Kaposvárott fogant annak idején az az ötlet, amely révén a Himnusz és a Szózat dísznyomatai viszszakerülhettek az iskolák tantermeinek és a közintézmények falára. Gíber Vilmos, a kaposvári önkormányzat oktatási-tudományos bizottsága tanácsnokának ötletéhez már a kampány kezdetén sokan gratuláltak, de akadtak olyanok is, akik az akkor már országos méretűvé szélesedett mozgalmat kemény kritikákkal illették. A viták ellenére a siker vitathatatlan volt, s talán ennek is köszönhető, hogy a tanácsnok most újabb tervvel állt elő.Gíber Vilmos, aki egyben a kaposvári önkormányzat egyik képviselője is, nemrégiben ugyanis felajánlotta: amennyiben az egyházak vállalják, hogy imahelyükön, templomaikban jól látható helyre kitűzik és egész évben folyamatosan ott is tartják a koronás trikolórt, akkor maga ajándékoz egy-egy zászlót a megvalósításhoz, és a képviselői tiszteletdíjából is hozzájárul ennek költségeihez.Ez utóbbi lépés, ha meggondoljuk, hogy egy-egy zászló ára tízezer forintnál is több lehet, inkább gyakorlatias, mint szimbolikus kiegészítése volt a felajánlásnak – nyilatkozta a tanácsnok a kezdeményezésről a Magyar Nemzetnek. – A millennium és a szent év kínálta az alkalmat. Úgy gondolom, a hitnek és a vallásnak mielőbb egymásra kell találnia, különben a következő században nehezebben boldogulunk. Hiszem, a zászlónak nemcsak az ünnepeken, de a hétköznapokon is ott kell lennie az Isten hajlékában – fogalmazott a képviselő.Gíber Vilmos egy ideig csak szűkebb hazáján belül keresett vállalkozókat az új ötlethez. A katolikus, a református és a metodista egyház az első megkeresésre örömmel fogadta el a felajánlást. Az első koronás címerrel díszített zászlót a kaposvári metodista egyház képviselői vehették át, de mára a kaposvári székesegyháznak is állandó dísze a trikolór. Az egyházak ünnepélyes keretek közt kívánták átvenni a lobogókat. Így külön kívánságuk volt, hogy azokat valamilyen nagyobb ünnep alkalmával adja át számukra a tanácsos. Nem egészen négy hónap alatt 11 zászló talált gazdára.
Bár a székelyeket csúfolják hazátlannak a románok, mégis a budapesti magyar küzd a szülőföld élményért
