Vörös és fekete

Érdemes bevezetésképpen néhány szót előrebocsátani a szerzőről, hiszen ez az első magyar nyelvre átültetett könyve. Alain de Benoist a hatvanas évektől szerveződő francia „új jobboldal” vezető ideológusa és gondolkodója. Híve a természet adta egyenlőtlenségnek, s a kereszténységet tartja egyistenhite miatt az első „totalitárius”, egyenlősítő forradalomnak. Úgy véli: az Isten előtti egyenlőség eszméje szülte meg a szocializmus és a marxizmus „égalité”-kultuszát. Benoist és értelmiségiekből álló csoportja így a „pogány” antik világ többistenhitére, kulturális-művészeti-társadalmi elképzeléseire esküszik. Elfogadja értékként a különbségeket, de nem veti el a másságot: sem olvasztótégely, sem elkülönülés.A kötet címe – Kommunizmus és nácizmus – sejteti, hogy két olyan politikai mozgalom tárgyalása a cél, amelyek egymás nélkül nem érthetők és nem értelmezhetők. De – írja Benoist – „az összehasonlítás nem jelent összemosást... Összehasonlítani nem annyit tesz, mint banalizálni vagy relativizálni. A kommunizmus áldozatai nem törlik el a nácizmus áldozatait, és fordítva sem. Nem lehet tehát az egyik rezsim bűneire hivatkozva igazolni vagy csökkenteni a másik által elkövetettek súlyát, a halottak ugyanis nem semlegesítik egymást, hanem összeadódnak.” Ezek e mű kulcsmondatai, mintegy elvi origója. Ez a kiindulópont mentes a történelmet aktualizáló politikai szerecsenmosdatástól. Elemzi és értékeli viszont az apologéták nyilatkozatait és irományait: cáfol, helyreigazít, vitatkozik. Olyan, mint egy írásban rögzített kerekasztal-beszélgetés.Persze sok elismert kortárs historikus, mint Nolte, Furet, Chaunu véleményét is megismerheti az olvasó. Pró és kontra. Az idézeteket Benoist eszmefuttatásai fűszerezik, miközben olyan kérdésekre keres választ a szerző, hogy vajon totalitárius rezsim volt-e a fasizmus. Ha a kommunizmus több embert pusztított el, mint a nácizmus, miért tartja az általános vélemény rosszabbnak a hitlerizmust a vörös uralomnál?A szerző nagy mennyiségű szakirodalmat használ fel. A hozott anyaggal a saját gondolatmenetét elegyíti, hozzátesz egy csipetnyi „deklarációt” (Benoist elvégre ideológus), s a végeredmény: érdekfeszítő olvasmány a XX. századot mozgató erőkről. Arról, hogyan látja ma az európai szellemi elit a vöröset és feketét.(A. Benoist: Kommunizmus és nácizmus. Európa Authentica Kiadó, Budapest, 2000. Ára: 970 forint)