Trója égi hősei

Kétszáz évvel ezelőtt, amikor felfedezték az első kisbolygót, még senki sem gondolta, hogy e parányi égitestek az ezredforduló egyik legnagyobb kozmikus fenyegetését jelentik majd Földünk számára.Nevezetes eseménnyel köszöntött be a csillagászat történetében a XIX. század. Kétszáz évvel ezelőtt, 1801. január 1-jének hajnalán a palermói obszervatóriumban egy olasz csillagász, Giuseppe Piazzi felfedezte az első kisbolygót, a Cerest. Ez a lelkes kutató, aki még az új évszázadot köszöntő szilveszter éjszakáján is távcsöve mellett virrasztott, és jelentős felfedezést tett. Mit tudunk ma, kétszáz évvel később a kisbolygók népes családjáról?Piazzi 1746. július 16-án Ponte di Valtellinában született. Elismerésre méltóan sokrétű tudományos tevékenysége ellenére Piazzi nevét mindenekelőtt a Ceres felfedezése okán jegyzi a csillagászat története. Az említett éjszakán, az új évszázad első hajnalán egy, a korábbi feljegyzéseiben szereplő, halvány csillagocskát keresett. Eközben bukkant rá a térképeken nem szereplő égitestre, amelyről néhány napi gondos megfigyeléssel megállapította, hogy lassan elmozdul az állócsillagokhoz képest. Először arra gondolt, hogy új üstököst talált, a felfedezést így is jelentette be. Adatait elküldte a kor legtekintélyesebb matematikus-csillagászának, Carl Friedrich Gaussnak, aki megállapította, hogy Piazzi valójában a Mars és a Jupiter között keringő új bolygót fedezett fel. Piazzi az égitestnek a Ceres nevet adta.Hamarosan más csillagászok hasonló égitestekre bukkantak. Az éjszakai égen leginkább a csillagokhoz hasonlítottak, ezért kapták – régies, görög eredetű szóval – az aszteroida, azaz csillagszerű elnevezést. Magyar elnevezésük – a kisbolygó – ezzel szemben kifejezi, hogy ezek az égitestek a Nap körül keringenek, ugyanakkor méretük jóval kisebb a Naprendszer ismert bolygójéinál.A XIX. és XX. században százával, sőt az utóbbi évtizedekben ezrével fedezték fel az újabb és újabb kisbolygókat. Ma már csaknem tízezernek ismerjük a pontos pályáját. A Nap körül keringő kisbolygók számát a csillagászok százezer körülire becsülik, tehát még mindig csak kis részüket sikerült felfedezni.A négy legnagyobb kisbolygó (a Ceres, Pallas, Juno, Vesta) átmérője csak néhány száz kilométer, vagyis jóval kisebb a Holdénál. Az összes többié kisebb száz kilométernél, de ismerünk már tíz kilométernél kisebb átmérőjű, valóban parányi kisbolygót is. Valószínű, hogy nem lehet éles határt húzni a kisbolygók és a meteorok között. Minél apróbbak az égitestek, annál több van belőlük. A kilométeres nagyságúakat kisbolygóknak nevezzük, a kisebbeket meteoroknak. A Naprendszer többi részével egy időben keletkeztek. Keletkezésükre vonatkozóan két elképzelés született. A ma elfogadottabb szerint a Naprendszer keletkezésével egy időben, mintegy 4,5 milliárd évvel ezelőtt jöttek létre, anyaguk azonban a Jupiter zavaró hatása miatt nem tudott nagyobb bolygóvá összetömörülni. Egy régebben népszerű elképzelés szerint a kisbolygók egy valaha széttöredezett nagybolygó maradványai.A legtöbb kisbolygó a Mars és a Jupiter között, az úgynevezett kisbolygóövben kering a Nap körül. Egyes kisbolygók pályája erősen elnyúlt, így ezek nagyon messzire kerülhetnek a Naptól. Többségük keringési ideje három és hét év közötti. Általában megközelítőleg kör alakú pályán keringenek. Akadnak azonban olyan kisbolygók is, amelyek pályája megközelíti a Föld pályáját, sőt olyanok is, amelyek még a Földnél is közelebb kerülhetnek a Naphoz. Ez utóbbiakat nevezzük Föld közeli kisbolygóknak, ezek alkalmanként veszedelmesen megközelíthetik bolygónkat, sőt ma már elfogadott tények bizonyítják, hogy a Föld történetében számos alkalommal katasztrofális következményekkel járt egy-egy ilyen égitest becsapódása. A kutatók véleménye szerint egy jókora kisbolygó találhatta el a Földet 65 millió évvel ezelőtt is, sok ezer atombomba hatásánál nagyobb pusztítást okozva. A kozmikus karambol hatására a tengeren szökőár, a szárazföldön pedig tűzvész keletkezett. A por és a füst évekre eltakarta a Napot. Sok növény- és állatfaj örökre kipusztult, többek közt a dinoszauruszok.Tekintettel a Föld közeli kisbolygók veszélyességére, felkutatásukra nemrég szervezett megfigyelőprogram indult. Jelenleg a Föld közeli kisbolygók számát, pályáját és méret szerinti eloszlásukat a megfigyelésekből még nem ismerjük elég pontosan. Legfontosabb feladat pályájuk pontos meghatározása. Ez a munka olyan nemzetközi felelősség, amelyből az egész világ csillagászainak ki kell venniük a részüket. Az IAU, a hivatásos csillagászok nemzetközi szervezete vállalja a munka koordinálását, továbbá gondoskodik arról, hogy az immár 50 éve működő kisbolygókutató központ gyűjtse az adatokat, elvégezze a pályaszámításokat és az égitestek folyamatos követését.Figyelembe kell venni azt a lehetőséget is, hogy valamikor a jövőben a számítások a Földet fenyegető becsapódást fognak előrejelezni. Ebben az esetben ezt a hírt a világ minden országának kormányával haladéktalanul közölni kell, hogy azok megtehessék a szükséges intézkedéseket. Másrészt viszont az IAU felettébb károsnak tartja a fenyegető becsapódásokról kellően alapos ellenőrzés nélkül nyilvánosságra hozott híreket. Éppen ezért az IAU megfogalmazta ajánlásait arra vonatkozóan, hogy mi a teendő, ha a számítások kisbolygó vagy üstökös becsapódását jelzik. Eszerint minden erre vonatkozó információt hozzáférhetővé kell tenni a világ csillagászai és a széles közvélemény számára. A közvéleményben feltételezhetően riadalmat keltő hírek tartalmát az IAU-nak előzetesen nagyon alapos ellenőrzésnek kell alávetnie. Az ilyen jellegű híreknek a sajtó számára történő átadása előtt célszerű konzultálni tehát az IAU-val.Eddig több mint 400 Föld közeli kisbolygót fedeztek föl. Jelenleg világszerte hat kutatócsoport specializálódott kifejezetten ezeknek a számunkra veszélyforrást jelentő égitesteknek a keresésére. A legjelentősebb az Új-Mexikó államban működő Linear-rendszer, amely 1998 közepe óta az új Föld közeli kisbolygó-felfedezések mintegy 70 százalékát mondhatja a magáénak. Az egy méter átmérőjű távcsőre szerelt, nagy látószögű CCD-kamerával 2000 első felében nem kevesebb mint 41 kisbolygót találtak.Az IAU 1985-ben fogadta el a névadás jelenleg érvényes alapelveit. A szabályozás meglehetősen rugalmas, inkább csak célszerű szempontokat ad meg. Így például kizárja azokat a neveket, amelyek nagyon hasonlítanak más kisbolygók nevére, azonosak a nagybolygók vagy holdjaik nevével, esetleg sértik a jó ízlést. A neveknek lehetőleg egy szóból kell állniuk. Politikusokról, katonákról vagy politikai eseményekről csak abban az esetben nevezhető el kisbolygó, ha az illető működése, illetve az esemény óta legalább száz év eltelt. A pályájuk alapján az úgynevezett Trójai csoportba tartozó kisbolygókat mind a mai napig a trójai háború hőseiről kell elnevezni.Egy 1993-ban megjelent katalógus 5655 kisbolygót tartalmaz, mindazokat, amelyeket 1993. szeptemberig végleges sorszámmal jelöltek. Mindez 192 év termése (1801–1993), ami azt jelenti, hogy évente átlagosan harminckettőt fedeztek fel. A felfedezések üteme azonban korántsem volt egyenletes, hiszen a múlt században csupán a fenti mennyiség 10 százalékát találták meg. Az ezredik felfedezést 1921-ben köszönthették, míg a kétezredikre a második világháború utánig kellett várni. Az 50 százalékos határt 1973-ban érték el a csillagászok, ami azt jelenti, hogy az 1973–1993 közötti két évtizedben ugyanannyi kisbolygót fedeztek fel, mint az azt megelőző 172 év alatt. Az említett két évtizedben eszerint évente átlagosan 141 kisbolygót fedeztek fel, vagyis mintegy 2,5 naponként egyet.A felfedezések dicsőségén mintegy 350 csillagász osztozhat. Sokan közülük csak egy-két új kisbolygóval gyarapították a sort, azonban tizenöten száznál több kisbolygó felfedezőinek mondhatják magukat. A háromszázasok klubjába hárman tartoznak. A magyar csillagászok közül négyen szerepelnek a felfedezők listáján. Közülük Kulin György 19 felfedezéssel az 59. helyet érte el. Lovas Miklós két, Schulhof Lipót és Strommer Gyula pedig egy-egy kisbolygót fedezett fel.Végül érdemes megjegyezni, hogy a kisbolygók között legalább két tucat magyar vonatkozásút találunk, bár a fogalmat tágabban értelmezve a lista jócskán bővíthető. Mindenesetre egyértelműen magyarnak tekintjük a Magyarországra vagy magyar személyre vonatkozó nevet viselő, illetve a magyar csillagászok által felfedezett kisbolygókat.

---