetlenebb esztendeiben üldözés várt azokra, akik nem mondtak le négysorosainak idézéséről.Vajon mivel kelthetett ez a XII. században elhunyt költő ily szenvedélyeket és gyűlölséget? Mindössze azzal, hogy nevét – hiába sok egyéb csudálatos teljesítménye – elválaszthatatlanul a borral és a hedonizmussal kapcsolták össze. Ez persze nem alap nélkül való, de csak az irgalmatlan türelmetlenek szemében tűnik provokációnak.„Te éppen meglöttyintetted az én boromat, Uram. Eltorlaszoltad előttem az élvezet útját, Uram. Kiöntötted a földre az én gránátalma-színű jó vinkómat, Uram. Isten bocsásson meg nekem, de nem vagy te részeg, Uram?”Csakis a nagy alkotók s a nagy misztikusok merhetnek ily szavakkal fordulni a Teremtőhöz. Khajjám vajon közülük való volt-e? A kérdés ma is válaszra vár csakúgy, mint annak idején, amikor a költő imigyen válaszolt meg cenzorainak: „Látod ezeket a tudatlanokat, ők uralják a világot. Ha nem vagy közülük való, hozzájuk hasonló, hát hitetlennek neveznek téged. Hagyd csak őket a csudába, Khajjám, járd a magad útját!”Nos, akik az abszolút igazság birtokosainak hitték magukat, valóban csak gyűlölséggel pillanthattak erre a szabadgondolkodóra, aki a „turbános tiszteletreméltóknak” tiszteletlenül pökte oda: „Cseréljétek fel a turbánotokat jóféle kis borral! És a kobakotokat, sajnálkozás nélkül, takarjátok gyapjúsapkával!”Ezeket a szavakat – amelyeket az iráni rendszer ellen lázongók az elmúlt években többnyire csak titokban mormoltak – most ismét lehet hangosan szavalni. Jele ez (is) annak, hogy Irán – változott. Sőt változni is fog.A hallgatás után ismét megszólaló Khajjám persze azt is jelzi a magát műveltnek mondó Nyugat számára, hogy a mozlim identitás nem azonos azzal, amit az európai ember előítéletesen annak vél és deklarál, miközben a Koránnal felnőtt népeket sommásan integristáknak és türelmetleneknek minősíti.Egyébiránt mintha Európában is változóban volna valami. Ha Omar Khajjám megidézése perzsa földön az iráni változások minőségét tükrözi, akkor egy Milánóban a minap rendezett konferencia tán az európai gondolkodás kicsit toleránsabbá válását jelzi. Mármint nem a homoszexuálisok és a prostituáltak iránti türelem megnövekedését (hisz az efféle türelemből, úgy tűnik fel, van bőségesen), hanem a más kultúrák iránti megértés erősödését.Az óriások nyomdokain címmel megrendezett érdekes konferencia témája a különféle kultúrák és nemzeti identitások helyzete. Az Amin Maalouf (nálunk is ismert libanoni író), Igor Mann, Junisz Taufik és más neves alkotók részvételével tartott összejövetelen az iszlám országok identitási válságáról, kulturális-szellemi életük dilemmáiról esett szó. Kiderült – ha valaki nem tudta volna –, hogy ezeknek az országoknak szintén többféle identitásuk van, s korántsem egységesek és nem változatlanok kulturális-intellektuális téren sem. Még egy országon belül sem. Egyiptomban például 1992-ben meggyilkolták az integristák ellen föllépő esszéistát, Farah Fodát; ám a fáraók földjén ma már élénk liberális kultúra (is) virul. Vagy Algériában – ahol néhány évvel ezelőtt még vegzálták Rasid Budzsedra írót – ma megint nem kell tartani az integristák kultúrafojtogató fenyegetéseitől. 1998-ban a Salman Rushdie-ra kimondott halálos ítéletet vonta vissza a teheráni rezsim.Aszia Dzsebar algériai írónő nemrég jelentette meg legújabb könyvét Távol Medinától címmel. Művében újraértékeli a Mohamed környezetében élt nők szerepét; bevallása szerint azzal a céllal, hogy példát mutasson a mai kornak, s hogy újraértékelődhessék a nők helye és szerepe a mai mozlim világban. Az új idők üzenete ez a könyv csakúgy, mint Omar Khajjám újbóli feltündöklése.